• Hírek
  • Képtár
  • Magazin
  • Receptek
  • Légy a Tudósítónk

    • Hírek
    • Képtár
    • Magazin
    • Receptek
    • Légy a Tudósítónk
      • Anyaország
      • Publicisztika
      • Őseink Nyomában
      • Köz-Élet
      • Erdély
      • Nagyvilág
      • Tompó testvér
      • Miniriporter
      • Nemzeti bulvár
      • Pellengér
      • Képíró-dosszié
      • Vesszen Trianon
      • Nemzeti Rock
      • Felvidék
      • Szabadnak születtem
      • Wiesel-dosszié
      • Homlokon csókolt a halál
      • HunHír-Tudósító
      • Adventi ellenzéki tüntetések
      • Képtár
      • Versek
      • Eleink hagyománya

        • Anyaország
        • Publicisztika
        • Őseink Nyomában
        • Köz-Élet
        • Erdély
        • Nagyvilág
        • Tompó testvér
        • Miniriporter
        • Nemzeti bulvár
        • Pellengér
        • Képíró-dosszié
        • Vesszen Trianon
        • Nemzeti Rock
        • Felvidék
        • Szabadnak születtem
        • Wiesel-dosszié
        • Homlokon csókolt a halál
        • HunHír-Tudósító
        • Adventi ellenzéki tüntetések
        • Képtár
        • Versek
        • Eleink hagyománya

        G. Kirkovits István: Álomvonatok fütyültek bele az éjszakába

        2015.08.01.

        Gyorsan elmúlt a két nap, amelyet a Péterfy intenzív osztályán töltöttem. Úgy látszik, már nem fenyegette életemet közvetlen veszély és a neurológia intenzívére kerültem. Mozgás persze semmi, jobb felem lebénulva, és csak beszélni szeretnék. Beszélni, beszélni, hogy mindenkit informáljak a sorsomról, a látogatóim jelenléte biztosítson számomra valami kis vigaszt. Csakhogy. A stroke-om következtében, egy új, addig ismeretlen fogalommal kellett szembesülni. Afázia. Vagyis én csak gondoltam azt, hogy szépen és választékosan beszélek, úgy, ahogyan a fejemben az megjelent, viszont a külső szemlélődő számára ez csak egy összefüggéstelen hanghalmaz volt. Néztem apósom arcát, a fájdalommal kevert kétségbeesés látszott rajta.

        Nem tudtam mire vélni. Hamar elterjedt köreimben, hogy elkapott a szörnyű betegség. Azokkal az emberekkel, akik máskor különböző okok miatt, de leginkább időhiányból csak rövid időre futottunk össze, most mind bátorítani akartak. Országgyűlési és EP-képviselőtől a kedvencem, a Romantikus Erőszak frontembere, Sziva Balázson át az “egyszerű”, hétköznapi arcokig. Mind úgy érezte, hogy talán szükségem van bátorításra, és erőt adásra, mert abszolút ellátásra szorulok. Egy kiszolgáltatott ember, aki egyik pillanatban hisz, mohón kapaszkodik az élethez, másik pillanatban feladja, és azt nézi, vajon fél testtel fel tudok-e húzódzkodni az ablakig, hogy aztán értem jöjjön a megváltó halál.

        Amikor nem voltak nálam, gyakorlatilag egyedül maradtam kínommal, fájdalmammal, és akkor jöttek ezek a furcsa tetők. Kívülről ismertem a fekvésem szögéből látható kupolákat, stukkókat, szobrokat, amelyek az épületek homlokzatát díszítették, és amelyek alatt máskor csak simán elmentem. Templomtorony a Rózsák terén, alatta az izgő-mozgó, nyüzsgő város, amelyből csak a hangok hallatszottak a nyitott ablakon át. Mindig az örökös kérdés: hogyan tovább? Bízni bízva az őszinte, reményt sugalló hangokban, vagy mindig arra gondolni, hogy ha kilátástalan a sorsom, még mindig ott az ugrás, amivel mindent bevégezhetek.

        Tényleg, szinte óránként érkeztek a látogatók, és mindenki a reményt próbálta belém csepegtetni. “Meggyógyulhatsz! Egy év és újra hétköznapi átlagember lehetsz, búval, bánattal, örömmel, vidámsággal, ahogy az élet rendje.” Az ilyen feleslegesnek tűnő kérdések elmaradhatnak, legfontosabb napi teendőm egy mozdulat, egy fordulat, hogy ne mint tehetetlen báb heverjek az ágyban, amelybe behelyeztek. Aztán a szombathelyi ismerősök is. A Deutsch Janó, vagy a Hilda megfutottak rövid idő alatt, csak azért, hogy a hírt elvíve mindenki előtt nyilvánvaló legyen, aki ismert, valamiért kedvelt, vagy éppen közömbös voltam számára, de most valamiért úgy érezze, hogy neki is meg kell szólalni. Mindenki kivétel nélkül táplálta a reményt egy olyan állapotban, amikor fél testem csak a vegetáció szemszögéből volt csupán érdekes. És persze beszélni akartam.

