HunHír.info

2017. Álom hava 14. nap, Szilárdka napja.

Hangosan imádkoznak, némán csalnak: ilyenek mind, nemcsak a kazár zsidók

2010. október 02. 13:13
Ifj. Tompó László - HunHír.info

bartha-miklos-eml.jpgTévednek, akik szerint a nemcsak a közerkölcsöt- és oktatást, a médiát, hanem a kereskedelmet, ipart is a népirtás szolgálatába állító cionista világhatalom semmiféle gátlást nem ismerő, irdatlan térnyerése új jelenség hazánkban: Bartha Miklós (1848-1905) remekműve, a „Kazár földön” ijesztő időszerűséggel arról tanúskodik, hogy már megjelenésekor, 1901-ben sem volt más a helyzet.

Magyar Menedék - Migránsokk

„Kazárok”-nak nevezte el a népnyelv (és mint Bartha megjegyzi, nem tudjuk, miért) a cári Oroszországból Galíciába, onnan 1867 után hazánkba tömegesen bevándorolt ortodox zsidókat, akiket Bartha (továbbá Dövényi Nagy Lajos a „Tarnopolból indult el…” című regényében) jellemzett máig legtalálóbban, amikor egy öreg, „elvagyonosodása következtében ’báró’-nak” elkeresztelt” kazárral folytatott beszélgetése során rádöbbent (Kazár földön. Kolozsvár, 1901. Ellenzék, 89. old.):

„A mit kerestem: a hazafias érzésnek legkisebb nyomát sem födözhettem föl. Ennek mindegy. Orosz invázió, osztrák uralom, magyar alkotmányosság – mindegy. Lelki világába nincs belekapcsolódva a Haza fogalma. Három ismeretlenű egyenletről éppen úgy beszélhettem volna vele, mint hazaszeretetről. Hetvennégy évet töltött el a nélkül, hogy szíve egyetlenegyszer is megdobbant volna azért a hazáért, a melyben született, a hol élt, vagyont gyűjtött, oltalmat nyert. Szakálla megnőtt, meg is őszült, teste elhízott, zsebe megtelt. Gyermekeit kiházasította, unokáit fölnevelte, vidékét kizsarolta. Fináncnak, zsandárnak, bíróságnak nem vétett. Hatósággal pörbe nem szállott. Űzte a szeszcsempészetet, az áruuzsorát, a pénzuzsorát, a gabonauzsorát és a feles marha uzsorát. Így élt.”

Bartha azonban kénytelen volt szembesülni útja során, hogy ilyenek mind (89-90. old.): „A többi is így él. Nem tanul, nem művelődik, nem mosdik. Csinálja az üzletet és a gyermeket. Esküszik hamisan. Sokszor gyújtogat. Megcsonkítja ellensége barmát. Vádaskodik alaptalanul. Veszteget, a hol, lehet. Korrumpál mindenütt. Pénteken este gyertyát gyújt és megfürdik a rituális lében. Hangosan imádkozik és némán csal. A földről lenyúzza a termőréteget, a népről a bőrt.”

A „Kazár földön”-t tüstént felvásárolták megjelenését követően, majd „Összegyűjtött munkái” hét kötetes díszkiadásának (Bp. 1908-1913) első köteteként jelent meg legközelebb (.Sebesi Samu életét és működését alaposan feltáró tanulmányával), aztán 1939-ben a Stádium Rt. adta ki újra Kovách Aladár avatott előszavával. 1945 után, ismert okokból, hallani sem lehetett róla. 1993-ban a Magyar Fórum Kiadó újra megjelentette Szőcs Zoltán méltató előszavával, ami jelenleg is hozzáférhető. Jelentőségét legtalálóbban mégis László Dezső fogalmazta meg „Bartha Miklós remekműve” című írásában (Magyar önismeret. Cikkek, tanulmányok, előadások. Sepsiszentgyörgy, 1944. Szerző kiadása, Jókai Nyomda. 274-277. old.):

»A Keleti Pályaudvar újságárus bódéja előtt úti olvasmány után nézek. A már halálra ítélt, de még ki nem végzett ponyvarengeteg között kis alakú kötet húzódik meg. Címe után régi ismerősöm, Bartha Miklós: Kazárföldön.Négy pengőt adok érte s azzal a tudattal szállok fel a vonatra, hogy az egész pályaudvaron található összes könyvek közül a legderekabbat és mondhatom azt is, a legmodernebbet vásároltam meg. Ez a példány a könyv harmadik kiadásából való. A Stádium [Kiadó – Ifj. T. L.] bocsátotta közre a közelmúltban. Bartha Miklós remekművének második kiadása „díszes, nagy emléksorozatba fojtva, ünneplőben, albumszerűen, zárt példányszámban” jutott az olvasók kezébe s ím, a harmadik kiadást már a ponyva közül lehet megvásárolni. Ebben is van valami csodálatos jel arra nézve, hogy az idők változnak a magyar glóbuson.

