„Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér, // Csak titkon érző lelke ohajtva sejt: // Léted világít, mint az égő // Nap, de szemünk bele nem tekinthet.” Ezt írta Berzsenyi Dániel még 1810-ben. Azóta oly sokat változott a világ, de leginkább a szürkeállomány zsugorodásában. Mert nézzük csak, miről is van szó? Itt az űrhajózás, mint sokak vágyálma. De minek, mire jó ez?

Vagy jó húsz éve a „Demokrata” interjút készített Pozsonyi Ádám íróval, melyben így vallott:

„Az egész űrhajózás humbug. Iszonyatos pénzek mennek el erre az ostobaságra. Teljes országok éves költségvetését pocsékolják el, fölöslegesen. Ilyenkor hol vannak a híres lélegeztetőgépek? A Föld minden lakosára jutna legalább egy. Amúgy is, minek kimenni az űrbe? Ott talán jobb? Még levegő sincs. Miért hiszik egyesek, hogy ha az emberi gyarlóságot, butaságot, ostobaságot áttesszük valami messzi, távoli helyre, ott az megszűnik ostobaság lenni? A Földön kéne rendbe tenni a dolgokat. De hát azért akarnak elmenni, mert itt már élhetetlen az élet. Mert tönkretettek mindent a nagy „haladásukkal”. Nem volt elég a Föld? Most már az univerzum tönkretételére készülnek? Én minden űrkatasztrófa hallatán egy kissé megkönnyebbülök. Szerencsére a kozmosznak még van önvédelmi reflexe.”

Igen, ahogyan a vele készült interjú címe is mutatja, feje tetejére állt minden. Ilyenkor jönnek a technokrata kétlábú véglények, a műkajákat faló intellektuelek, akiknek mindenre van kádenciájuk: a modern gazdaság egyik alapja a sok műhold, sőt a Hold, Mars és egyéb expedíciók is a gazdasági és hadi potenciáljaik miatt oly fontosak. Holott egyedül a GSM (helymeghatározás) köthető az űrhöz, valamint a mobiltelefonozás műholdak segítségével. A többi úgy ahogy van, mese habbal.

Könyörgöm, kit érdekel, volt vagy van-e élet, illetve annak csak legcsekélyebb nyoma is a tőlünk nagyjából 62,1 millió kilométerre lévő Marson? Odajutni embereknek lehetetlen a magas sugárzás, a hosszú utazás és a legelemibb életfeltételek hiánya miatt. Nem inkább a Földet kellene rendbe tenni, megállítani és visszafordítani a négerek, a színesek szaporodását, véget vetni a környezetpusztításnak, százmilliók éhezését megszüntetni?

Felállíthatjuk a diagnózist: egyenesen elmeháborodottak hobbija az űrhajózás kiszélesítése, az űrkutatás erőltetése. Ja és arról nem is beszélve, mibe kerül ez nemcsak a kormányoknak, hanem az egyszerű adófizetőknek is. És az eredmény? A minap egy orosz űrrakéta nem tudott landolni a Holdon, így csupán becsapódott a felszínére. De sebaj, egy indiai űrszerkentyűnek viszont sikerült a landolás: két héten át fogja „elemezni” a holdkőzetet.

A hülyeség e téren is határtalan tehát, s a jelek szerint nincs rá orvosság. Azaz van. Úgy hívják, hogy józan paraszti ész. Mindenesetre jómagam maradok Berzsenyi idézett versénél. Sok mindenbe nem tekinthet bele hát szemünk. De ez nem baj. A baj az, ha – amint a közmondás is tartja – sokat akar a szarka, de nem bírja a farka.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info