Az árfolyamváltozást se háríthatták volna át a bankok teljes mértékben a devizaadósokra – Léhmann György szerint erről is hallgat a parlament által nemrég hozott, „devizahiteles-megsegítő” törvény. A siófoki jogász négy pontba foglalva támadta meg a jogszabályt az Európai Bíróságnál, mert szerinte uniós irányelvekbe ütközik.

– A parlament beavatkozott az igazságszolgáltatás dolgába, nekem meg nincs más lehetőségem ezt észlelve mint az, hogy európai bírósági jogértelmezést kérek még akkor is, ha emiatt esetleg újabb egy-két évig késik a megoldás – így Léhmann.

Tovább folynak a perei a bíróságok előtt, közel harminc került már kúriai szakaszba – mondta Léhmann György, hozzátéve: a devizahitelesek védelmében a minap hozott parlamenti döntés ezt nem befolyásolja, annál is inkább nem, mert e törvény szembemegy az 1993-as uniós irányelvvel, mely a fogyasztói szerződések tisztességtelensége témájában mutat irányt a bíróságoknak.

– Először is, a 93-as jogelv kimondja: a bíróságnak minden szerződési feltétel esetében hivatalból vizsgálni kell, hogy tisztességtelen-e, vagy sem – magyarázta a siófoki devizaperes ügyvéd. – Van olyan perem a Fővárosi Ítélőtáblán, ahol a bíróság a szerződés tizennyolc pontját találta tisztességtelennek az OTP ellenében. Ez a korrekt eljárás, csakhogy újabb hiányosságára mutat rá a rapid és átgondolatlan parlamenti jogszabályalkotásnak: ugyancsak az 1993-as irányelv mondja ki, hogy vizsgálni kell ilyenkor a szerződés teljesíthetőségét is. Vagyis ha kiiktatjuk az eredeti megállapodásból a tisztességtelen pontokat, akkor teljesíthető-e a megmaradt szerződés. Ha a jogalkotó ezt körüljárta volna, akkor arra kellett volna hogy jusson: nem teljesíthető, főleg, ha példánknál maradva, tizennyolc pontot törlünk belőle.

Léhmann szerint adott a megoldás: mivel változó kamatozású szerződésről van szó, referenciakamatot kell meghatározni a bíróságnak, márpedig ez csak a svájci frank alapkamata lehet. – Így tettek Lengyelországban is, nálunk miért nem foglalkozik ezzel az új törvény? A lengyeleknél kettő, nálunk hat százalék a devizahitel kamata, emiatt a magyar adós csaknem dupla akkora törlesztőrészletet fizet, mit a lengyel. Ezen kívül az sem igaz, hogy az árfolyamváltozás teljes egészében az adósra hárítható. Csak akkor, amennyiben közölték vele: a számára kedvezőtlen irányú változásnak nincsen felső határa. Márpedig ezt aligha közölték egyetlen adóssal is a bankok. Ha pedig nem, akkor úgy tisztességes, ha ezen is megosztozik a két fél. Ez is hiányzik a törvényből.

A siófoki jogász úgy véli, meg kell akadályozni a devizahitelek forintosítását, mert „ez esetben megugorhat a kamat, ami csak a bankoknak lesz jó. Az csak hisztéria, hogy volt-e deviza e hitelek mögött, mert nem volt, csak a svájci frank alacsony kamata miatt lett abban nyilvántartva. Viszont semmi baj nem volna a devizahitelekkel, ha a bankok tisztességesen jártak volna el.”

Hunhír.info – sonline