HunHír.info

2018. Magvető hava 18. nap, Szivöltő napja.

Salgó pakolt, a feszültség nőtt

2005. január 07.
Rockszerda

Salgó László, a foltos titkosszolgálati múlttal rendelkező országos rendőrfőkapitány befejezte pályafutását a rendvédelmi szerv élén. Távozása pont arra az időpontra esik, amikor a politika és a média hátszelével etnikai problémának és rasszista megnyilvánulások következményének fogták fel egyesek egy körözött bűnöző tragikusan bekövetkezett halálát. Salgó pakolt, de már akkor meg kellett volna tennie, amikor bizonyos társadalmi csoportok kezelése nem egyforma elbánással történt a rendőrség részéről. Salgónak akkor pakolnia kellett volna, amikor az egy helyszínre engedélyezett két tüntetés alkalmával csak az egyik szervezőitől kért elnézést. Természetesen nem azoktól, akik a Trianon gyalázata ellen tiltakoztak.

Útilaput kellett volna kötni a talpára akkor, amikor a cigányok egyes csoportjai rendőri asszisztációval randalírozhattak a vidéki városokban, és csomagolni kellett volna már akkor, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az engedély nélküli demonstrálókat aszerint oszlatja fel az általa irányított rendőrség, hogy a pozitív, vagy a negatív diszkrimináció alanyai.

Alaposan felkavarta a közvéleményt annak a körözött bűnözőnek a halála, aki rendőri intézkedés közben hunyt el. Az orvosi szakvélemény mára megállapította, hogy a hatóság jogszerűen járt el az ügyben, és a rendőr nem vonható felelősségre a történtekért.

Július 25-én az egyik kecskeméti bevásárló-központban egy szolgálaton kívüli rendőr felismerte a vásárlók között azt a fiatalembert, akit már hatszorosan körözött háromrendbeli lopásért kapott 12 hónapos büntetése megkezdésének elmulasztásáért a hatóság és más vagyon elleni bűncselekmények és zsarolás gyanúja is felmerült ellene. A fiatal zászlós szolgálatba helyezte magát, s megpróbálta elkapni az elítéltet, ami sikerült is neki, s igazolta foglalkozását. A körözött személy testvére öccse segítségére sietett, így az elszaladhatott. A rendőr nem adta fel, és ismételten utolérte, el is fogta, de a testvér megint kiszabadította. Az üldözés folytatódott, és a rendőr a nemzetközi rendőrvédelmi gyakorlatban bevált és alkalmazott fogások, testi kényszer alkalmazásával a földre vitte a körözött személyt. Az elfogottnak újabb segítője került elő egy autóval, de a rendőr is kapott támogatást egy másik, szintén szolgálaton kívül lévő kollegájától, így továbbra is a földön tarthatta az elfogottat. Észlelte, hogy ellenállása megszűnik, s látta, hogy az nincs eszméleténél. Vizet kért az egyik házból, mesterséges lélegeztetésben részesítette, de a kiérkező mentőorvos csak a halál beálltát tudta megállapítani. Az ügy jelenlegi állása szerint az igazságügyi orvos szakértők megállapították, hogy a fiatalembernek rejtett szívbetegsége volt, és ez a baj okozta a tragédiát.

Hétköznapi esetben rövid híradás jelent volna meg a történtekről olyan megközelítéssel, miszerint szökés közben életét vesztette egy körözött bűnöző, de a rendőri intézkedés és az eset bekövetkezése között nem találtak összefüggést. Most nem ez történt, azon egyszerű oknál fogva, hogy a politika és a média ismételten etnikai problémának próbálja beállítani azt, ami rendőrségi büntetőjogi kérdés. Az elhunyt fiatalember ugyanis cigány volt, és így már más megvilágításba kerül az egész történet. Nem szabad arról sem megfeledkeznünk, ami ezután történt. Rokonsága azonnal a helyszínen termett, a halottszállítót sem engedte a helyszínre hosszú időn keresztül, majd a kecskeméti rendőrkapitányság elé vonult, csoportosan gyülekezett, gyakorlatilag előre be nem jelentett megmozduláson vett részt, sőt meg is fenyegette az eljáró rendőrt. A törvénytelen demonstráció a következő napokban is folytatódott, tévékamerák kereszttüzében követelték a cigányok képviselői a rendőr szigorú felelősségre vonását, mert ha nem, akkor saját maguk szolgáltatnak igazságot.

