Bár e cikk alapvetően helyi vonatkozású, ettől függetlenül a gyülekezetépítés, a gyülekezetek közötti kapcsolattartás vonatkozásában tarthat számot tágabb érdeklődésre.
Mintegy hat éve a helyi gyülekezeti lapunkban, a Lélegzetben, valamint a Hírösvényben ismertettük, hogy nagy számú finn evangélikus gyülekezeti delegáció érkezett Kecskemétre. A kapcsolat azóta is élő, működik, a kecskeméti lelkészek, presbiterek is látogatják Hyvinkää város gyülekezetét, az ottani testvéreket.
Május második hétvégéjére, vagyis 9-11. között ismét finn vendégek érkeztek hozzánk. Ezúttal ugyan kevesebben, és nem Kecskemétre, hanem a kecskeméti evangélikus gyülekezet által Balatonszárszón szervezett, az Andorka Rudolf Evangélikus Konferenciaközpontban megtartott gyülekezeti hétvégére érkeztek. Egy fő lelkész és még három gyülekezeti munkatárs.
A kecskeméti gyülekezetből mintegy 85 fő, főképp kecskeméti családok vettek részt a Balatonszárszón megtartott alkalmon, hozzájuk csatlakoztak a már említett finn testvérek.
A program igen építő, érdekes és színes volt.
Szombaton reggel Kovács Barbara kecskeméti parókus lelkész: Értjük egymást? címmel tartott áhítatot, majd a finn testvérgyülekezet: Kik a mi testvéreink? címmel mutatkozott be.
A finn delegációt vezető lelkésznő, Hanna-Leena Kevätsalo-Vourio ismertette a gyülekezet történetét, sokoldalú munkáját. Mivel Finnországban a lutheranizmus a meghatározó felekezet, a Finn Államvasutak javító-karbantartó üzemére épülő mintegy 45 ezer lakosú városban a lakosság túlnyomó része közel 29 ezer fő evangélikus. A helyi gyülekezet (Hyvinkaa seurakunta) keretében számos lelkész, gyülekezeti munkatárs, karitatív munkát végző segítő működik, a főtemplom mellett több kisebb templom, számos intézmény segíti a gyülekezeti életet. Ezt követően játékos finn nyelvtanfolyamban is részünk lehetett.
Dr. Korom Gábor, a sokáig Finnországban élt tanár, nyelvész-történész érdekes, színvonalas előadásban mutatta be a nyelvi és antropológiai rokonságot, a közös történelmi értékeket, hagyományokat. Ismeretes, hogy a két világháború között a magyar iskolákban október végén megemlékeztek a rokon népek napjáról. Csak zárójelben említhetjük, teljesen értelmetlen a finnugor, és nyilvánvalóan antropológiai értelemben meghatározó török eredetünk erőltetett szembeállítása.
Kovács Barbara lelkésznő délelőtt Értjük Jézust? címmel tartott érdekes és építő bibliatanulmányt. A gyermekek közben a konferenciaterem mellett elhelyezkedő, onnan látható játszószobában kellemesen, játékkal tölthették idejüket.
Ebéd, majd egy a gyönyörű időhöz illő kirándulás következet Tihanyba, ahol az apátsági templomot, altemplomát, és a csodálatos panorámát tekinthettük meg. A gyülekezet másik fele kézműves foglalkozáson vett részt.
Visszatérve vacsorára, majd a gyermekek kedvéért tombolára került sor.
Vasárnap istentiszteletre, igei alkalmakra került sor. A résztvevők lelkileg gazdagodva, élményekkel térhettek haza.
Ha már Szárszón jártunk, nem lehet elfeledkezni az SDG református egyesület által fenntartott táborról sem. Jelentős történelmi szerepet töltött be a protestáns lelkiség a fiatal generációk körében történő terjesztésében. 1943 augusztusában itt zajlott az SDG Kabay Márton köre által szervezett, a Kállay-kormány belügyminisztere, Keresztes-Fischer Ferenc (1881-1948) által támogatott és engedélyezett híres konferencia. Ahol a főként megjelenő népi írók (Féja Géza, Németh László, Veres Péter) hitet tettek a szociális átalakulás mellett, de megjelentek baloldali és jobboldali radikális irodalmárok is. Szintén előadásokat tartottak a magyar őstörténetről László Gyula, Balla Péter református lelkész az egyházi énekekről, és Szabédi László erdélyi író is. 1945-49 között az SDG-tábor már csak vallási ifjúsági konferenciáknak adott helyt. Az államosítás előtti évben, 1948 nyarán az orosházi fiatalokkal édesanyám is rész vett itt egy SDG-táborban. Erről már írtunk a Hunhiren.
Ma a hajdani tábor helyén új konferenciaközpont és hotelépületek állnak, csak egy-két a múltra emlékeztető épület látható még. Az egyiken ott van Soos Géza (1912-1953) református lelkész emléktáblája, aki jelentős szerepet töltött be e konferenciákon. 1944-ben sok üldözött zsidó honfitársunkat mentette, 1945 után sajnos emigrációba kényszerítették.
Szárszó kapcsán elkerülhetetlen József Attila említése, több esetben pihent a ma róla elnevezett utca, akkor Keleti-villasor egyik házában, tragikus balesete is ide kapcsolódik.
Károlyfalvi József – Hunhír.info
