Múltunk ismerete, őseink vérének áldozata, egy történelmi kor hű lenyomata együtt és egyenként is. Valami megmagyarázhatatlan erő szólít és hajt tovább, hogy tudjunk, érezzünk és meglássunk, beleképzeljünk, emlékezzünk, hogy büszkék lehessünk. Csodálattal fürkésszük a hősi sírokat, emlékműveket, meg-megállunk egy szál virággal, nemzeti színű szalaggal kezünkben feszült izgatottsággal szorongatva, majd lágyan simítva azt. Közben arra gondolunk: nekem is volt nagyapám, dédapám, ükapám, aki a történelem fordulása, a hatalmak játéka folytán, de Isten hívó szavára védte hazáját, családját. Hazámat és családomat.