HunHír.info

2017. Magvető hava 23. nap, Nemzeti ünnep, Gyöngy napja.

Így kell megoldani a cigánykérdést!

2011. április 28. 13:18
Ifj. Tompó László - Hunhír.info

ciganytelep.jpgAz egyre tűrhetetlenebb cigánybűnözés közepette érdemben alig esik szó arról, miként kellene rendezni helyzetüket, ezért ezúttal egy hetvenegy évvel ezelőtti, égetően időszerű hármas javaslatra hívjuk fel a figyelmet.

A cigányság számbeli megállapítására, tehát „statisztikai adatfelvételre van szükség, hogy az állandóan kóborló, letelepülés nélkül élő, helyüket napról napra változtató és a társadalomra a legnagyobb veszélyt jelentő cigányság száma mennyit tesz ki”. „A kóbor cigányokat koncentrációs munkatáborokba kell összegyűjteni, munkára kényszeríteni, további szaporodásukat feltétlen megakadályozni”. A „már letelepülve élő, de életük legnagyobb részét dologtalansággal töltő cigányság” a kéregetéstől, a lótartástól, ezek eladásával foglalkozástól a legnagyobb szigorúsággal eltiltandó.

Mindezt Dr. Gesztelyi Nagy László „A magyarországi cigánykérdés rendezése” című, 1940-ben Kecskeméten a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara kiadványsorozata 36. számaként megjelent, 1945-ben bezúzásra ítélt tanulmányában olvassuk.

A „Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944” hasábjain ezt olvassuk a szerzőről, a Magyar Élet Pártja kiskőrösi országgyűlési képviselőjéről: „1890-ben született Lövőpetrin, Szabolcs vármegyében. Egyetemi magántanár, a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági kamara igazgatója, igazgatósági tagja a Hangya Központnak. Több ezer kötetes szakkönyvtárának Széchenyire vonatkozó művei olyan gyűjtemény, amely párját ritkítja. Harminchét önálló művén kívül százhúsz nagyobb tanulmánya és kétezer, többnyire szakcikke jelent meg különböző lapokban, amelyek mind a magyar földdel és a magyar nép gazdasági és szociális kérdéseivel foglalkoznak.”

Még mielőtt megismerkednénk a szerző hármas javaslatának indoklásával, tanulságos idéznünk, hogyan és miért osztotta három rétegre a cigányságot.

A cigányság három rétege

„A megoldásra váró cigánykérdés alatt elsősorban azoknak a cigányoknak a társadalmi ügyét kell érteni, akik életüknek legnagyobb részét helyhez kötöttség nélkül, vándorlással, kóborlással, hasznos munka végzése nélkül töltik el s legnagyobb részben lopásból, másnak nehéz munkával szerzett keresményéből, azoknak minden rendelkezésre álló módon történő jogtalan megszerzéséből (kéregetés, lopás, rablás stb.) tartják fenn magukat.”

Három rétegét különbözteti meg a cigányságnak.

Az első az a réteg, amely „a békés emberi társadalmat – mind személy, mind vagyoni tekintetben – legjobban, szinte tűrhetetlen módon veszélyezteti. Ezek a cigányok bűnözésre kiválóan hajlamos, elszánt, vad, vérengző, állatiasságig lealacsonyodni tudó, roppant buja természetű egyének, rendszerint sátrakban élnek, amelyeket legtöbbször a falu vagy város szélén vagy erdők közelében ütnek fel, ahol csak addig maradnak, amíg az őket folyton háborgató csendőrség vagy rendőrség el nem kergeti, vagy amíg maguknak az ő módszerük szerint kellő élelmet nem biztosítottak, vagy valami gaztettet végre nem hajtottak.”



