Régen azt mondták, hogy a jó pap holtig tanul. Kiüresedett világunkban már maga a tanulás sem számít elismert dolognak, mégis egyre többen vannak, akik az olcsó szórakozások, értelmetlen köldöknézések helyett elmélyednek a magyar múltban, a magyar nyelvben és az irodalmi emlékekben.

Ilyen szempontból is kétfelé szakadt az ország, hiszen egyrészt a kereskedelmi televíziók törzsközönsége, másrészt az ismeretanyagát bővíteni akaró emberfők sokasága határozza meg az általános szellemi életet. Mi, akik egy kicsit többet foglalkozunk az átlagosnál a magyar történelemmel, keressük az ősi gyökereket, mert fel akarjuk vállalni azokat. Napról napra azzal szembesülhetünk, hogy próbálkozunk, akarunk és mégis milyen keveset tudunk. Alapvető hiányosságaink vannak, mert tíz-tizenöt év alatt nem lehet bepótolni a negyvenöt éves elhallgattatást, s rácsodálkozunk bizonyos dolgokra, pedig egy normális társadalomban ezeket az információkat már gyerekkorunkban meg kellett volna kapnunk. Járunk-kelünk a világban, mert megtehetjük, hiszen mostanság már az utazás szabad, eljutunk Erdélybe, nézzük a csodás épített emlékeket. Megbabonázva tekintünk a hét-nyolcszáz éves épen maradt freskókra, s közben nem tudjuk, hogy volt egy ember, egy tanár, akinek köszönhető, hogy például a Szent László legenda falra rajzolt valója ennyi idő után is elénk tárulhat. Hajtsunk fejet egy elfelejtett és kevésbé ismert ember, Huszka József emléke előtt.

Mára már teljesen nyilvánvaló, hogy a Szent Korona testét gyilkos féreg módjára rágó Habsburgok több évszázados ármánykodásának köszönhető, hogy folyamatosan irtották az emberekből azt a régi, s hiteles történelemszemléletet, amely felemelt fejű emberekké tette őseinket. A múlt köldökzsinórjának elszakítása e szenilis uralkodóház nagyhatalmi törekvéseit szolgálta, hogy az elbutított és regéitől, mondáitól, régi történeteitől és kultúrájától elszakított emberek elfogadják a rabigát, s töprengés, gondolkodás és lázadás nélkül szolgálják az idegen elnyomókat.

Hála Istennek, a ránk telepedett királyok idején is jelentkeztek már olyan törekvések, hogy a hivatalos és erőltetett történelemszemlélet alternatíváit megkeressék, s hitelesen bemutassák az igazi múltunkat. A kiegyezés előrevetítette ugyan a későbbi nagy sorstragédiát, de az akkori magyarországi liberális értelmiség mellett az egyszerű nép fiaiból kikerült tanult emberfők a maguk sajátos eszközeivel próbálták ellensúlyozni a nemkívánatos tendenciákat.

Gelencei templombelső-részlet: festett szószék és kazettás mennyezet

Huszka József tanár a XIX. század utolsó évtizedében a történelmi Magyarország különböző városaiban okította a nebulókat, és Zentán, Désen, Sepsiszentgyörgyön töltött tanárévei alatt kezdett a magyar ornamentika kérdéskörével foglalkozni. Tanításaiban fontos szerepet töltött be a magyar díszítőművészet megismertetése. Szándéka szerint az Erdélyből származtatható népi, építészeti emlékeket akarta közkinccsé tenni úgy, hogy közben tudományos igénnyel fel is dolgozza azokat. Foglalkozott az erdélyi több száz éves templomok történetével, s az ő felfedezőmunkájának köszönhető, hogy hozzáférhetőek lettek a székelyföldi református és unitárius templomok és vártemplomok lemeszelt Szent László freskói.

