HunHír.info

2017. Magvető hava 23. nap, Nemzeti ünnep, Gyöngy napja.

Miért elhallgattatott költőink közül Erdélyi József?

2012. december 30. 09:49
Ifj. Tompó László - Hunhír.info

Miért elhallgattatott költőink közül a száztizenhat éve, 1896. december 30-án Újbátorpusztán született (és 1978. október 4-én Budapesten elhunyt) Erdélyi József? Válaszul ezúttal egyes költeményeit és önéletrajzi írásait idézzük fel, melyek a kommunista és a liberális könyvtilalomnak s nem utolsósorban az utóbbiaknak megfelelni akaró „harmadikutas”-oknak köszönhetően alig ismertek, pedig ideje, hogy részei legyenek irodalomoktatásunknak!

1945-ben a „Fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek 1. számú jegyzékére” felkerült számos verseskötete (Emlék, Halad az ék, Örökség, Örök kenyér, Toldi-kéz), továbbá a két világháború közötti nemzeti könyvkiadás páratlan teljesítménye, az 1939 és 1945 között 160 számot megért, a Stádium Rt. kiadta Nemzeti Könyvtár sorozat 50. számaként napvilágot látott Három csillag című, az övéin kívül Sértő Kálmán és Sinka István verseiből ízelítőt adó antológia, és önéletrajzi írásainak második kötete, a „Fegyvertelen”. 1950-ben a Népkönyvtári Központ kiadta „Útmutató üzemi és a falusi könyvtárak rendezéséhez” már egyik kötetét sem javasolta az említett könyvtárak használóinak. Noha 1953-tól haláláig számos verseskötete jelent meg, évtizedeken át tabunak számított nemzeti költészete. Sajnos ez ma sincs másként. Bár a költészete megértéséhez nélkülözhetetlen önéletrajzi írásainak két kötete (A harmadik fiú, Fegyvertelen) 2001-ben csonkítatlanul megjelent hasonmásban (a Gede Testvérek Bt.-nél), verseinek „Fehér torony” címmel 1995-ben közzétett válogatása (a Püski Kiadónál) ellenben feltűnően hiányos.

„Beszélhetünk-e értékmentésről? Hol van az a szellemi élet, amibe visszatérhetnek a régen kirekesztett írók? Szinte sehol. Márai Sándor és Wass Albert sikeresen visszatért, de ez már nem sikerült a népieknek, így Sinka Istvánnak, vagy Erdélyi Józsefnek. Az már reményt keltő, hogy szinte mindenki egyetért azzal: korrekt életmű-kiadásra lenne szükség.” Így fogalmazott a „Fehér torony” „harmadikutas” összeállítója, dr. Medvigy Endre (Magyar Fórum, 2010. február. 4.), csak kérdés, akkor mégis miért hagyott ki belőle az életmű és sorsunk megértéséhez nélkülözhetetlen verseket?

1937. augusztus 2-án a „Virradat” hasábjain jelent meg a baloldali szalonok azonnali haragját kiváltó Solymosi Eszter vére című verse, amelyből, mint a költő írta (önéletrajzi írásai második részében, a „Fegyvertelen”-ben), ha egymillió példányt nyomtattak volna, „az is kevés lett volna”. Sorait Bary József, a tiszaeszlári bűnper vizsgálóbírója emlékének ajánlotta:

Megöltek egy kis libapásztort.
Égrekiált a régi vád –
úgy ölték meg Solymosi Esztert
mint egy tokos, pihés libát,
mint egy síró galambfiókot,
szűz juhocskát húsvét előtt…
Valami vérengző bolondok
úgy fogták el és ölték meg őt,
a nótás ajkú kis magyar lányt,
valami vérengző vadak,
Vademberek… Elfolyt a vére,
Mint egy párás, piros patak…

Ítélt a bíró. – Félkegyelmű,
képzelődő a szemtanú,
alaptalan a vád, a vérvád,
a hátborzongató gyanú…
Ítélt a bíró. – Elmehetnek
a reszkető kaftánosok:
nem ölték meg Solymosi Esztert,
nem bűnösök, nem gyilkosok.
Nem sütöttek húsvéti ostyát
embervérrel. Ország-világ
tudja meg, hogy gyermekijesztő
dajkamese a vér, a vád…

Ítélt a bíró, s fellélekzett
a zsidóság, az „üldözött”,
de terjedt a „mese”, a „vakhit”
a szegény magyar nép között,
zengett a dal, s a vérpatakból
vérfolyó gyűlt és hömpölyög,
tenger, vértenger gyűlt belőle
mérhetetlen, mély és örök,
mint Jézus vére, a világot
megváltó Istenemberé. –
Az Ő vére, a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré!

