Régről kell kezdenem a Magyar Önvédelmi Mozgalom elleni támadások történetét, hogy mindenki megértse. Próbálok tényszerű lenni üldöztetésünk nem hétköznapi bemutatásában. A MÖM megalakulása óta (2005) a titkosszolgálatok és az NBH
célkeresztjében áll.

2006-ban jutottunk el arra a szintre, hogy valahonnan, ahonnan ellenőrzik a magyar politikai közéletet, kiadták a parancsot a Magyar Önvédelmi Mozgalom megsemmisítésére, felszámolására. A MÖM tagjai 2005 előtt elsősorban a MIÉP-ben, és annak holdudvarában politizáltak, de a pártkeretek írott és íratlan szabályai miatt – nem véletlenül – nem jelentettünk nagy veszélyt az uralmon lévő politikai hatalomra.

A 2006. év elején a hatalom tudomást szerzett Gyurcsány Ferenc elleni akciónkról. Nemzeti ünnepünkön, mint ismert, az Alkotmány utcában szerettük volna keresztezni az MSZP-SZDSZ honatyák útját. Ez a március 15-e volt az, amikor “terrorista támadásról” vízionálva hergelték a közvéleményt, és példátlan biztonsági intézkedéseket foganatosítottak.

Akciónkat a szervezési hiba és a fokozott rendőri ellenőrzés nehezítette, körülbelül 50 ember vett volna részt a kivitelezésben. A
teljes tervet kevesen ismerték; a MÖM konspiratív szervezési módszerei ma is őrületbe kergetik az elhárítást, ezért ránymutatóak.
Két helyszínről közelítettük meg az előre feltérképezett, kijelölt akcióállomást, de az úttest baloldalán az egyik szárny lemaradt. Ennek ellenére reális lehetőség volt arra, hogy a Magyar Önvédelmi Mozgalom feliratot kifeszítsük Gyucsánnyal és Kunczéval
szemben, mert az NBH több okból kifolyólag felkínálta a lehetőséget, megnyitotta a folyosót. Céljuk nem más lett volna, hogy be tudja határolni, kik alkotják a MÖM keménymagját, és bebizonyítsák a terrorfenyegetettséget.

Öt-hat méterre volt Gyurcsány, de egy pillanat alatt felmértem, hogy eszközök vagyunk a nagypolitika kisdedjátékában. Ha akkor lépek, és kiadom a parancsot cselekvésre, 2006-ban öngyilkosságra ítélem a MÖM-öt, és annak cselekvő tagjait. Ezt akarták…

Tudtam, nem látják át a Magyar Önvédelmi Mozgalom felépítését, vaksötétben tapogatóznak. Nem sikerült a MÖM-öt feltérképezni, mert a meglévő többéves baráti kapcsolatok az ügynökök beépítését megakadályozták, s így a legzártabb politikai csoportosulást képviseltük – nem véletlenül. Ugyanakkor hozzánk bármikor lehet(ett) csatlakozni, nem nagyon érdekel minket ki-honnan jött, csak egy számít: Mit tett és tesz! Nálunk érdemeket a tettekkel lehet szerezni!

2006. március 15-én önként nem raktuk fejünket a hurokba, ezért sikerült megzavarnunk bejelentés nélkül a buzifelvonulást. Mi már az őszödi beszéd kiszivárgása előtt többször hangot adtunk elégedetlenségünknek, és cselekedtünk a magyarországi “demokrácia” ellen! A napokban másodszor olvastam (2006-ban olvastam először) el Toroczkai László: “Vármegyés a véres úton” című könyvét. Kísérteties és ijesztő hasonlóságokat látok a HVIM és a MÖM üldöztetésében…