Mire a vonat Kolozsvárra érkezik, a harmadfélszázlapos könyvön keresztül elém újul Bartha Miklós századfordulói nagy élménye, a Keleti Kárpátokban tett felfedező útjának minden tapasztalata.

Ezt a könyvet még születése közben – mialatt az Ellenzék hasábjain cikksorozatban futott – úgy fogadták, mint a magyar antiszemitizmus úttörőjét. Pedig írójának felfogása szerint egyáltalán nem az. Bartha Miklós öntudatosan nevezi a Galíciából beszivárgott, a ruthén nép vérét szívó szörnyű zsidókat kazároknak, hogy még az árnyékát is elkerülje annak, hogy ő egy vallás hívei ellen izgat. Könyvében ismét és ismét kéri a magyar nyelven beszélő zsidókat – akiket ő magyaroknak tart – hogy álljanak a mellé a mentő mozgalom mellé, amely a ruthénul beszélő magyarokat a kazárok kizsákmányolásától akarja megmenteni. Ő azért tárja fel a kazár veszedelmet, mivel abban olyan gazdasági és társadalmi törekvést lát, amelynek folytán az ország legszegényebb népe, a ruthén, teljes gazdasági és erkölcsi megsemmisülésbe süllyed. A kazároknak nem az a bűnük, hogy zsidók, hanem az, hogy szörnyű eszközökkel, vérszopó élősdiek módjára szegény embereket pusztítanak el. A könyv azonban Bartha Miklós igyekezete ellenére is megmutatja, hogy milyen erős összeköttetés van a kazárok és a magyarul beszélő zsidók között.

Kéthetes nyári vakációja alatt azért ment a Kazárföldre, hogy ott, a helyszínen megismerje azt a népmentő állami munkát, amely Darányi Ignác, földmívelésügyi miniszter megbízásából Egán Ede miniszteri biztos vezetése alatt folyt. Nem a nép helyzetét, hanem a kormányzat mentő munkáját akarta megismerni és megismertetni. Természetes, hogy a ruthén népet pusztító kazár kizsákmányolás tényeit is meg kellett látnia, mialatt az ellene való komoly küzdelmet mérte fel.

Ezt a könyvet nyugodtan nevezhetjük az első modern magyar társadalomrajznak, nemcsak a társadalmi jelenségek megdöbbentően őszinte feltárásáért, hanem azért az összefoglaló látási módért is, amely az egész könyvből kiragyog. Csodálatosan látja a társadalmi jelenségek mély összefüggéseit, gazdasági és művelődési vonatkozásait. Első megfogalmazója a társadalmi síkból kiinduló totális vagy szintetikus nemzetszemléletnek: „A népélet organikus fogalom. Nyomortól, elnyomástól, kizsákmányolástól egy népéletet megmenteni s erkölcsileg és vagyonilag azt úgy állítani helyre, hogy többé vissza ne süllyedjen: az olyan feladat, amely csak úgy oldható meg, ha az organizmus minden idegszála egész izom- és csontrendszere, vérkeringése és valamennyi életnyilvánulása komoly és alapos munkába vétetik. A vagyoni és erkölcsi élet között a kapcsolatok egész sorozata áll fenn. Ezek a kapcsok mind tekintetbe veendők az öntudatos és tervszerű programnál.” – És végül azért is modern ez a társadalomrajz, mivel leküzdhetetlen erővel késztet új, egészséges társadalmi munkára. Annak, aki ezt a könyvet elolvassa, állást kell foglalnia egy teljesebb társadalmi élet kialakítása mellett.

