2025.02.06.
Előző életükben szegről-végről rokonok lehettek… Gondoltam így, mert gyerekkoromban összekeverhetően adták elő magukat számomra. Pedig láthatóan sok hasonlót nem mutattak. Annyit tudtam, az egyik kenőcs, a másik meg por. Az egyik a Nagypapa hátán olvadt el, a másik meg a szekrényben tartott bundák közé veszett. Mamikám
2025.01.10.
"Én lakom a világon a legszebb helyen, a templom árnyékában" – mondta mindig büszkén és szerényen, gondolataiból felrebbenve…
2025.01.03.
Mikor jelenleg folyamatosan leépül a humán kultúra, az olvasás a történelemoktatás mélysége, elsősorban a történelmi filmek jelentik a lényegi tudat- és identitásformáló tényezőt. Nyilvánvalóan aktuálpolitikai célok, hátterek is áthatják a filmalkotásokat, de azért kimondhatatlanul fontos szerepet töltenek be.
2024.12.25.
Az Advent megvárt engem… A gyertyák csonkig térdepelnek… Most még itt van minden. Nézzetek jól körbe, amit láttok az Atyától, én hoztam el… A sok-sok embernek valót, az áldást, a jóakaratot és majd elhozom a várt kegyelmet, békességet… Testvérem, ilyenkor Te is lázasan töröd a fejed, hogy kinek mit adhatnál, nem felejtettél-e el valakit. Gondoltál-e arra, hogy lelkednek legmélyéről egy kis meleget skatulyába tégy, spárgával jól átkössed, és felülírjad, az én Jézusomnak?
2024.12.02.
Ne is mondja, majd én kitalálom… Adventi ajándék lesz ebből, tessék így fogadni… Szeret játszani? Igen!? Na, majd a végén meglátjuk... Ha játék, akkor az komoly legyen. Nem ideált, eszményt rajzolok Magából, nem is annak adok keretet, ne is ezt várja, mert az csak egy álom…
2024.11.03.
Ránk szakadt a Nagy Háború, amelynek teljes odafordulással örültünk, mert azt tanultuk már az elemiben, a szabadság a szerelem édestestvére, mi másra vágyhattunk hát, mennünk kellett…
2024.10.12.
A homokban szárazra sírt szemmel fekszem, testem véresre hágom, csak fájjon egyre jobban, azt kívánom. A parton deszkalap, árbóca a lecsupaszított akácág, lapulevél a vitorla, sóhajom a szél, vízre bocsátom…
2024.09.13.
Kasler Edéről már írtam. Mert jó ember volt, megérdemli, hogy ifjúságával is törődjek, és elhomályosuló múltjából előkeressem azt, amit a feledés még nem takart el. Jégcsúcs-emlékezet. Ha megolvad, feldereng ez a történet…
2024.08.20.
A mai nap hálaadó ünnep, hiszen egyszerre köszönjük meg az Élő Istennek hazánkat és az új kenyeret, amelyet a jövendő zálogaként értelmezünk már több mint egy évezrede. Ősi, áhítatos magyar szokás az, hogy a magyar ember – akinek az élete a földdel összenőtt – az új termésből készült mindennapi kenyér első darabját hálaáldozatul leteszi az Úr asztalára. Megköszöni nemzetként azt a csodát, hogy helyünk lehet ezen a földön, van országunk és hazánk. Hálás, hogy e földi kereteken belül Isten gondviselő kegyelmét megtapasztalva áldott életünk lehet.
2024.08.20.
Lakott terület és emberi szív rejtekében egyre nehezebb megmagyarázni, amit magunk sem értünk – a titkos csendteremtés csodáját az Ősellenség: a zaj és zűrzavar által foglalkoztatott világban.
2024.08.02.
Lehozta egy dán alternatív portál A rút kiskacsát, a legendás Andersen-mesét, amely– mint írják – magában hordozza a mindenre kiterjedő szabadság példáját, mert ebből levezethető, hogy a test átalakításának korlátja nincs, mindent szabad, amit ember képessége folytán megtehet.
2024.07.16.
A lélek távozni készül… Az ajtó már nyílik, kilincsen a kéz, ráér, türelmes, ott feledkezett. Felismerhető rajta az elrendező erezet, amely teremteni szokott, most magával ragad, mert így szeret. Nincs nyikorgás, jajongás, ajtócsapkodás… Csend van… A gyertyacsonk leégett, lángja kanócig térdepel…
2024.07.01.
