Ma, amikor közéleti rituálévá vált a judaizmus propagálása, klasszikus freudi elszólással találkozunk, ugyanis az ebben érintettek rendre azt hirdetik, „legyünk büszkék zsidó őseinkre”, miközben bevallják, mennyire nem ismerik őket, mennyire nehéz meghatározni mivoltukat, eldönteni személyekről, családokról, egyáltalán közéjük tartoznak-e.
Raj Tamás (1940-2010) főrabbi a Zsidó.hu honlapon rovatában arra az olvasói kérdésre, mégis minek tekinthetjük őket: népnek, vallásnak, kultúrközösségnek, antropológiai ismertetőjegyekben megnyilvánuló szellemi közösségnek, így felelt:
„A zsidóságot valóban nehéz pontosan meghatározni, hiszen olyan 4000 éves kultúrát képvisel, amely a Biblia révén az egész világon ismert, és részben elfogadott lett. Az európai ember ugyanis csak skatulyákban tud gondolkodni, márpedig a zsidóságot nem lehet beskatulyázni, éppen a 4000 éves út és a kölcsönhatások miatt. Ezért azt kell mondanunk: vallás is, kultúra is, népi közösség is, stb.”
Milyen érdekes: ha arra a kérdésre keressük tehát a választ, kik ők, mit képviselnek, sohasem kapunk tőlük egyértelmű feleletet, ami viszont felveti a kérdést, hogy ilyen identitásdeficit mellett miért a melldöngetés, hogy „legyünk büszkék zsidó őseikre”?
Bürg Judit családtörténész a Mazsihisz honlapján „Mispochológia – avagy a zsidó családkutatásról” címmel 2012. december 6-án azon kesereg, hogy „a zsidó személyek/családok kutatása a legnehezebb feladat”, mivel „a sírkövekre sokszor csak héberül vésték a feliratot” (amit eszerint közülük sokan nem értenek) , mégis , a családkutatás a „reneszánszát éli a rendszerváltás utáni évtizedtől”.
Persze a lényeg alighanem az, hogy akár van identitásuk, akár nincs, akár ismerik őseiket, akár nem, büszkélkedhessenek önmagukkal, mert, amint Bürg Judit írja, „csak így adhatunk jövőt gyermekeinknek”, vagyis hogy reneszánszukat élhessék hazánkban továbbra is, az ugyebár náci, nyilas, fasiszta, antiszemita kirekesztés földjén.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info