A titkosszolgálatok rég (1990 előtt) alkalmazott KGB-s eszközöket vetettek be 2006 nyarán, Magyarországon a MÖM ellen. Megfélemlítés és leválasztás, ez volt a fő támadási irányvonal. Tizenéves gyermekeket keresett meg az NBH, és kérdezősködött mozgalmunkról, azonban elsősorban személyem állt az érdeklődés középpontjában. Megfélemlítés mellett más, aljasabb célja is volt a meghallgatásoknak. Próbálták mozgalmunk tagjainak fejét telebeszélni – elsősorban ellenem -, feszültséget akartak gerjeszteni a MÖM-ben, belső árkot akartak ásni. Természetesen jegyzőkönyvet írattak alá, hogy a meghallgatásról nem beszélhetnek a kihallgatottak, ennek ellenére egy hét alatt hárman jelezték, hogy a titkosszolgálat vendégei voltak. Volt, akinél sikerült elérni eredményt, azok egyik-percről a másikra feladták a harcot, megijedtek, megalkudtak.

Tudtam, ilyen esetben egy védelem van: a nyilvánosság! Ezért 2006 nyarán az Izraeli Nagykövetség (mivel minden-mindennel összefügg – hol máshol?) előtt erről bátran beszéltem; tudtam, nem tudnak olyan emberrel mit kezdeni, aki mindezt nyilvánosságra hozza. A Magyar Világban és az interneten megjelentek a titkosszolgálatok aljasságairól a tények, talán héberre is fordították beszédem, így természetes módon fiataljaink zaklatása is véget ért…

De a titkosszolgálatok nem adták fel. Levelek érkeztek a Nógrád Megyei Bíróságra, ugyanazzal a diktált formaszöveggel, amelyben két alapító tagunk feljelentette a Magyar Önvédelmi Mozgalmat, hogy kilépésük miatt, törvénytelenül működik szervezetünk. A véletlennek köszönhető, hogy ez kiderült – Isten és a szerencse a MÖM mellé állt. A hiánypótlást pillanatok alatt megtettük, hiszen ekkor már a MÖM-höz vagy 600-an csatlakoztak.

Személyemet nagyon megviselte a jellemtelenség e formája, fel akartam adni 2006-ban, ezt sokan tudják. Úgy láttam nincs értelme semminek. Lázár Péter Gyula Újpestről, ha ekkor nem lép helyettesítve személyemet hosszú hónapokon keresztül a MÖM élére, akkor ma nincs Magyar Önvédelmi Mozgalom. A balatonőszödi beszéd kiszivárogtatásának a következményei – az
MTV Székházának ostroma, és a 2006. október 23-i rendőrterror – billentettek helyre: rájöttem, még van tennivalóm.

A rendszer, amely 1945-től folyamatosan fenntartja hatalmát, szeretné, ha én is feladnám, ezzel (számukra) egy gonddal kevesebb lenne. Felismertem, ezt az örömet nem adhatom meg ellenségeinknek! Sokkal határozottabb és átgondoltabb lett a Magyar Önvédelmi Mozgalom célja, egyre jobban szervezett rendezvényeket sikerült szerveznünk. A teljes radikális nemzeti összefogás mellett az SZDSZ, a lakájmédia és a rendőrség összefonódása, amely ellen minden erővel küzdünk – ez 2006. október 23. után kristálytisztán kirajzolódott.

Egyre többen jöttek rá, hogy a Magyar Önvédelmi Mozgalom nem alkuszik az ellenséggel, de más hazafias szervezetekkel bármikor összefog céljaink érdekében. Ilyenkor a régi sérelmek pillanatok alatt eltűnnek, mert tudjuk, sokszor maga a hatalom gerjeszti a konfliktusokat és ássa az árkokat, ezért a magasabb célokért mi készek vagyunk önfeláldozó módon cselekedni. A magyar ember csak az ellenségének nem kegyelmez, a bajtárstól kapott sebet is a közös ellenségen bosszulja meg!

2007-ben a március 14-i ORFK előtti, rendőrbrutalitás elleni demonstrációnk, az április 13-i MTV Székház előtti médiaterror
elleni fellépésünk, a II. MÖM tábor megszervezése, a másság elleni határozott ellendemonstrációnk, a kecskeméti megemlékezésünk – a cigányok által meggyilkolt Kiss Norbertre már kimutatta a Magyar Önvédelmi Mozgalom tudatos koncepcióját, melyben benne volt, hogy ebben az időben a HVIM-re hatalmas nyomás nehezedett a 2006-os forradalmi eseményekben betöltött vezető szerepe miatt.