Bár születtek vitatható korlátozó rendelkezések, a magyar zsidóság a német megszállásig védett helyzetben volt. Emberveszteség főként a munkaszolgálatos egységeket érte, leginkább a doni csata és az azt követő szovjet hadifogság következményeképp.
2024.06.12.
Bot Imre és Füle Sándor már gyerekként jó barátok voltak. Ránézésre egyívásúak, talán még az apjuk is közös, legalábbis így mondták a faluban… Köszöntek így mindenkinek, mert mindenkiben az apjukat keresték. Keresték, de nem találták…
2024.05.01.
Nem oly régen, amikor a történetem utolérte Dani bácsit, Erzsi nénivel már Gigén lakott a Kadarka utcában. Honnan jöttek el, nem mondták, hogy miért nem mentek tovább, azt sem…. Házuk kertre nyíló kódis állásos parasztház lett, tornáccal, pitvarral és tiszta szobával. Ránézésre megállt benne az idő, amihez gyűjtötték a sajátjukat is rendesen. Az ámbitusra felnővő trombitafolyondár már bekéredzkedett és kezdte betakarni a tiszta udvar, rendes ház tábláját… Ezt egészítették ki a Csótár Dániel és felesége kiírással…
2024.03.30.
Csak egy útja volt annak, hogy megtörettessék a bűn átka, a bűn zsoldja, a halál. A kereszt annak a jelképe, hogy bár az ember elhagyhatja az Istent, de Isten soha nem hagyja el az övéit. A második csodálatos dolog, amit fel lehet fedezni a kereszt alatt: Isten hűsége. Fontos lehet még: a keresztnek két szára van. Az egyik felfelé mutat (vertikális), míg a másik vízszintes (horizontális) irányba vezetheti a szemünket, a gondolkodásunkat. Isten és a kereszt alatt állók felé.
2024.03.30.
Jézus kiválasztotta tanítványait, a tizenkettőt tanúbizonyságul az örömhír terjesztésére. Köztük volt egy bizonyos Júdás Iskariótesi, akinek testi-lelki sorsa Istennek az Írásban megjelölt titkával maradt ránk. Róla és Pilátusról szól ez a képzelt passió, amelynek a története bűnben fogant, ezért is mélyen emberi. Írásom olvasásakor legyetek hozzájuk távolságtartóak, így ismerjetek magatokra is és az Istenre.
2024.03.25.
Nem tudom, emlékeztek-e még a 2015. november 13-i, „Bataclan” néven elhíresült terrortámadásokra. Akkor 130 áldozat volt. És a kicsit korábbi, januári Charlie Hebdo elleni merényletre? Igaz, ott „csak” 12 ember halt meg, mégis, mind a két esetben a fél világ „Je suis…” feliratú pólóban mászkált, ilyen feliratra cserélte le a profilképét, sőt, sokan francia zászlót tettek ki a közösségi médiába, gyertyákkal, virágokkal, könnycseppekkel, plüssmacival.
2024.03.25.
Lelkészünk számomra váratlan gondolat kísérlettel lepett meg igehirdetésében, amikor hipotetikusan felvetette azt az eldöntendő alapvetést, mi történt volna, ha Jézus az Őt ünneplő Jeruzsálem népe előtt leszáll a szamár hátáról és elfogadja azt a földi királyságot, amelyet hódolói magától értetődően felajánlottak volna neki.
2024.03.04.
Mórágy… Ki tudja, másnak mit jelent, nekem a világ közepét, gyermekéveimet, Apám jóban megtartó karcos szigorát, Anyám szép szavakban kikelt édes kenyerét… Gyerekszájjal úgy mondanám, Isten annyira szerette Mórágyot, hogy az emberektől megvédje, zsákba varrta, de sok dolgában a zsák száját nyitva felejtette, így később, mert félt, hogy megtalálják, saját háta mögé jól elrejtette… Mégis, tudjátok-e hol van ez a kis falu és határában a mórágyi rög, a milliárdnyi éves gránit? Túl a Dunán, a Völgységben, a bátai úttól balra esően, két kilométerrel beljebb… Keressétek, meglátjátok, érdemes…
2024.03.01.
