Kiemelt hírek
Giorgia Meloni külpolitikai megjelenései
A gazdaságpolitika, a társadalompolitika, vagy akár a kultúrpolitika tekintetében egyaránt a normális, mérsékelt, a valódi értékeket, a stabilitást továbbvivő, továbbépítő konzervativizmus lehet Európa nemzetei számára a helyes, előrevivő jövőkép. Európa államaiban lassú ennek a felismerése, nagyon nehezen tudatosul a sok esetben megalapozott, vagy alaptalan igényekkel fellépő, a szélsőbaloldal vagy az extrém liberalizmus által manipulált nagy tömegek számára.
Felkelések a Tanácsköztársaság ellen
Június 10-én a békekonferencia véglegesítette a magyar határokat, a június 13-án a Forradalmi Kormányzótanácsnak küldött Clemenceau-jegyzék a Felvidék kiürítése feltételeként kilátásba helyezte, hogy a román csapatok kivonulnak a Tiszántúlról. A magyar csapatok kivonultak a Felvidékről, a románok nem adták át az élelmiszerellátás miatt fontos Tiszántúlt.
Kopjafaállítás Bugacon – a Kiskunsági Nemzeti Park félévszázados jubileuma
Kétségtelen, hogy vannak helyek hazánkban, melyek varázsa magával ragadja az oda látogatókat. Többek között ilyen Bugac is, melynek történelmi, természeti és néprajzi értékeit elhivatottan őrzi, védi a Kiskunsági Nemzeti Park. Nos, e nemzetközi hírnévnek örvendő nemzeti park idén érte el fennállása 50. évfordulóját. Természetesen mindez nem volt előzmény nélkül, Bugac hosszú múltra tekinthet vissza. A török hódoltság megszűntét követő évszázadokban itt az úgynevezett rideg állattartás alakult ki.
Hősök napja és Trianon sorsszerű kötődése
Talán sorsszerű, hogy hazánk történelmében e két fontos dátum nagyon közel esik egymáshoz. Hiszen összefüggenek, sorsszerű kötődés van közöttük.
111 év vitézsége vezet a jövőbe
Múltunk ismerete, őseink vérének áldozata, egy történelmi kor hű lenyomata együtt és egyenként is. Valami megmagyarázhatatlan erő szólít és hajt tovább, hogy tudjunk, érezzünk és meglássunk, beleképzeljünk, emlékezzünk, hogy büszkék lehessünk. Csodálattal fürkésszük a hősi sírokat, emlékműveket, meg-megállunk egy szál virággal, nemzeti színű szalaggal kezünkben feszült izgatottsággal szorongatva, majd lágyan simítva azt. Közben arra gondolunk: nekem is volt nagyapám, dédapám, ükapám, aki a történelem fordulása, a hatalmak játéka folytán, de Isten hívó szavára védte hazáját, családját. Hazámat és családomat.
Tria-non, a három nem
Az egyik szivárványszínű fesztiválokon bódítja magát, és erőteljes médiahátszéllel élvezheti az életet, a neki járó szabadságot. Tarkabarka rongyokba öltözve feszíthet a felvonulásokon, kesernyés illat lengheti körül, és a hatóság is elnézőbb vele, mint a másikkal. Ő inkább az egyszínt részesíti előnyben, a zászlóján is csak piros és fehér csík van, és ott érzi jól magát, ahol egy emberként harsanhat fel a hang. Egy régi jelszó, egy, a fájdalommal kevert remény szava: nem, nem, soha.