Minden kiontott ártatlan vér,
s minden magyar vér, ami folyt,
párolgott és virult belőle
idegen trón, élősdi bolt. –
Minden kiontott ártatlan vér,
harctéren ontott hősi vér
és munkában csorgott verejték,
és megrablott bér és babér, –
az én vérem is, az anyámé,
a régi libapásztoré:
az Ő vére s a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré.

Égrekiáltom akkor is, ha
élettel és vérrel tilos,
leírom akkor is, ha rögtön
lángot vet a szűz papiros:
beh piros vagy, Solymosi Eszter
kiontott vére s beh meleg!...
Hajnalt festek a magyar égre
és felkelő napot veled,
hogy ne vesszen kárba a vérünk,
s emléked árva hajadon,
Solymosi Eszter árva népét
ébressze bátran, szabadon.

Megjelenése után éppúgy száműzni akarták a magyar irodalmi életet már akkor is uralni akaró körök, mint Sértő Kálmánt 1938-as „köpönyegforgatása”, vagy Sinka Istvánt a „Fekete bojtár vallomásai” miatt. A Fegyvertelen-ben vallja: „Hallottam, hogy a zsidókat annyira felizgatta, hogy nem egy helyen megverték azt a keresztényt a piacon, akinek kezében Virradatot láttak. A pesti hitközség nagyjainak főtt a feje: mitévők legyenek, de a verset úgy fogalmaztam meg, hogy abban felekezet elleni izgatás vétségének nyoma se legyen. Ha a vers nem volna költői remek, akkor is remekmű volt – jogi szempontból.”

Ugyanilyen szellemben jelentek meg írásai többek között a Virradat, az Új Magyarság, az Egyedül Vagyunk hasábjain (ezeket felsorolja Hartyányi István bibliográfiája (Mutató Erdélyi József munkáihoz, 1988)).

1944-ben jelent meg Riadó című, 63 oldalas, 18 verset tartalmazó kötete a Stádium Rt. kiadásában. Ez ugyan nem szerepel az 1945-ös tiltólistán, mégis, mindmáig a legritkábban előforduló kötete az antikváriumokban és közkönyvtárainkban.

A kötetből a Magyar ágyú kísértetiesen emlékeztet Petőfi „Föl a szent háborúra!” című költeményére:

Szól az ágyú a határon,
támad az orosz,
sürgős neki mindenáron
a határszoros.

Sürgős neki a Tatárhágó,
hogy átkelhessen,
Galíciából, Bukovinából,
hogy betörhessen!

Szól az ágyú a határon,
támad az orosz,
sürgős neki mindenáron
a határszoros.

Sürgős neki a magyar föld
búzája-bora,
seregébe a legyőzött
magyar katona.

Szól az ágyú a határon,
támad az orosz,
sürgős neki mindenáron
a határszoros.

Sürgős neki az ölébe
a szép magyar lány,
bolseviki seregébe,
a jó partizán.

Szól az ágyú a határon,
támad az orosz,
sürgős neki mindenáron
a határszoros.

De nem sürgős a magyarnak
a szőke Tiszát
oda adni a cudarnak
a magyar kislányt!

Szól az ágyú a határon,
támad az orosz,
sürgős neki mindenáron
a határszoros.

Addig támad, míg a magyar
úgy meg nem veri,
hogy támadni új csapattal
többé nem meri!

Szól az ágyú a határon,
támad az orosz,
sürgős neki mindenáron
a határszoros.

Szól az ágyú a határon,
harcol a magyar,
győzni akar mindenáron,
mert élni akar.

Sürgős neki otthon lenni
szép hazájában,
nem fogságban elsenyvedni
Szibériában!!

Szól az ágyú a határon,
támad a magyar,
sürgős neki mindenáron
a végdiadal.

Sürgős neki a győzelem,
sürgős a béke,
sürgős neki a kegyetlen
háború vége!!

Szól az ágyú a határon,
bömböl az orosz,
sürgős neki mindenáron
a Tatárszoros.

Magyar ágyú azt ugatja:
de én nem adom,
Isten és e nép haragja
az én haragom!

Szól az ágyú a határon,
dörög az orosz:
sürgős neki mindenáron
a Tatárszoros.