Az, hogy a HVIM-et a MÖM támogatásáról biztosította és kiállt Hunnia mellett, megszervezte a 2007. október 22-i rendezvényt a
Szabadság téren, messzire vitt. Az összefogás jegyében a Jobbik mellett azokat hívtuk, akiktől – joggal – a legjobban fél az elnyomó hatalom: Toroczkai László és Budaházy György is beszédet mondott. A titkosszolgálatok látták: a MÖM össze tudja fogni a radikálisokat, és felvállalja a közvetítő szerepet egy magasabb cél érdekében, amiből nem lehet tudni mi lesz.

Ez ijesztő azoknak, akik uralmuk alatt tartják a magyar közéletet. Tudják ellenségeink, hogy mi nem egy új MIÉP alapjait rakjuk le, mi ennél sokkal többet akarunk! Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter taktikát váltott, s az ő lihegő, romlott, mocskos leheletét érzi a MÖM a nyakán. Már a szervezésnél észrevettük, hogy olyan erővel tart be a hatalom a lakájmédia segítségével, ami példátlan. A március 15-i Blaha Lujza téri rendezvényünk előtt érezhető volt, hogy nemcsak Budaházy Gyurira és Toroczkai Lászlóra hegyezik ki a szélsőjobboldali, “kukafelgyújtó”, “részegen őrjöngő”, “törő-zúzó csőcselék” vádat, hanem rátolják a MÖM-re is a politikai felelősséget.

Egy nappal március 15-e előtt többen figyelmeztettek, hogy lehet, ez a MÖM utolsó nagygyűlése, s ráadásul célkeresztben van személyem is. Engem az ilyen jóindulatú figyelmeztetések, fenyegetések hidegen hagynak, nem érdekelnek. A 8 millió forinttal való fenyegetőzés, a rendezvény befejezése utáni – azonnali rendőrségi, telefonos ellenőrzés, hogy hol vagyok, mit csinálok (többen hallották ezt abeszélgetést Budaházy György beszéde után), azt bizonyítja, hogy nem véletlen a Nemzeti Nyomozó Irodába való (szintén telefonon történő) beidézésünk, ami ellen a leghatározottabban tiltakozunk.

A Magyar Önvédelmi Mozgalom rendezvénye rendbontás nélkül végetért, ezért minket most sem terhel felelősség. Tudom, ez a
forgatókönyv, hogy a Magyar Önvédelmi Mozgalom betiltását is kezdeményezhessék – a Magyar Gárdához hasonlóan. De mi is megvédjük magunkat, ahogy HVIM-esek tették! Erre egyetlen lehetőségünk az elnyomó rezsim ellen nem a feltett kezekkel való védekezés, hanem a totális ellentámadás! Ezért indul társholnapunk, ahol nemcsak a MÖM elleni rendőri bűncselekményeket
mutatjuk be, hanem azokat az egyenruhában, és a rendőrség kötelékeiben “dolgozó” bűnözőket is, akiket eddig nem nevesítettünk és nem vontunk felelősségre.

Ezzel segítjük intenzíven a Toroczkai László és Budaházy György által meghirdetett Razziát, levadásszuk azokat a magyarnak nevezett “rendvédőket”, akik megérdemlik! Dr. Tóth Gábor budapesti rendőrfőkapitány azt mondta, hogy furcsa elképzelésünk van a demokráciáról. A demokráciának álcázott diktatúrával van bajunk! Ha koholt vádak alapján betiltanák a MÖM-öt (még jobban ellenőrizhetetlenné válnánk), akkor földalatti mozgalmunk ugyanezen a néven működne tovább, legfeljebb nem kérnénk engedélyt békés demonstrációinkhoz… Tudjuk, mi a tennivalónk, s ebben az irányban cselekszünk is…

Kovács Géza
A Magyar Önvédelmi Mozgalom tiszteletbeli elnöke

HunHír.Hu-információ