A második réteg a „folytonos szelídítési és szoktatási kísérlet”-tel a helyhez szoktatott, putrikat építeni, „foltozó-javító vasmunkával, lóügynökösködéssel (kupeckodás), fúrókészítéssel, teknővájással foglalkozók”-é, akik a munkát „legtöbbször azonban csak azért végzik, hogy munkából élésüket igazolják, de létfenntartásuk módja gyanánt továbbra is a kéregetés, tolvajlás, több esetben rablás szolgál: ha bűntényt követtek el, ennek következményeitől tartva, otthagyják helyüket, továbbmennek és más vidéken hasonló módon alapítanak ideiglenes otthont”.

Végül a harmadik „a városok és községek elkülönített részein állandóan letelepedve, egyszerű házikókban, putrikban, sűrűn összezsúfolt egészségtelen, sárral fedett, rendszerint maguk által összetákolt viskókban él: foglalkozásuk a vályogvetés, zenélés, asszonyaiknak, akik legtöbb esetben vadházasságban élnek, a kártyavetés és kéregetés”, és „bár ezek is gyakran költözködnek, azonkívül piszkosak, buják, ragályterjesztők, dologkerülők és rendszerint más, szorgalmas emberek keresetéből szeretik magukat fenntartani, de kisebb lopásoktól eltekintve, nagyobb és súlyosabb beszámítás alá eső bűncselekményeket nem követnek el, tehát jobban megtűrt heréi az emberi társadalomnak. Gyávák, alázatosak, meghunyászkodók, de piszkos életmódjuk, buja természetük miatt éppúgy terjesztői minden betegségnek, mint a kóbor cigányság, azzal a különbséggel, hogy nagy területekre nem hurcolják szét a ragályt és állati betegségeket, mert rendszerint csak közeli községekbe mennek vagy távoznak el némi munkaszerzés vagy keresés céljából.”



A hazánkban Luxemburgi Zsigmond 1438-ban kiadott letelepedési engedélye óta élő, a török kiűzése után a bécsi kormány és Mária Terézia betelepítési politikája következtében már nagyobb csoportokban fészket verő cigány rétegeket azonban hiába próbálták taníttatni, rendszeres munkához juttatni (1767-ben például Mária Terézia arról intézkedett, hogy „a cigánygyermekeket a szülőktől el kell venni és polgári családokhoz kell adni tartásdíj fizetés mellett, amelyet a kincstár fizet ki részükre”), életmódjukon így nem sikerült gyökeresen változtatni, ennek ellenére „egészen különleges megkülönböztetésben” részesülnek mindmáig: például „az építkezési szabályok megtartására nem kötelezhetők, mert nagyobb részben putrikban élnek”.

A cigánykérdés rendezése

1. A cigányság számbeli megállapítása, tehát „statisztikai adatfelvételre van szükség, hogy az állandóan kóborló, letelepülés nélkül élő, helyüket napról napra változtató és a társadalomra a legnagyobb veszélyt jelentő cigányság száma mennyit tesz ki”, különös tekintettel arra a rétegére, amely „bár letelepedve él falvak, városok mellett, de minden hasznos munka nélkül, kizárólag a dolgozó társadalom keresetére támaszkodva koldul, kéreget, szükség esetén lop is, bár nagyobb és súlyosabb beszámítás alá eső cselekmények elkövetésétől tartózkodik”. Erre azért van szükség, hogy „gondoskodás történhessék a kérdés radikális megoldásával járó költségek fedezéséről az államháztartás keretében – amely költségek tekintélyes összeget fognak képviselni –, ha a kérdés végleges és megelégedésre szolgáló intézését akarjuk az ország személyi és vagyoni biztonsága érdekében elérni”.



2. „A kóbor cigányokat koncentrációs munkatáborokba kell összegyűjteni, munkára kényszeríteni, további szaporodásukat feltétlen megakadályozni. Ha munkát végezni nem akarnak, ennek kikényszerítésére a legszigorúbb eszközöket kell alkalmazni: vagy hasznos és munkás egyede lesz a társadalomnak, vagy elpusztul. Hihetőleg az utóbbi fog bekövetkezni, mert a szabad levegőhöz, szabad élethez szokott cigányság a tapasztalat szerint, amikor addigi korlátlanul mozgó és a szabad levegőhöz szokott életétől elvonják, rendszerint tüdővészbe esik és elpusztul. Hasonló eszközökkel kell a cigány nőket és leányokat táborokba összegyűjteni, munkára kényszeríteni, mint a férfiakat, legalábbis egyelőre annyi munka végzésére szorítani, amely fenntartásukat biztosítja, hogy létfenntartási költsége ne legyen a dolgozó társadalom terhe.”