Napjainkban egyre élesebb formában láthatjuk a különböző politikai erők valóságértelmezése, világlátása, narratívái harcát. Mind az abszolút igazság igényével lép fel, a másik oldal értelmezését, érveit lényegében lesöpörve, figyelmen kívül hagyva.
2024.02.13.
E fogalmakkal jellemezhetjük, minősíthetjük a hazánkban is megjelenő és akciózó szélsőbaloldali, antifa és anarchista csoportosulásokat, törekvéseket. A posztmodern társadalom, a globális kapitalizmus termékei, a libertáriánusok és a szabadkőművesség – vagy legalábbis a legszélsőségesebb irányzataik – kistestvérét jelentik. Feladatuk a célpontnak tekintett nemzetállam, a nemzeti identitás, a közerkölcs rombolása
2024.02.08.
Közel kétezer éve a nagy római történetíró, Tacitus megfogalmazta a történettudomány számára a harag és részlehajlás nélküli tényközlés követelményét. Nos, ez a világtörténelem folyamán meglehetősen kevés esetben sikerült, a jelenben sem tűnik úgy, hogy érvényre juthatnak a tárgyilagosság elvei.
2024.02.03.
Írásom groteszk, korhatáros mese, foncsorában töredezett görbe tükör, vádirat, paródia. Mondják, a dolgok olykor fejben, máskor hasban dőlnek el… Legyen utóbbira e sánta példa, célkeresztben nektek […]
2024.01.08.
Mondják, hogy mi magyarok ősi szokásaink szerint bálványimádók voltunk, egyebek mellett totemünk és sámánunk volt, lovunkkal és fegyverünkkel temetkeztünk, amúgy pogány módra. A pogányságot később is gyakran ránk olvasták, pedig az vállalható, mert a kritika alaptalan, legalábbis abban a tartalmában, amely szerint ténylegesen megélt szép hagyományaink az isten tagadását jelentette.
2023.12.04.
Igazán mi az a lényeges, ami hiányzik az életükből? Társuk mellett is egyedül vannak? Hogy érzik így magukat? Ugye tudják, ahogy Hamvas Béla mondta, szeretet nélkül az élet őrület.
2023.11.15.
Remélem, nem sértem meg a szentgáli születésű, református lelkű professzor, Lőrincze Lajos emlékét és édes anyanyelvét, amikor a nyelvészet területére tévedve keresem a fenti kifejezések tartalmának lényegét. Bátran tehetem, mert nem vagyok a szakma mestere, de az elvárható szerénység arra kötelez, hogy érdeklődésem más véleménye iránt is nyitott legyen…
2023.10.27.
… nem könnyű járni. Miért is nem? Erre keresem az okokat írásomban, amely nem teológiai alapvetés, ezért is kiegészítése, megerősítése indokolt.
2023.10.23.
"Aznap reggel iskolába mentem. Azidőtájt, iskolaköpenybe és piros nyakkendőbe kellett öltözni. A Jókai utcán mentem végig. Nagyon sok ember álldogált az utcán és nekem mindössze az tűnt fel, hogy többen pletykálnak már kora reggel, mint egyébként szoktak. Nem volt tömeg." Alább közölt történetét Facebook-oldalán is megosztotta Gundy Sarolta.
2023.10.14.
„Apám hitte az otthon melegét” – énekli el minden koncertjén Zorán. A közönség meg vele dúdolja, énekli, talán olyan emberek is, akiknek családtagjait azok a jugoszláv partizánok mészárolták le, akik közé maga a megidézett, azaz az „apa” is tartozott.
2023.09.06.
A mai világ a háttérhatalmi erők, mondjuk ki, a szabadkőművesség és a libertáriánusok által ránk erőltetett gondolati és lelki kényszerek korlátai között él. Ránk kényszerített fogalmak, normák, narratívák rendszerében kell, hogy gondolkodjunk, ellenkező esetben a marginalizálás, kiszorítás, szankciók lehetnek a következmények.
2023.08.18.
Számomra a magyarság és a kenyér összetartozik. Egymást feltételezik, magyarságom nélkül nincs kenyerem, kenyerem nélkül nem élhetem meg a magyarságom. Pedig nem volt ez mindig így...