A mi ágyúnk azt morogja,
hogy „én nem adom”:
mert én nem a háborút – a
békét akarom!...

A Magyar diadal énekelhető is (az „Az a szép” dal dallamára):

Diadal! diadal!
diadalról zeng a dal,
fényes diadalról!
Győzelem! győzelem!
az orosz veszedelem
múlik a határról!
Mert a honvéd szereti a hazáját,
meg is védi ezeréves határát:
Diadal! diadal! –
diadalról zeng a dal,
magyar diadalról.

Diadal! diadal! –
visszaverte a magyar
honvéd a muszkákat!
Győzelem! győzelem
az orosz hadseregen:
ez kell a magyarságnak!
Akármilyen nagy a Sztalin hatalma,
akárhogy is tör a szegény magyarra:
diadal! diadal! –
visszaverte a magyar
a muszka hordákat.

Diadal! diadal! –
békét akar a magyar,
diadalmas békét!
Győzelem! győzelem! –
gyorsítja a küzdelem
a háború végét!
Nem hiába patakzik a magyar vér?:
a háború hamarosan véget ér:
diadal! diadal! –
békét szerez a magyar,
diadalmas békét.

Diadal! diadal! –
a háborút a magyar
megnyeri már mégis!
Győzelem! győzelem
van a vitéz fegyverben,
segíti az ég is!
Vele van a jó Isten a magyarral,
meg is küzd a fenyegető viharral:
Diadal! diadal! –
a háborút a magyar
megnyeri már mégis.

Diadal! diadal! –
így védi meg a magyar
honvéd a hazáját!
Győzelem! győzelem:
szabadság és szerelem
megéri az árát!
Magyarország szabad népek hazája,
nem lesz soha orosz börtön, kaszárnya!
Diadal! diadal!
így védi meg a magyar
a népek szabadságát.
Diadal! diadal! –
így védi meg a magyar
a világ szabadságát!
Győzelem! győzelem! –
így védi a szerelem
harmatos rózsáját!
Mert a magyar szereti a világot –
ablakában a muskátlivirágot:
diadal! diadal! –
úgy szereti a magyar
honvéd a rózsáját.

Diadal! diadal! –
diadalra diadal
a magyar szabadságért!
Győzelem! győzelem! –
mindhalálig küzdelem
a világszabadságért!
Aki meghal, az sem hal meg örökre:
hazájában támad örök életre!
Diadal! diadal!
folyik a párviadal,
a legszebb rózsáért…

A Riadó Sámy Zoltán megzenésítésében a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség indulója lett:

Szörnyű veszély dörömböl
a magyar határon:
itt az idő, behívót
már senki se várjon.
Nem a császár parancsol –
a Haza hí végre:
fel magyarok, fegyverre,
hazánk védelmére!

Itt az orosz: betörni
készül az Alföldre:
álljunk hamar elébe,
puskánkat megtöltve.
Honfoglaló, honvédő,
ősi vitézséggel,
szálljunk szembe az elszánt
ősi ellenséggel!

Fel magyarok, ne hagyjuk
a muszkát bejönni,
learatott-kicsépelt
búzánkat elvenni,
ezt a tündérországot
pusztítni-rabolni,
népünk színét-virágát
fogságba hurcolni!

Ne hagyjuk meggyalázni
a szép magyar nőket,
kiragadni ölükből
a kis csecsemőket –
fel, gyerekek, ne hagyjuk
kiirtani végkép
a magyar fajt, az Isten
legvitézebb népét!

Oroszország olyan tág:
sem széle, sem hossza –
mit keres itt az orosz:
mit keres a muszka?!
Ott a zsidó parancsol:
itt ne parancsoljon –
minden magyar tíz ellen,
húsz ellen harcoljon!

Mert a zsidót letörtük –
azért jön a muszka,
mert a zsidó, az ördög,
hazánk ellen hozta:
el akarja foglalni
megint az országot,
megfojtania felkelt
magyar szabadságot!

Ha az orosz bejönne:
vérünket elvenné:
a sok zsidót megannyi
diktátorrá tenné:
eltörölné a földről
magyarok országát:
beültetné helyünkbe
az ő rokonságát…

Fel magyarok egyszerre,
mint egy vezényszóra:
fogjon fegyvert, ne várjon
senki behívóra!
Ha azt orosz bejönne,
úgy is elpusztulna:
vagy a zsidók kutyája,
katonája volna.