3. A „már letelepülve élő, de életük legnagyobb részét dologtalansággal töltő cigányság” a kéregetéstől, a lótartástól, ezek eladásával foglalkozástól a legnagyobb szigorúsággal eltiltandó, és „ha másként nem megy, büntetés alá kell vonni azokat is, akik nekik alamizsnát adnak, és ha így is „a lopást akarja igénybe venni, internálásra kell ítélni” s ezt rajta minden kímélet nélkül végre kell hajtani, úgy, hogy „többé gondolatban se legyen kedve dologtalanul vagy lopásból élni”.

E hármas intézkedés végrehajtását pedig „késleltetni nem szabad”, hiszen „a magyar társadalom e kényes, de annál veszedelmesebb fekélyét feltétlenül ki kell vágni, mégpedig olyan metszéssel, amely a társadalmat a további rettenetes személyi és vagyoni károsodástól egyszer s mindenkorra megszabadítja”, nem elfeledve, hogy „kivételes esetekre mindig alkottak kivételes törvényeket”, tekintettel arra, hogy „a cigányság is kivételes, zabolázhatatlan rétege az emberi társadalomnak s miután egyéb polgári társadalomra érvényes rendelkezések rájuk történő alkalmazásával, sem egyéb úton, hosszú évekig tartó kísérletek tanúbizonysága szerint sem sikerült más életmódra bírni, feltétlenül szükség van arra, hogy olyan kivételes intézkedések alkottassanak, amelyek hivatva lesznek véget vetni a minden emberi érzésből kivetkőzve élő, az egyéb polgári társadalomra veszélyes, csekély számú népréteg hosszú éveken át elszenvedett garázdálkodásának”.

Hiába, úgy tűnik, ha a dolgokat rendezni kell, legjobb, ha eleink megsárgult műveit forgatjuk!

Nemzeti Bulvár

Legfrissebb hírek

Az elmúlt 24 óra hírei

könyv rendelés

Szkítáktól a Kárpát hazáig - Aradi ÉvaSzkítáktól a Kárpát hazáig
Könyv - Bolti ár: 2 600 Ft
Internetes ár: 2 210 Ft
15% internetes kedvezménnyel
Gyógyítások a méhészet termékeivel - Kovács József természetgyógyászGyógyítások a méhészet termékeivel
Könyv - Bolti ár: 5 500 Ft
Internetes ár: 4 950 Ft
10% internetes kedvezménnyel
A Lovasíjász DIGIPACK - DVD és CD - Kassai Lajos, Kaszás GézaA Lovasíjász DIGIPACK - DVD és CD
DVD - Bolti ár: 5 990 Ft
Internetes ár: 5 500 Ft
8% internetes kedvezménnyel
Kedvet virágoztató magyar népmesék - Dömötör Sándor (szerkesztő)Kedvet virágoztató magyar népmesék
Könyv - Bolti ár: 2 490 Ft
Internetes ár: 2 117 Ft
15% internetes kedvezménnyel
Káldeától Ister-Gamig I-II-III - Badiny Jós FerencKáldeától Ister-Gamig I-II-III
Könyv - Bolti ár: 8 990 Ft
Internetes ár: 8 091 Ft
10% internetes kedvezménnyel

Magyar Menedék Könyvesház

hunhir_tudosito

Mai napra rendelt

...betevő falat:

Programajánló

    A HunHír barátai

    Legolvasottabb hírek

    HunHír-Tudósító

    Képtárak

    Felhívások

    Közlemények


    Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
    © 2002-2017 Rockszerda
    Kapcsolat * Impresszum * Hirdetési ajánlat