        Mondani, bizonyítani, hogy nincs itt semmi baj. Hogy mindent tudok és képben vagyok, noha akkor még nem sejtettem, hogy az afázia csak egy belső szűk körben adja meg nekem az illúziót a jó és helyes gondolkozásról, a mindennapi politikai és társadalmi jelenlétből, és ez kifelé csupán egy összefüggéstelen hanghalmaz. Érdekes, de senki sem világosított fel róla, hogy amit én gondoltam, és szívből a látogatóm tudomására hoztam, nem jön át úgy, ahogyan szerettem volna. Váltig bizonygattam, maximálisan topon vagyok, barátaim bízzatok bennem, mindent értek és nyomon követek.

        A neurológiai osztály megfigyelőjében súlyos betegek voltak, állandó volt az ápolói jelenlét, és éjjel-nappal árgus szemek figyelték, nem történik-e valami baj, nem szorul-e valaki gyors segítségre. Itt már megismertem egy pár ápolót és ápolónőt, akik kellő távolságból szemlélték az ott heverő emberroncsokat. Egy bajszos, szakállas férfi volt a legrendesebb, egy alkalommal áttolt a másik szobába és végre sokat hiányolt fürdésben is részem lehetett. Biztos jó szagos voltam már ekkorra, mindenesetre nem érzékeltem az ilyenkor jellemző terhelt légkört. Az esték jelentették a magamba borulást, ekkor mindig az alapkérdés ötlött fel bennem. Megpróbálni bízni, keresni a lehetőséget és gyorsan egy ugrással véget vetni mindennek. Eszeveszett távolságba került tőlem minden, ami hétköznapi, ami emberi. A kirándulások, az utcán való lét természetessége, a fogom magam és kisebb-nagyobb útra kelek hétköznapi emberek számára természetessége. Most minden ilyen alapvető emberi létszükséglet más valakihez kötődött. A táplálkozás, a természetes szükségletek elvégzése mind-mind annak függvénye volt, hogy az illető ápoló, vagy ápolónő ráér-e éppen, vagy úgy kutyafuttából odavágja: “Maradjon még, ráér! Másra is kell gondolnunk!”, stb.

        Aztán egyik nap jött a mentő, és egy elcsigázott embert helyezett el a storke-szobában. Egy szót sem szólt, csak kiüresedett szemmel meredt maga elé. Valamilyen szempontból ugyanakkor érdekes volt, jelzésértékű, hogy ez még nálam is rosszabb állapotban van, hiszen nem képes kommunikálni. Berakták az ágyba, és akkor is olyan testhelyzetben maradt, amikor a gyógyszereknek köszönhetően nálam már álomvonatok fütyültek bele az éjszakába. Szerencsés volt, vagy szerencsétlen? Máig sem tudom.

        Már új helyemen, a neurológia 9-es kórtermében találkoztam vele újra, akkor is hörgött, megpróbált felkapaszkodni, aztán visszahanyatlott. Lehet, hogy fázott, mert egy szál pelenkában feküdt az ágyban, a nyitott ablak alatt. Aztán napokig így. Néha, ha jött máshoz látogató és megszánta, betakarta, de leginkább meztelenül fagyoskodott. Nézett bele fakó szemekkel a világba, aztán összefutottak az orvosok, ápolók és elhelyezték vissza az intenzívre. Tüdőgyulladást kapott. Később egy hajnali órán furcsa zörgésre lettem figyelmes. A halottszállító kocsit tolta két kórházi alkalmazott, aztán pár perc múlva a nyitott ajtón keresztül láttam, hogy a kocsi visszaindul terhével együtt. Valahogyan sejtettem, hogy alkalmi lakótársamért jött, hogy a kórházban utolsó útjára kísérje. Ezt támasztotta alá a két, az intenzívről már ismert rokon, akik kisírt szemmel érkeztek és többet nem láttam őket az osztályon.

        G. Kirkovits István – Hunhír.info

        Bejegyzés nyomtatása Bejegyzés nyomtatása
        • Anyaország
        • Publicisztika
        • Őseink Nyomában
        • Köz-Élet
        • Erdély
        • Nagyvilág
        • Tompó testvér
        • Miniriporter
        • Nemzeti bulvár
        • Pellengér
        • Képíró-dosszié
        • Vesszen Trianon
        • Nemzeti Rock
        • Felvidék
        • Szabadnak születtem
        • Wiesel-dosszié
        • Homlokon csókolt a halál
        • HunHír-Tudósító
        • Adventi ellenzéki tüntetések
        • Képtár
        • Versek
        • Eleink hagyománya
        • Emlékezzünk a Délvidékre!

