Karácsony Gergely kezdeményezi Demszky Gábor és Tarlós István díszpolgárrá választását „a magyar önkormányzatiság jövőre esedékes harmincadik évfordulója alkalmából”. Tarlós „örül a felterjesztésnek és Demszky felterjesztését sem ellenzi, hiszen ha sok mindenben nem is értettek egyet, az SZDSZ-es politikus mégiscsak húsz évig vezette a várost. Ha valakit megkínálnak egy pohár jó borral és a mellette ülőt is megkínálják, amikor nem üti ki a poharat a kezéből – szögezte le.”

Nos, ilyenkor mondja az ember, bár ne lenne igaz a hír. Minden tiszteletem Tarlós Istvánnak mindazon pozitívumokért, melyeket ténylegesen tett Budapestnek és ezáltal egész Magyarországnak, de miféle értelme van e gesztusának? Ilyet bizony még udvariasságból sem tehet egy keresztény ember!

Talán nem kell részletezni, pláne itt, mi minden volt „köszönhető” Demszkynek. Éppen ezért Tarlósnak nemet kellett volna mondania arra, hogy Demszkyvel együtt kapjon ilyen címet. Vagy netán tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy emelt fővel kell elbúcsúzni egy szereptől, még csak a látszatát sem megengedve annak, hogy bármilyen közéleti elismerésre méltónak tartsuk a legszélsőségesebb liberalizmus egyik fő hazai helytartóját, a „kátyúk főpolgármester”-ét?

„Senki két úrnak nem szolgálhat; vagy az egyiket gyűlölni fogja és a másikat szeretni, vagy az egyiket tűrni fogja és a másikat megvetni. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak [gazdagságnak – Ifj. T. L.].” (Mt 6, 24) Igen, e szentírási idézettel szembesülve nagyon elszomorító, ha a konzervatívnak, nemzetinek-kereszténynek nevezett oldalnak egy olyan prominense is, mint Tarlós István, ekként nyilatkozik.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info