A mű igazi nagy értéke azonban még ezeken is felül van. És ebben a legértékesebb vonatkozásában megítéli századunk mindenik magyar társadalmi rajzát. Bartha Miklós társadalomrajza nemcsak hiányokat láttat, hanem erőteljesen felmutatja azt a széles körű állami társadalomszervező munkát is, amelyet a kormányzat megbízásából Egán Ede végzett. Volt szeme annak felismerésére, hogy az igazi társadalmi szervező munkát nem a jóindulatú emberek kis csoportja, vagy a nemes célú egyesületek, hanem a minden hatalom birtokában lévő állam végezheti. Bizonyságát adja annak, hogy a magyar kormányzatnak is van ereje ilyen munkát végezni akkor, amikor a munka élére igazi szakember kerül s az állam annak nemcsak a kereteit állítja föl, hanem a keretek megtöltéséhez élő erőt is nyújt. Hol volna ma a magyar nép – kérdezi az olvasó –, ha egyetemessé válik a magyar kormányzat ruthének között végzett szintetikus társadalmi és gazdasági munkája?!

Egán Ede társadalomszervező munkája egy elszegényedett, a nagybirtok és zsidóság kettős kizsákmányolása által minden tekintetben lezüllesztett, emberi mivoltából kivetkőzött, a szó szoros értelmében földhöz ragadt nép között indult el és jutott jelentős megoldásokig. Mi volt ennek a munkának a menete? A ruthén nép csakis a földből élhetett meg. Mezőgazdaságra alkalmas szántóföldje alig van. A rengeteg erdők nem adnak famunkát, azokban főúri kedvteléseket szolgáló, különös védelemben részesülő dúvadak laknak. Az erdei legelőket zsidók bérlik a földesúrtól s adják tovább három-négyszeres béren a parasztoknak. A paraszt a kazár állatait tartja felibe, lényegében rabszolgamódon minden haszon nélkül. A kisember a zsidó nyújtotta hitelből él úgyhogy minden kölcsön után négy-ötszáz százalékos kamatot fizet. Az állami közmunkát a kazár vállalja föl s adja ki ruthén rabszolgájának, igen gyakran természetbeni szolgálmányként. Övé a korcsma is. Ő adja a búfelejtő italt s tartja az italon keresztül gazdasági, szellemi és erkölcsi rabságban a ruthént, akinek minden ingó és ingatlan vagyona pénz formájában végül is a kaftán zsebébe vándorol.

Ezen a teljesen szisztematikusan kiépített kizsákmányoláson rendszeres egészet alkotó, organikus módon segített Egán törekvése. Állami bérletbe vette a havasi legelőket s olcsón juttatta a szegények rendelkezésére. Öt esztendős törlesztésre a vidéknek megfelelő marhákat hozatott és osztott szét közöttük, hogy így az államilag bérelt legelő ne a zsidók feles marháját, hanem valóban a ruthéneket tartsa el. Hitelszövetkezetei segítségével kiragadta a népet a zsidó hitelezők polipkarjai közül s a fogyasztási szövetkezetek segítségével a napi kontó gondjaitól is megszabadította gondozottjait. Végül abba is belement, hogy a fogyasztási szövetkezet korlátolt mennyiségben italt is árusítson, hogy így még a zsidó korcsma bűvköréből is kivonja ruszinjait. Állami munkaközvetítés és munkavállalás nem jutott többé kazár kézbe s ettől kezdve régi bérének három-négyszeresét kereste a paraszt.

Kevés magyar könyvben lehet ilyen világos ábrázolását találni annak, hogy miképpen kell a társadalmi szervező munkában a fonál végét megtalálni s azt egészen a másik végéig felgombolyítani. A társadalom organikusan felépülő zárt egész, amelyben minden tényező belső kapcsolatban van a másikkal s ebben a szövevényben csak az tud győzelmet aratni, aki ezeket a tényezőket belső egységükben látja s egyetlen kézbe tudja ragadni.

Ma kevés közíró ír Bartha Miklós tömör magyarságával. Ha valaki majd megírja a „nyelvújítás” béklyóitól felszabadult új magyar stílus történetét, művében kénytelen lesz előkelő helyet biztosítani Bartha Miklósnak. Az új magyar közírásnak nemcsak tárgyi meglátásban és földolgozásban, hanem írói kifejezésben is ő a megindítója.

