HunHír.info

2019. Szelek hava 23. nap, Béla napja.

Joseph Goebbels és a Vatikán

2012. május 01. 19:46
Hunhír.info

goebbels.jpg1945. május elsején öngyilkosságot követett el Joseph Goebbels, a náci birodalom propaganda minisztere, aki Hitler halála után két napig német kancellár is volt. Halálának évfordulóján érdemes felidézni az egykori propaganda miniszter és a Vatikán különös kapcsolatának néhány mozzanatát.

Menedék - Baráthosi

Köztudott, hogy Goebbels testi fogyatékkal jött a világra (egyik lába rövidebb volt a másiknál), ennek ellenére nem riadt vissza a gyermekvállalástól: hat utódot nemzett a világra, de élete utolsó napján őket is a halálba küldte. Pedig a gyermekeknek semmi bűnük nem volt. Sokan állítják: fogyatékossága is közrejátszott abban, hogy hihetetlen kitartással igyekezett érvényesülni a világban. Igyekezetét siker koronázta: a náci birodalom egyik legfontosabb vezetője volt az 1945-ös bukásig.
Az alábbiakban a náci propaganda miniszter tevékenységének egyik szeletével foglalkozom – nagyon vázlatosan. Goebbels és a Vatikán – ez a címe írásomnak. Nem véletlenül, hiszen a náci hatalom egyik legfőbb ellenfele a katolikus egyház volt. S ebben a világnézeti háborúban Goebbelsnek kitüntetett szerep jutott, bár a végén ő is a vesztesek közé került.
Kezdjük XII. Piusz pápa - korábban hosszú évekig berlini nuncius - náci megítélésével. Nézzük meg, hogy az 1939 márciusában pápává választott Eugenio Pacelli bíborost miként ítélte meg a német sajtó. Illetve Joseph Goebbels, hiszen a náci média Goebbels irányítása alatt állt, az ő „útmutatását” követte a német sajtó.
Amikor Pacelli bíborost pápává választották, az SS hivatalos orgánuma (Das Schwarze Korps) többek között ezt írta:

„Mint nuncius és vatikáni államtitkár, Eugenio Pacelli kevés megértést tanúsított irántunk; kevés reményt helyezünk belé. Nem hisszük, hogy XII. Piuszként más utat követ.”

A pápaválasztás másnapján a berlini Morgenpost azt írta, hogy Pacelli kardinális megválasztása nem szolgálja Németország érdekeit, mert „ő mindig ellenezte a nemzetiszocializmust, s gyakorlatilag ő határozta meg a Vatikán politikáját elődje időszakában”. Egy másik német lap szerint „XI. Piusz félzsidó volt, mert az anyja holland zsidó volt; Pacelli kardinális azonban egészen zsidó.” Jóval a pápaválasztás előtt (1939. januárjában) a Völkischer Beobachter – a náci párt hivatalos lapja – képeket közölt Pacelliről és más egyházi személyiségekről ezzel a felirattal: „A fasizmus és a nemzetiszocializmus ellen agitálnak a Vatikánban”.

Amikor 1939 októberében napvilágot látott XII. Piusz első – s méltán híres – enciklikája, a Summi Pontificatus, senki sem kételkedhetett abban, hogy az új pápa hű maradt önmagához, s nem hajlandó más utat követni. Nemcsak a megszállt Lengyelországra történő utalás csípte a nácik szemét, hanem azoknak az elítélése is, akik „az államhatalmat a Legfőbb Lénytől függetleníteni törekednek”, s nem eszköznek, hanem célnak tekintik az államot, amelynek „mindent alá kell rendelni”. Goebbels naplójában meg is jegyzi, hogy a pápai megnyilatkozás „részben nagyon agresszív velünk szemben, bár ezt burkoltan teszi”.
S most haladjunk vissza néhány évet az időben. XII. Piusz elődje - XI. Piusz - ugyancsak kemény ellenfele volt a nácizmusnak. A német katolikusok helyzetéről szóló híres - „Mit brennender Sorge”, azaz „égő aggodalommal” kezdetű – enciklikája elítélte a náci tanokat és a katolikusok ellen irányuló egyházüldözést. Az enciklikát illegálisan Németországba juttatták és 1937. március 21-én felolvasták a katolikus templomokban. Ma már tudjuk, hogy az enciklika megfogalmazásában döntő szerepet vállalt Eugenio Pacelli vatikáni államtitkár, a későbbi XII. Piusz pápa. Sokan egyenesen az ő műveként tekintenek erre a szövegre, amelyből néhány részletet idézek:

„Aki a fajt, a népet, vagy az államot, vagy az államformát, az államhatalom hordozóit vagy az emberi közösség egyéb alapértékeit – amelyek a földi élet keretein belül lényeges és tiszteletreméltó helyet foglalnak el – kiemeli földi értéksorrendjükből s mindennek, még a vallási értékeknek is legfőbb zsinórmértékévé teszi s bálványimádóan isteníti, az felforgatja és meghamisítja a dolgoknak Istentől alkotott és megszabott rendjét. Az ilyen távol van az igazi Isten-hittől, s e hitnek megfelelő életfelfogástól. /…/

Az Isten szuverén hatalommal adta parancsait, amelyek függetlenek időtől és tértől, országtól és fajtól. Amint az Isten napja egyformán süt minden emberi arcra, éppúgy törvénye sem ismer előjogokat és kivételeket. Uralkodók és alattvalók, koronás fejek és koronázatlanok, hatalmasak és alacsonyak, gazdagok és szegények egyképp állnak szava hatalma alatt. Teremtői jogainak teljességéből természetszerűleg következik teljes joga az engedelmességre egyesekkel és mindennemű közösségekkel szemben. Az engedelmességre vonatkozó eme joga kiterjed az élet minden területére, ahol csak felmerülnek erkölcsi kérdések, amelyek az isteni törvénytől kívánnak megoldást, s egyben a változó emberi rendelkezések beiktatását követelik a változhatatlan isteni törvények rendszerébe. /…/

Az embernek, mint személyiségnek istenadta jogai vannak, amelyeket tőle megtagadni, megszüntetni vagy meddőségre kárhoztatni a közösségnek nincsen joga. /…/”

Ezeket a szavakat nem lehetett félreérteni. A válasz természetesen nem is maradt el. Néhány évvel ezelőtt Massimo Introvigne vallásszociológus, újságíró érdekes dolgozatot írt ezzel a címmel: „Goebbels ravasz húzása: ’a pedofil papok’ vádja”. A cikk arról szól, hogy a „Mit brennender Sorge” kezdetű enciklikára válaszul Goebbels kampányt szervezett a katolikus egyház lejáratására. Ugyanaz volt a téma, mint ma: a „pedofil papok” ügye. Amikor ugyanis az egyház ellenfelei nem képesek a vitára, úgy cselekszenek, mint a kis propaganda miniszter: lejárató kampányt indítanak. Ennek a módszernek kétségtelenül nagy mestere volt Joseph Goebbels. A lejárató kampány részleteit azokból a dokumentumokból ismerjük, amelyeket később a német katonai elhárítás főnöke juttatott el XII. Piuszhoz. Olvassuk el az alábbi idézetet:

„Nap mint nap újabb és újabb szexuális bűncselekmények kerülnek elő, amelyeket sok katolikus pap követett el. Sajnos nemcsak egyedi esetekről van szó, hanem egy olyan ijesztő méretű kollektív morális válságról, amilyet az emberiség a történelme során még nem tapasztalt. Sok pap és szerzetes már beismerte tetteit. Esetek ezrei kerültek a bíróságok elé, de ez bizonyára csak töredéke a teljes valóságnak, mivel sok elkövetőt elrejt és védelmez a hierarchia.”

A fenti mondatok Goebbels 1937. május 28-án elhangzott beszédéből származnak. Massimo Introvigne szerint ez a beszéd a katolikus egyház lejáratására szervezett kampány csúcspontja volt, mert ekkor mondatott ki a vád, hogy az egyház sok pedofil papnak ad helyet és menedéket. „1937-ben 276 szerzetest és 49 egyházmegyés papot tartóztattak le. A letartóztatások valamennyi német egyházmegyét érintették, hogy olyan hosszú ideig szerepeljenek botrányok az újságok címlapjain, amíg csak lehet” – írja Introvigne.

Hogy mi volt a goebbelsi kampány előzménye, s mi lett a következménye? Hogy képben legyen az olvasó, az alábbiakban hosszú idézet következik Massimo Introvigne említett dolgozatából:

„XI. Piusz (1857–1939) 1937. március 10-én Mit brennender Sorge kezdetű enciklikájával elítélte a náci ideológiát. Ugyanezen hónap végén a Goebbels vezette náci propagandaminisztérium kampányt indított a katolikus papoknak tulajdonított szexuális visszaélések témájában. A történészek előtt ismeretes, hogyan tervezték meg és vitték végig a kampányt. Mindez egy kémregénybe illő történetnek köszönhető.
1937-ben Wilhelm Canaris tengernagy volt a német katonai kémelhárítás főnöke. Egyre náciellenesebbé vált, míg végül ő szervezte meg a Hitler elleni 1944-es sikertelen merényletet, amiért 1945-ben felakasztották. Canaris helytelenítette Goebbels egyházellenes intrikáit, és egy Josef Müller (1878–1979) nevű katolikus ügyvéd révén számos, e témáról szóló szupertitkos iratot juttatott el Rómába. Müller több alkalommal vitt titkos dokumentumokat Rómába XII. Piuszhoz (1876–1958), aki ezeket jezsuitákra bízta, hogy tanulmányozzák őket. (Müllert végül letartóztatták és a dachaui koncentrációs táborba került. Ezt túlélve a háború után bajor igazságügyi miniszter lett.)

A vatikáni államtitkár Walter Mariaux (1894–1963) német jezsuitát bízta meg a dokumentumok vizsgálatával. /…/ Mariaux 1940-ben két kötetben publikálta a katolikusok nácik általi üldöztetésének dokumentumait (Londonban angolul és Argentínában spanyolul, ’Testis Fidelis’ álnéven). Az összesen több mint 700 oldalnyi dokumentum és kommentár világszerte nagy visszhangot keltett.

A ’morális pánik’ kifejezést a szociológusok az 1970-es évek óta használják. Azt a jelenséget írják le vele, amikor mesterséges úton hoznak létre társadalmi méretű felháborodást azáltal, hogy valós tényeket felnagyítanak, valós esetszámokat eltúloznak a ’statisztikai folklór’ és olyan ’felfedezések’ révén, ahol régi ismert eseteket újként mutatnak be. Valós esetek vannak, de szisztematikus ’felturbózás’ zajlik, hogy úgy tűnjön, mintha sokkal több eset lenne, mint amennyi a valóságban előfordult. Anélkül, hogy ismerhette volna a mai szociológia eredményeit, 1937-ben Goebbels olyan választ adott a Mit brennender Sorge enciklikára, amely szociológiai típusesete annak, hogyan kell morális pánikot kelteni.

Mint általában a morális pánik esetében, a tények nem teljesen légből kapottak. Már az enciklika megjelenése előtt jelentettek Németországból néhány kiskorúakkal szembeni visszaélést. Maga Mariaux is vétkesnek tartott egy szerzetest Bad Reichenhallból, csakúgy mint egy világi tanárt, egy kertészt és egy pedellust. El is ítélték őket már 1936-ban. A bajor oktatási minisztérium ezután teljesen aránytalan intézkedésként négy szerzetesrendet kitiltott az oktatásból. A rendelkezés megfelelt a kormány céljainak, amely a katolikus iskolák létalapjait kívánta felszámolni. Mariaux még egy esetben hagyta nyitva a bűnösség lehetőségét. Ebben az esetben, amely a rajnavidéki Waldbreitbachban történt, ferencesek voltak érintettek. Későbbi történészek azonban nem tartják kizártnak, hogy itt is a nácik hamis vádjairól volt szó.

Ez az elenyésző számú, de valós ügy kemény reakciót váltott ki a német püspökökből. 1936. június 2-án Münster püspöke, Clemens August von Galen (1878–1946) – aki a náciellenes katolikus ellenállás egyik vezetője volt, és akit XVI. Benedek 2005-ben boldoggá avatott – valamennyi vasárnapi szentmisén felolvastatott egy nyilatkozatot, amelyben kifejezte ’fájdalmát és sajnálkozását’ ezen ’utálatra méltó bűnök’ felett, amelyek ’szent egyházunkat szégyenbe borítják’. 1936. augusztus 20-án, a Waldbreitbachban történtek után a német püspökök közös pásztorlevelet adtak ki, amelyben ’súlyosan elítélték’ a felelősöket, és hangsúlyozták, hogy az egyház együttműködik az állami bíróságokkal.

1936 végén úgy tűnt, hogy a német püspökök megoldották a problémát azokkal a szigorú intézkedésekkel, amelyeket e néhány (részben egyébkén nem egyértelmű) eset után hoztak. A püspökök azért finoman utaltak rá, hogy az állami iskolákban, sőt magában a rezsim ifjúsági szervezetében, a Hitlerjugendben is sokkal magasabb volt azon szexuális visszaélések száma, amelyek elmarasztaló bírói ítélethez vezettek, mint amennyit a katolikus papság körében találtak.