Fel, fel az ős határra,
magunkért, nem másért:
harcoljunk, míg nem késő,
a megmaradásért!
Hazánk a nagy világon
más e kívül nincsen. –
Fel magyarok, ne hagyjuk:
úgy áld meg az Isten!...

Költői hitvallásaként értelmezhető a Parancs:

Az én írógépem nem is az enyém:
úgy béreltem... Hej, ha mindig ily szegény
költő lettem volna, aki géppel ír:
úgy felvitte volna dolgomat a hír, –
úgy elvitte volna költő-nevemet:
minden nép tanulná magyar nyelvemet...

Ha idáig nem volt módomban, hogy egy
ilyen hordható kis gépet béreljek:
nagy oka volt annak, csúnya nagy oka, –
botránkozik rajta majd az unoka:
mily nyomorban éltem, milyen elnyomott,
szegény költő voltam. – Ha rágondolok!...

Jobb rá se gondolni, – van gondom nagyobb,
mint a magam gondja: hisz költő vagyok,
költő a javából, még pedig magyar,
s ennél a világon nincs szebb hivatal. –
Vagy hivatás? – Mindegy! Vagy foglalkozás? –
Egyesíti mindezt a jó felfogás.

Én – én katonának érzem magamat.
Az Istentől kaptam magas rangomat:
vezér vagyok én ma, szellemi vezér,
mikor e hazára olyan nagy veszély
felhője tornyodzik, amilyen nagy tán
nem volt Mohi óta, sem Mohács után.

Ezért az országért felelős vagyok,
Istennek, ki ily szép rangra méltatott.
Nyom a felelősség: mulasztásomat, –
pótolni kell sok-sok halasztásomat:
azért is béreltem gépet fegyverül:
hátha géppel jobban, előbb sikerül...

Fegyver az írógép: gépfegyver nekem,
édes feleségem, édes gyermekem,
testvérem, bajtársam, szövetségesem,
hogy munkámat gyorsan és jól végezzem:
művemet: hazámnak hű szolgálatát,
eggyé téve mostan napot-éjszakát.

Az én írógépem nem közönséges:
közönséges gép ily munkát nem végez. –
Lelkes gép ez és a lelke én vagyok,
ki most rajta éjjel-nappal kopogok:
azaz verset írok, olyan verseket,
hogy olyanokat még... De nem hencegek. –

Tökéletes gép ez, nincs benne hiba:
vasderes írógép, – táltosparipa:
acél a patkója, kovácsolt acél:
lelkes, okos állat, vágtat, mint a szél,
repíti gazdáját: szaporán kopog,
csattog a patája, cél felé robog.

Vágtat a papíron – betű a nyoma,
szó, mondat, sor és mind egy-egy katona, –
minden vessző és pont, szellememberek:
támad a nyomában szellemhadsereg,
mit le nem győz semmi földi hatalom:
de világot hódít, ha én akarom.

Olyanokat írok, amilyeneket, –
egyszerűen szólva: a Történetet
gazdagítja mindaz, amit alkotok,
mit e bérelt gépen kikopogtatok. –
A Történelembe, a nemzetibe,
géppel kell ma, géppel, kopogtatni be...

Bérelt írógéppel, ím kopogtatok,
azon az ajtón, mely rég befogadott:
a Világtörténet fényes ajtaján.
Mikor megszülettem egy cselédtanyán:
nem vette azt észre anyámon kívül
senki. – Jobb is volt úgy, észrevétlenül...

Géppel kopogok már, – majd észreveszi,
ki eddig nem hitte, az is elhiszi:
kinek-minek jöttem: hogy vezér vagyok, –
hogy az voltam régen, bárhogy tagadott.
Fellépek most bátran, asztalra csapok,
és a szellemeknek parancsot adok.

Parancsoló példát, – vonzót kap ki-ki
s ha magát szellemnek, magyarnak hiszi,
tovább adja rögtön a parancsokat,
miket rajtam át az Úristentől kap:
hogy legyen az ország egy hős hadsereg
és a csúf haláltól magát mentse meg...

Gépfegyver, géppisztoly ez a kopogó, –
gyorstüzelésű ágyú ez a ropogó, –
légvédelmi ágyú ez az írógép:
védi a magyar föld szabad, szép egét:
védi bitang lelkek ellen e hazát,
a magyar nép jussát, örök igazát.

Szólanak az ágyúk, a gépfegyverek, –
szép hazáját védi a magyar gyerek:
védi a Kárpátok szoros útjait,
szenvedi a poklok minden kínjait. –
Batu-kán népénél szörnyűbb az a nép:
kegyetlen kezében fegyver, csupa gép...

