A magyar ember szereti keresni az igazságot, de nem szereti azt megtalálni… Ha mégis megtalálja, megdöbben és rácsodálkozik.
„Hajdanában, amikor még
Arany: A fülemile
Így beszélt a magyar ember:
Ha per, úgymond, hadd legyen per!”
– Alászolgája!
– Kihez van szerencsém?
– Kend nem tud köszönni?
– Nézze meg, most így alázni kezd, csendőr maga, pertut még nem ittunk, hogy képzeli ezt…
– Tudja, a nép nevében, ki lett hirdetve…
– Jól van, de nagy arca van magának, már megismerem, innen a Törvényszékről jön, de korán örül, megfellebbezem…
– Előfordult már abban a házban, hogy győzött az igazság…
– De még nincs itt a punktum, a királyig megyek el…
– Mert kérem, Werbőczy Hármaskönyve óta a paragrafus láthatóan elhajlik, így ezt a fránya igazságot is hajlítani kell! Olyan formára, hogy számunkra felismerhető legyen. Szabadon tudjuk kiválasztani, melyik a mi igazságunk, mert különben már el is veszett, és úgy jártunk, mint a tudós Buridán János szamara, éhen, szomjan pusztult, mert nem tudta eldönteni, hogy egyen vagy igyon-e. Így hát elő a virtust, a tett halála az okoskodás… Kard ki kard! Nincs kegyelem…
– Ácsi, more!
– Hagyd abba, prímás, ne fussunk annyira előre, már a tényállást is igazítani kell! A tényváladék, bocsánat a tényálladék kifejezés a szubsztanciát jól visszaadja, képlékeny természetű. A történeti tényállást, ahogy mondják manapság, érzékenyítsük, mert tudjuk, a jó tésztát is pihentetni, dagasztani és keleszteni kell. A pihentetés az eljárás jóhiszemű elhúzása. A dagasztás a dolgos kézimunkát honorálja az ügy célirányos elintézésére. A kelesztés, – a kis ügy nagy ügy legyen –, az adalékanyagok puffasztó hatásának kieszközlése.
Ki várná el, miképp a jognak eredeti esete a sok peres év elmúltával önmagát igazoló ítéleti tényállássá legyen? Nem testvéreim, minden mozgásban van és változik. Ne gondoljuk, hogy a derék bíró, mint Münchhausen leszármazója, haját nem kímélve megoldja az ügyet. Az igazság fellelésében együttműködésre vagyunk kötelesek. Segítségünket önmagunknak ajánljuk fel. Végülis a bizonyítási kötelezettség a bizonyítási teher édes gyermeke. Jó, néha mostohán bánunk vele…
Így hát igaz tanúra van szükségünk, ha van, az jó. Becsüljük meg, de ha nincs, vagy mást szolgál, lári-fári, kettő hamis jön ellene. Miből áll? Egy állítás, két tagadás. “Hol a tagadás lábát megveti, világodat meg fogja dönteni.” Ismerős, ugye? Lucifer is így replikázott. Az Úr meg nagyokat hümmögött, ezt a szájalást nehezen viselte. Kereste is a jó öreget: Mózes! Mózes! Hová dugtad el kőtábládat, Justicia elől miért takarod el törvényemet? Igaz, a törvény az törvény. Az ember meg ember. Az alma meg azért kerek, hogy azé legyen, akihez elgurul. Így hát a házassági hűség is feltételezi, hogy olykor megsértik, mert ha minden ember hű lenne… Nem lenne értelme rá hivatkozni… Pör se lenne, fiskális se, bíró is mire, a világ meg így, hiányukban mit érne…
A szakértőt pedig megvesszük! Kerül, amibe kerül. Így, ezzel az okos munkamegosztással elősegítjük, hogy a bíró a bizonyítás helyett a jogforrásra, a jogszabály helyére, és a szentencia indoklására összpontosíthasson. Ha mégis makacs szakvéleménnyel találkozunk, rajta aggályt keresünk, hamis okirattal nekimegyünk… Végülis a bíró mindenhez nem érthet. Lényeg, hogy a megalapozott tényállás, mint a zsírtalan csusza összeálljon és zárt rendben szolgálja igényünket.
Igen, hagyjuk a bírót is dolgozni. Megvesztegetése, befolyásolása fel sem merülhet… Elfogultsága kizárt… Így marad a bíró személye támadhatatlan és lesz sikerélménye, amikor rácsodálkozik a Corpus Jurisban felhívott törvényünkre… Kéz a kézben születik meg az igazság, közös örömünkre…
Egy probléma azért lehet. A kontradikció nyomán elfordulhat, hogy a pulpitus másik oldalán is keresik azt a nagy ártatlan igazságot. Ismert a mondás, az erősebb kutya családalapító szándékát korlátozni nem érdemes. De ennek részleteibe illendőség okán ne menjünk bele.
’Nota bene, az igazság így, vagy úgy meghajlik. Jó esetben, mint a parabola tükre ad eligazítást a jövőre nézve… Rossz esetben: volt egy álmom, – a kép töredezett, de majd összerakom… valahol a 65 és a 66. utca sarkán… szól az Örömóda… az Egyesült Inter Diszciplína Unió épülete előtt… önkiszolgáló automata… A mesterséges intelligencia szolgál ítéletet, és van az a pénz, amiért átveheted… Mert megérdemled…Talán fel sem ébredtem…
No, ettől a világtól ments meg, Uram, minket!
Dr. Vicze Zoltán – Hunhír.info