Korának magyarjai közül kevesen emelkedtek fel látásainak szintjére. Ellenségeink azonban már akkor felismerték, hogy látásmódjának egyetemessé válása számukra halálos ítélet. Ezért indítottak ellene s remekműve ellen kemény, ádáz harcot. Hosszú évtizedekig volt ez a könyv eltemetve. Most kikelt a sírjából s maga köré gyűjti azokat, akik szintetikusan, organikus egészben látják a magyar nép s Magyarország életét. S akik nemcsak meglátják a szomorú magyar bajokat, de azok leküzdésére építő munkába is állanak. Ez a könyv azoknak nagy ösztönzője, akik hisznek abban, hogy a magyar ember, a magyar nemzet és a magyar állam alkalmas a legteljesebb társadalmi építésre s akiknek egy a céljuk: közös munkára összefogni ezt a három hatalmat.«

Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy uzsorakamat-politikájuk már a középkorban is közbotrányok sorozatát indította el, ugyanis a pénzkölcsönzéssel mindenütt kegyetlenül visszaéltek, így például megtörtént, hogy „Mainz tanácsa 1000 forintot vett fel négy zsidótól s 52 % kamatot fizetett, Ausztriában pedig 1224-ben 174 %-ról van tudomásunk” (Dr. Miskolczy István: A középkori kereskedelem története. Bp. 1926. Szent István Társulat (Szent István Könyvek 37.), 201. old.). Így aligha kérdés, miért gazdagodtak meg annyira, hogy (mint Rigord francia krónikás írta a XII. század végén) majdnem a fél Párizs az övék lett. (201. old.)? Csoda-e, ha, mint Pierre de Froissart feljegyezte, Németországban általánossá vált a gyűlölet a zsidók ellen „borzasztó visszaéléseik” miatt, miközben „zsidómentes bankok felállítását határozták el” (202. old.)?

„Hangosan imádkozik és némán csal”, írja Bartha, és ennél találóbban ma sem minősíthetnénk működésüket. Ha netán tévedett volna, legfeljebb abban, hogy csak a kazár zsidókat minősítette imígyen. Nem, a nem kazár zsidók sem különbek, csak a mimikrijük más, mint a kazároké, és ehhez nem kell feltétlenül középkori krónikákban kutatnunk, elég körülnéznünk környezetünkben. Csak egy példa. A nem éppen anticionista megközelítéseiről közismert „Discovery” 2008. október 24-i adása szó szerint azt közölte, hogy az ipari sonkába fóliázása előtt beleszik a „titkos anyagokat”. Mi ez, ha nem csalás?

„Zsidó fegyvere a pénz: ne adj fegyvert ellenséged kezébe.” – hirdették eleink, de kevésbé követték. Most már csak az a kérdés, hogy mi miként vagyunk ezzel?

Nemzeti Bulvár

Legfrissebb hírek

Az elmúlt 24 óra hírei

könyv rendelés

Miért mondott le az Antall-kormány és az Országgyűlés a történelmi Kárpátaljáról? - Dányi LászlóMiért mondott le az Antall-kormány és az Országgyűlés a történelmi Kárpátaljáról?
Könyv - Bolti ár: 2 000 Ft
Internetes ár: 2 000 Ft
0% internetes kedvezménnyel
Hazajáró falinaptár 2018 - HazajáróHazajáró falinaptár 2018
Könyv - Bolti ár: 2 400 Ft
Internetes ár: 2 000 Ft
17% internetes kedvezménnyel
Egy új világrend felé - Tóth Gy. LászlóEgy új világrend felé
Könyv - Bolti ár: 2 490 Ft
Internetes ár: 2 241 Ft
10% internetes kedvezménnyel
Ész és Hit - Czakó GáborÉsz és Hit
Könyv - Bolti ár: 2 730 Ft
Internetes ár: 2 321 Ft
15% internetes kedvezménnyel
Szkítáktól a Kárpát hazáig - Aradi ÉvaSzkítáktól a Kárpát hazáig
Könyv - Bolti ár: 2 600 Ft
Internetes ár: 2 210 Ft
15% internetes kedvezménnyel

Magyar Menedék Könyvesház

hunhir_tudosito

Mai napra rendelt

...betevő falat:


...népszokás:

Programajánló

    A HunHír barátai

    Legolvasottabb hírek

    HunHír-Tudósító

    Képtárak

    Felhívások

    Közlemények


    Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
    © 2002-2017 Rockszerda
    Kapcsolat * Impresszum * Hirdetési ajánlat