        • Áram nélkül maradtak a rosszhiszemű ingatlanbitorlók Tasson

        • „Szánd meg Isten, a magyart”: gondolatforgácsok a Magyar Kultúra Napján

        • A hála nem történelmi kategória

        • Eleven fáklyaként hirdették a kommunizmus gazemberségét

        • Még többet akar a másságból az Unilever

        • Jézus húsvétkor született?

        • Historikus párhuzamok

        • Igazság és hazugság

        • Sértik a fogyasztók jogait a leszbik

        Az elmúlt 24 óra hírei

        Könyvrendelés

        • Varga Csaba
          SzóÉrtelmező SzóTörténeti SzóTár
          Könyv – Bolti ár: 3200.00
          Internetes ár: 2720.00
          15% internetes kedvezménnyel

        • Szondi Miklós
          Róni tanulok
          Könyv – Bolti ár: 800.00
          Internetes ár: 700.00
          13% internetes kedvezménnyel

        • Bayer Zsolt Bogár László Boros Imre
          Háttérképek háttérképe
          Könyv – Bolti ár: 2800.00
          Internetes ár: 2380.00
          15% internetes kedvezménnyel

        • Agnes Golenya Purisaca
          A Kék Vér Gyermekei I-II.
          Könyv – Bolti ár: 7000.00
          Internetes ár: 6300.00
          10% internetes kedvezménnyel

        • Bíró Lajos
          A magyar Jézus és eltitkolt tanításai
          Könyv – Bolti ár: 5500.00
          Internetes ár: 4950.00
          10% internetes kedvezménnyel

        Nagy port kavart a Hunhír.infón

        • Sugárveszélyes tárgy a parlamentben
        • Sírva vigad? Vagy sír, de nem vigad…
        • Első nap
        • Bolsevisták Utolsó Éve Következik?
        • Egy kis sajtótörténet
        • Toroczkai László elvált
        • Szélkakas díjat alapított a Mi Hazánk
        • A vírushelyzet sem állította meg a népnyúzó végrehajtókat
        • Számvetés (2020)
        • Méretes román zászló lóg az egyik legismertebb magyar műemléken
        Légy te is Hunhír Tudósító

        A Hunhír barátai

        Képtárak

        • Éhezők viadala luxusautókkal

          Autós blokáddal tüntet Hadházy Ákos és Szél Bernadett az MTVA Budapest, Kunigunda utcai épülete előtt. Hadházyt rendíthetetlen korrupcióellenes politikusként mutatták…

        • Vírus-, maszk- és kormányellenes tüntetés tartottak Budapesten (2020. szeptember 11.)

          COVID 911 - Demonstráció a Normális Életért címmel hirdetett tüntetést péntek délutánra a Szabadság térre dr. Gődény György.

        • Tüntettek a színészek (Budapest, 2020. 06. 21.)

          Fotó: Varga Moncsi - Hunhír.infoFotó: Varga Moncsi - Hunhír.infoFotó: Varga Moncsi - Hunhír.infoFotó: Varga Moncsi - Hunhír.infoFotó: Varga Moncsi -…

        • Karácsony Gergely a rakparton tüntetett pár darab hősszerelmes dinoszauruszmaradvánnyal (Budapest, 2020. 06. 21.) (képek)

          Fotó: Varga Moncsi - Hunhír.infoFotó: Varga Moncsi - Hunhír.infoFotó: Varga Moncsi - Hunhír.infoFotó: Varga Moncsi - Hunhír.infoFotó: Varga Moncsi -…

        • Tüntetés a rasszizmus ellen – Képek (Budapest, Szabadság tér, 2020. 06. 20.)

          Fotó: Varga Moncsi - Hunhír.infoFotó: Varga Moncsi - Hunhír.infoFotó: Varga Moncsi - Hunhír.infoFotó: Varga Moncsi - Hunhír.infoFotó: Varga Moncsi -…

        • Antifák és egyebek tüntettek (kegyeleti megemlékeztek) – Budapest, 2020. 06. 07.

          Black Lives Matter, Budapest, 2020. 06. 07. Fotó: Varga Moncsi - Hunhír.infoBlack Lives Matter, Budapest, 2020. 06. 07. Fotó: Varga…

        • Kegyeleti megemlékezés a Deák téri kettős gyilkosság helyszínén – 2020. 05. 28.

          Szurkolói csoportok május 28-án, 19 órától emlékeztek meg a budapesti Deák téri gyilkosság áldozatairól. Egy 16 és egy 18 éves fiatalembert szúrtak halálra múlt pénteken a hajnali órákban.

        Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
        © 2002-2021 Hunhír.info - Rockszerda - Impresszum