Az ügybe azonnal bekapcsolódott természetesen Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke és úgy nyilatkozott, hogy a szakszerűtlen intézkedés áldozata lett a fiatalember. Azt is jelezte, hogy a rendőri elöljárókat is felelősség terheli a rasszista és szakszerűtlen intézkedés miatt. A cigány vezető szavaiból, más ügyekben tett nyilatkozataiból arra lehet következtetni, hogy e kisebbséggel kapcsolatos rendőrségi-bűnügyi kérdéseknél mindig előjön az előítéletek, a diszkrimináció kérdése. Ilyenkor már nem számítanak az ok és okozati összefüggések, csak az jön át a köztudatba, hogy a rendőrök megvertek, adott esetben meggyilkoltak egy cigányt. A hatóság, az ügyészség és az eljáró szervek államigazgatási eljárás keretében vizsgálták az ügyet, a haláleset körülményeit, és ekkor mondta ki Kaltenbach Jenő, a nemzeti és kisebbségi etnikai jogok országgyűlési biztosa, hogy vizsgálni kell még a vizsgálatot is.

Az ügyben megszólalt Kolompár Orbán is, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke, aki egyből vélelmezte, hogy gondatlanságból elkövetett emberölés történt. Azért mellékesen azt is elmondta, nem orvos, nem tudja tehát, hogy szívelégtelenségből adódott-e a halál, vagy oxigén hiányából keletkezett a szívelégtelenség.
A dolog pontosan úgy történt, hogy rendőri intézkedés közben, de nem annak következményeként meghalt egy körözött bűnöző. Körözött, elítélt személyről van szó tehát, és ebben az esetben teljesen érdektelen etnikai hovatartozása. A rendőr nem azért intézkedett vele szemben, mert cigány, hanem azért, mert a látókörébe került a bíróság által elítélt ember, akinek már rég börtönben lett volna a helye.

Más esetben, ha mondjuk egy bűncselekmény leírásánál bárhol úgy jelenne meg a híradás, hogy megneveznék a bűnelkövető származását és történetesen odaírnák, hogy cigány, Horváth Aladár, Kaltenbach Jenő, Kolompár Orbán tiltakozna a legjobban, hogy senkinek semmi köze az illető származásához. De most, hogy elhunyt a cigány férfi, természetesen beindult a politikai etnobiznisz és jó páran a rasszizmus, a cigánygyűlölet platformjáról közelítik meg a kérdést.

A rendőrre támadó testvér most médiasztár lett, nyilatkozik jobbra-balra, a rokonság nyilvánosan fenyegetőzhet, és a testvért akkor nem tartóztatták le, pedig a hatósági személlyel szemben alkalmazott erőszakot. Bejelentés nélkül demonstrálhatnak az elhunyt rokonai, órákig tarthat a huzavona, s ebben az esetben a rendőrök nem avatkoznak be, mert tartanak attól, hogy ismételten megkapják a rasszista bélyeget. Nagy a média és a felelőtlenül nyilatkozó úgymond polgárjogi aktivista felelőssége ebben a kényes kérdésben, hisz nem használja sem a cigányok beilleszkedését, sem az esetlegesen meglévő ellentétek csökkenését.

Az átlag állampolgár azzal szembesül, hogy van bizonyos csoport a társadalomban, amelynek egyes bűnöző tagjainak elbírálásakor nem az általuk elkövetett cselekmény, hanem származásuk számít. Abban az esetben, ha az ő szűkebb-tágabb családi- baráti körük vesz részt törvényellenes megmozdulásokban, akkor velük szemben nem alkalmazható az a rendőri fellépés, amelynek más csoportok sokszor szenvedő alanyai. A politikai célból engedély nélkül tüntetőket szétverheti a rendőrség, a cigányok üvöltöző, fenyegetőző csoportját békén hagyja a hatóság. Ez szüli az igazi ellentmondásokat, és ez a fajta hozzáállás járul hozzá igazán az ellentétek, a feszültségek növekedéséhez.

Lapunk megkeresett egy neves rendőrségi szakértőt, aki természetesen az ügy politikai színezetű háttere miatt nem akarta nevét adni a nyilatkozathoz. Annyit elmondott, hogy a nemzetközi gyakorlatnak, és a rendőr-akadémián tanítottaknak megfelelő volt a rendőr eljárása, mivel a bűnözőt elfogása előtt a rendőr nem vihet orvosi vizsgálatra, s nem azt kell megkérdeznie, hogy jó-e az EKG-ja. Informátorunk azt is közölte, hogy az engedély nélkül tüntető csoportot a hatályos törvények szerint a rendőröknek fel kellett volna oszlatnia.
A kecskeméti önkormányzat kisebbségügyi referense úgy nyilatkozott, nincs etnikai feszültség a városban. Ennek a kijelentésnek a valóságtartalmát igazából csak azok ellenőrizhetik, akik nap, mint nap ott vannak a városban, és az ügyben szereplő család lakása környékén élnek. Nem is lenne szabad, hogy egyáltalán ez a kérdés felmerüljön, ha a valóságnak megfelelően minden fórumon azt nyomatékosítanák, hogy az elhunyt származásától függetlenül egy bűnözővel szembeni intézkedéskor történt a sajnálatos esemény.