A háború dúl még: áll még a magyar:
háta mögött van már nem egy diadal:
van kenyere bőven, van fegyvere is,
pótolja szívével azt is, ami nincs:
toldja egy lépéssel rövid fegyverét:
kevesell csak egyet: lelki kenyerét.

Átérzem keservét: voltam katona,
jártam ott, ahol most harcol a koma:
s úgy éheztem én is, úgy csüggedtem én,
ifjúságom lelkes, harcos idején:
nem volt magyar költő élő eleven,
aki lelkem méltó vezére legyen...

Hallom, hogy kiáltja: hej, ti boldogok,
kik otthon lehettek, míg én itt vagyok, –
gondoltok-e rá, hogy mi lesz veletek,
ha én nem csatázok?! - Ha van lelketek,
küldjétek el hozzám, hogy bár lelkileg
segítsétek azt, ki a hont menti meg!

Költő! Kávéházban, vagy kocsmában ülsz, –
lelkivezér, szólalj: mert nem menekülsz
a felelősségtől, ha én éhesen
a honvédő fegyvert búsan leteszem:
téged az ellenség elsők közt keres, –
segíteni előbb te vagy köteles. –

Adj ennem, mert lankad lelkem ereje! –
Nálad van az ország lelki kenyere,
mit gyűjtött e nemzet századokon át:
te gondozod annak lelki vagyonát:
adj most, adj belőle, vagy ha elfogyott:
add a saját fájó lelki vagyonod! –

Abból adj nekem most: arra éhezek, –
egy falattól mindjárt óriás leszek:
Griffmadár a Kárpát havas tetején, –
vezér lesz azonnal minden közlegény,
s minden tiszt elől jár, mint közkatona,
a közkatonának lelki rokona.

S győzök a Halálon: e mély szakadék
lenn marad, kinyílik felettem az ég,
a dicsőség fényes napja rámragyog,
s élnek szép hazámban a jó magyarok:
élnek, mert te adtál magadból nekem...
Nem marad el hálám, sem köszönetem. –

Felviszlek, mint pelyhet: nem hagylak el én, –
nem hagylak a szörnyű szakadék ölén,
melybe letaszított irigyid hada, –
felviszlek a fénybe, felteszlek oda,
ahová való vagy: helyedre amit
bitorolnak önző, vén zsarnokaid.

Ott ha majd lelkedben fáj még az a seb,
mit azért vágtál, hogy én le ne essek:
van a félvilágon sok nagymarha gőg,
aki ha megszólal, akkor is csak bőg, –
egyből majd befoldom lelki sebedet:
vérző magyarságért vérző lelkedet!...

Ideje, hogy iménti és a hozzájuk hasonló versei, önéletrajzi írásai részei legyenek irodalomoktatásunknak!

Nemzeti Bulvár

Legfrissebb hírek

Az elmúlt 24 óra hírei

könyv rendelés

Horthy Naptár 2018 - Vitéz nagybányai Horthy Miklós KormányzóHorthy Naptár 2018
Naptár - Bolti ár: 3 600 Ft
Internetes ár: 2 990 Ft
17% internetes kedvezménnyel
Idegen Világrend - Len KastenIdegen Világrend
Könyv - Bolti ár: 4 990 Ft
Internetes ár: 4 491 Ft
10% internetes kedvezménnyel
A jövő elkezdődött - Bogár LászlóA jövő elkezdődött
Könyv - Bolti ár: 3 000 Ft
Internetes ár: 2 550 Ft
15% internetes kedvezménnyel
A tizenharmadik törzs - Arthur KoestlerA tizenharmadik törzs
Könyv - Bolti ár: 2 990 Ft
Internetes ár: 2 542 Ft
15% internetes kedvezménnyel
A Boszniai Piramisok és a világ elveszett piramisainak vizsgálata - Dr. Sam Osmanagich Ph.DA Boszniai Piramisok és a világ elveszett piramisainak vizsgálata
Könyv - Bolti ár: 6 990 Ft
Internetes ár: 5 990 Ft
14% internetes kedvezménnyel

Magyar Menedék Könyvesház

hunhir_tudosito

Mai napra rendelt

...betevő falat:

Programajánló

    A HunHír barátai

    Legolvasottabb hírek

    HunHír-Tudósító

    Képtárak

    Felhívások

    Közlemények


    Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
    © 2002-2017 Rockszerda
    Kapcsolat * Impresszum * Hirdetési ajánlat