Ha most ott állunk a háromszéki Gelence csodás templomában, és végigkövetjük a nagy király kalandos életútját, akkor gondoljunk arra, hogy Huszka József hozta ezeket testközelbe. Míg másutt nem a XIV. századból származó, hanem mondjuk egy százéves alkotást is mindenféle biztonsági rendszerekkel védenek, addig ezek a még mindig jól kivezető ábrázolások ki vannak szolgáltatva a turisták kényének, kedvének.
A bögözi templom lokálpatrióta sekrestyése mesélte, hogy a Huszka József által feltárt freskókat egyik-másik külföldi turistacsoport vakargatással szemlézte, vagyis meg akarta nézni, mi van a falfestmény alatt. Az még hagyján, hogy a román kormány nem törődik a magyar kultúrtörténeti emlékekkel, de az anyaországnak nagyobb figyelmet kellene fordítania ezekre. Persze, a jelenlegi hatalomnak nem szívügye a református és az unitárius templomok állagvédelme, sokkal inkább más felekezetet favorizálnak.

A székelyderzsi templomtorony

Erdély-szerte visszaköszön tehát Huszka József felfedezése, és könyveiből azt is megtudhatjuk, hogy a Sepsikilyén és Bögözön található falképeken például Szent László és a kun megszálló lova is harcol egymással, merthogy ők táltosok, így megtestesítik a jót és a rosszat, éppúgy, mint gazdájuk a világosságot és a sötétséget.

Huszka élete főműve A magyar turáni ornamentika története című, 1930-ban megjelent, saját rajzaival, felméréseivel illusztrált könyve. A magyar díszítőművészet kincsestára ez a kiadvány, életfák, tudásfák, állatábrázolások mutatják be a több ezer éves nagy kultúrával rendelkező nép sokszínűségét és megőrzendő értékeit. A könyv évtizedeken keresztül az antikváriumok féltett kincsei közé tartozott, de most a rohanó kor gyermeke is kezébe veheti. Köszönhetően Nyers Csaba rézlemez-domborító művésznek, aki pénzt és fáradságot nem kímélve magánkiadásban jelentette meg a kultúrtörténeti ritkaságot.

Gelencei freskórészlet

A több évezredet felölelő gyűjtemény összegzése mindannak, amit 1930-ban tudni lehetett a magyar díszítőművészetről és annak eredetéről. A mai kor olvasójának is segítséget nyújt az eligazodásban az ősi magyar ábrák, motívumok és jelképek világában, mert Huszka kutatásait is felhasználják azok a történészek és ősemlékezők, akik nemcsak elméleteket gyártanak, hanem kézzel fogható tárgyi emlékekkel is rávilágítanak a finnugor származáselmélet elfogadhatatlanságára.

Huszka könyvéből fedezhetjük fel őseink legjellegzetesebb, legősibb ötvös remekműveit, a tarsolylemezeket, amelyek a díszes fegyverzetű és ruházatú magyar fejedelmek, nemzetségfők és törzsfők méltóságjelvényei voltak. Az ismeretlen magyar ötvösök háttéraranyozással, véséssel, ékkőberakásokkal díszítették ezeket a lemezeket, amelyek jelképes üzenettel bírtak. Ez az egyedülálló zárt magyar művészet formai nyelvezetét jelenti, amely mögött mélységes természetismeret, bölcsesség és tudomány rejlik. Nagyon ritka régészeti leletnek számítanak, mindössze 26 darab került elő a különböző ősi sírokból.

Feltárt falfestmény-részlet a székelyderzsi istenházában
Fotók: G. Németh Éva

E tarsolylemezek reneszánszát éljük napjainkban, hiszen egyre többen vannak, akik öltözetük kiegészítőjeként tarsolylemezes bőr táskácskákat viselnek honfoglalás kori veretek utánzataival díszített öveiken. A Magyarországon a rendszerváltás óta polgárjogot nyert művészeti ág, a tattoo is felfedezte magának a magyar turáni ornamentikát, a tetováló művészek egyre több olyan igényt elégítenek ki, amikor a vállalkozó szelleműek a magyarság mintakincséből választanak maguknak testábrát. Ez a sokak számára még mindig bizarr megjelenési forma is azt jelzi: hozzáállása, vérmérséklete és személyisége függvényében a magyarul és magyarként gondolkodó mindent felhasznál az ősi kultúra hirdetésére és népszerűsítésére.

G. Kirkovits István