A magyar tömegtájékoztatás és a hivatalos napi politika kettős mércével mér a cigányság esetében. Azt lehet mondani, hogy a rendszerváltás áldozata ez a csoport, lehet beszélni úgy általánosságban hátrányos helyzetükről, még akkor is, ha adott esetben a multimilliomos cigányvajda luxuslakomájáról szólnak a híradások. Nem azt mondják tehát, hogy a cigányságon belül vannak, akik tényleg hátrányos helyzetben vannak, és vannak, akiknek nagyon jól megy, hanem amikor sorsukat ecsetelik, általában összességükben hozzák fel nehéz helyzetüket, és ezzel indokolják a programok, az állami támogatások szükségességét. Tény és való, hogy a cigányok közül nagyon sokan nyomorognak, köszönhetően szakmai hiányosságaiknak, alacsony iskolai végzettségüknek.

Hátrányos helyzetű cigányságról tehát lehet összességében is beszélni, ezt a kitételt előszeretettel is alkalmazzák a híradásokban és a politikai megközelítésekben. Arról viszont nem lehet szólni, hogy a sok nehéz helyzetben lévő ember mellett nagyon sok olyan van köztük, aki a bűn útjára lépett, és törvénybe ütköző cselekedetekkel tartja el önmagát és családját. Ha valaki azt merészelné mondani a hátrányos helyzetű cigányság példája nyomán, hogy bűnöző cigányság, akkor természetesen uszításért, izgatásért, vagy másért bíróság elé citálnák.

A cigányokat segíteni kell, támogatni őket a beilleszkedéshez, de épp olyan szankciókat kell alkalmazni közülük valókkal szemben, akik a bűnözést választották életcélul, mint a társadalom más származású tagjaival szemben. Ekkor nyugszanak meg a kedélyek, és ez a fajta szemléletváltás járulhat hozzá a cigányság teljes elfogadásához. Ha már ennél a kérdésnél tartunk, azért arról sem szabad megfeledkezni, hogy a cigány önkormányzatok létrehozásakor a turai muzsikus cigányok nem támogatták a saját szervezetük felállítását, mondván, minek külön önkormányzat, mikor Magyarországhoz és a magyarokhoz tartoznak. Joguk van a cigányoknak ahhoz, hogy ápolják saját hagyományaikat, kultúrájukat, és igényelhetik, hogy segítse őket a társadalom, de ne akarjanak másoknál nagyobb előnyöket sem a központi támogatás, sem a nemkívánatos cselekmények úgymond számukra kedvező befolyásolása, tálalása területén.

2004. július 31.

Nemzeti Bulvár

Legfrissebb hírek

Az elmúlt 24 óra hírei

könyv rendelés

Horthy naptár 2019 - Vitéz nagybányai Horthy Miklós KormányzóHorthy naptár 2019
Naptár - Bolti ár: 2 990 Ft
Internetes ár: 2 691 Ft
10% internetes kedvezménnyel
Atlantisz - Az özönvíz előtti világ - Ignatius DonnellyAtlantisz - Az özönvíz előtti világ
Könyv - Bolti ár: 4 990 Ft
Internetes ár: 4 491 Ft
10% internetes kedvezménnyel
A negyedik birodalom felemelkedése - Összeesküvés elméletek sorozatA negyedik birodalom felemelkedése
Könyv - Bolti ár: 1 199 Ft
Internetes ár: 1 199 Ft
0% internetes kedvezménnyel
Világhódító államterrorizmus - Összeesküvés elméletek sorozatVilághódító államterrorizmus
Könyv - Bolti ár: 1 199 Ft
Internetes ár: 1 199 Ft
0% internetes kedvezménnyel
Hunivity - társasjáték - Hajnal és LegendHunivity - társasjáték
Társasjáték - Bolti ár: 6 800 Ft
Internetes ár: 6 120 Ft
10% internetes kedvezménnyel

Magyar Menedék Könyvesház

hunhir_tudosito

Mai napra rendelt

...betevő falat:

Programajánló

    A HunHír barátai

    Legolvasottabb hírek

    HunHír-Tudósító

    Képtárak

    Felhívások

    Közlemények


    Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
    © 2002-2018 Rockszerda
    Kapcsolat * Impresszum * Hirdetési ajánlat