XI. Piusz nácizmust elítélő enciklikája vezetett az 1937-es nagy kampányhoz. Mariaux bebizonyította ezt könyvében, ahol ismerteti azokat a nagyon részletes utasításokat, amelyeket Goebbels alig néhány nappal az enciklika megjelenése után adott a Gestapo, a Harmadik Birodalom politikai rendőrsége és főleg az újságírók számára. Ebben felszólította őket, hogy újra foglalkozzanak az 1936-os esetekkel és más még régebbi ügyekkel, valamint hogy folyamatosan tartsák a felszínen ezeket az ügyeket a közvélemény előtt. Goebbels a Gestapónak parancsba adta, hogy találjanak tanúkat, akik hajlandók papok ellen feljelentést tenni, továbbá, hogy ezeket azonnali letartóztatással kell fenyegetni, ha nem működnének együtt, még akkor is, ha csak gyerekek.

A német közmondás, hogy ’egy bíró van Berlinben’, azt jelenti, hogy az ember hisz a bíróságok aktuális kormányoktól való függetlenségében, s ez bizonyos határok között még igaz volt akkor. Az enciklika után letartóztatott 325 pap és szerzetes közül csak 21-et ítéltek el. Csaknem bizonyos, hogy közöttük is volt néhány ártatlanul elítélt. Szinte valamennyit koncentrációs táborba küldték, ahol sokuk meg is halt.

Azok az erőfeszítések azonban, amelyekkel a katolikus egyházat a nemzetközi közvélemény előtt le akarták járatni erkölcstelenség és a papok által elkövetett pedofília vádjaival, mégsem jártak sikerrel. Canaris és barátai bátorságának, valamint a jezsuita detektív, Mariaux kitartásának köszönhetően az igazság már a háború évei alatt kiderült. Goebbels rosszindulatú akciója ugyanis még nagyobb felháborodást okozott és a bombának szánt pedofil papok ügye valójában a náci propagandisták kezében robbant fel.”

Ez a történet is jól mutatja, hogy olykor a propaganda mesterei is tévednek: Goebbelsnek sem sikerült a katolikus egyház lejáratása.

Volt azonban olyan ügy is, amiben Goebbels nem tévedett. Amikor Mussolini bukása után Hitler elhatározta, hogy elraboltatja XII. Piusz pápát, Goebbels ellenezte az elképzelést. Véleménye szerint egy ilyen akció mind német földön, mind külföldön nagyon rossz visszhangot váltott volna ki, s Goebbels tudta, hogy a pápa elrablását semmilyen propagandával nem tudná a német néppel elfogadtatni. Hitler azonban ragaszkodott az ötletéhez, s Rómába küldte Karl Wolff SS tábornokot, aki végül még sem ejtette foglyul a pápát, s ezzel megkímélte Goebbelst és csapatát egy újabb – borítékolhatóan sikertelen – propagandakampány megtervezésétől.

Szalay László

Nemzeti Bulvár

Legfrissebb hírek

Az elmúlt 24 óra hírei

könyv rendelés

Tayos 1-2. - Egységesített kiadás - Dr. Gerardo Pena MattheusTayos 1-2. - Egységesített kiadás
Könyv - Bolti ár: 8 000 Ft
Internetes ár: 7 200 Ft
10% internetes kedvezménnyel
Atlantisz - Az özönvíz előtti világ - Ignatius DonnellyAtlantisz - Az özönvíz előtti világ
Könyv - Bolti ár: 4 990 Ft
Internetes ár: 4 491 Ft
10% internetes kedvezménnyel
Árpád Kódex
Árpád Kódex
Könyv - Bolti ár: 9 980 Ft
Internetes ár: 8 982 Ft
10% internetes kedvezménnyel
Újabb magyar ősmesék - Bíró LajosÚjabb magyar ősmesék
Könyv - Bolti ár: 4 990 Ft
Internetes ár: 3 800 Ft
24% internetes kedvezménnyel
Horthy naptár 2019 - 4 db EGYÜTT KÜLÖNLEGES KEDVEZMÉNNYEL!!!! - Vitéz nagybányai Horthy Miklós KormányzóHorthy naptár 2019 - 4 db EGYÜTT KÜLÖNLEGES KEDVEZMÉNNYEL!!!!
Naptár - Bolti ár: 14 000 Ft
Internetes ár: 9 990 Ft
29% internetes kedvezménnyel

Magyar Menedék Könyvesház

hunhir_tudosito

Mai napra rendelt

...betevő falat:

Programajánló

    A HunHír barátai

    Legolvasottabb hírek

    HunHír-Tudósító

    Képtárak

    Felhívások

    Közlemények


    Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
    © 2002-2019 Rockszerda
    Kapcsolat * Impresszum * Hirdetési ajánlat