Sütő András „Balkáni gerle” című, az 1980-as évek végének Erdélyében játszódó, egy névházasság történetén belül a korabeli közviszonyokat kitűnően szemléltető drámájának két jelenete jut önkéntelenül eszünkbe Pintér Sándor rézművesek iránti rendíthetetlen rokonszenvéről: a kiváló kétszeres hazai belügyér úgy tűnik, nem tud arról, hogy egy államnak minden polgára jogosult az önvédelemre!
A dráma negyedik jelenetében a magyar Bendegúz és Amarilla házasságkötésén megjelenik hivatalból a garantáltan dákószékely polgármester is, hogy az állam nevében „összeadja” őket, imígyen:
POLGÁRMESTER (Be, hóna alatt az államelnök [Ceausescu – Ifj. T. L.] színes arcképe.) : Jó nápot! Jó nápot!
(Kézfogások, köszöntések. Kis időre leül, majd föláll. Államelnök képét Mózes kezébe adja, fenntartás végett)
Törvénynek előtte felállom magamat. Nem beszélni jól magyar, de törvény generális: Román, magyar, török, görög… csinálni szerelem, én csinálni udvart szép lejányoknak, ezért vállalni kötelességet.
(Papírból olvassa) Lazsoházi…
BENDEGÚZ: Lajosházi!
POLGÁRMESTER: Bendeguzu…
BENDEGÚZ: Bendegúz!
POLGÁRMESZER: Bendeguru?
Bendegúz: Mindegy!
POLGÁRMESTER: Sajnálok hibámat.
(Olvassa folyékonyan)
Bendegúz polgár és állampolgár saját elhatározásábul, senkitetül forszírozva, öröltetve feleségnek teszed-veszed Schuller Ámárillá állampolgárnét…nőt? Igen?
BENDEGÚZ: Igen. Igenis.
POLGÁRMESTER: Kettő igen nem jó igen. Egy igen kell törvénynek angazsamantba. Uno! Solo solissimo!
BENDEGÚZ: Szólóba veszem el!
POLGÁRMESTER: Igen? Nem igen?
BENDEGÚZ: Igen!
POLGÁRMESTER: Ámárillá Schuller, alias moghior ul…ul fordítva, felfordítva Schuller Amarilla polgárné privát hatarszasudbul, senkitetül forszírozva, megöröltetve házasságba teszed-veszed Lázsoházi Bendeguzi polgárállampolgárokat…
AMARILLA: Igen.
POLGÁRMESTER: Egyet igen… uno, szóló igen, legszebb igen! Gátá! Finitá!
(Int, hogy üljenek le. Államelnök képét átveszi Mózestől, asztalra helyezi.)
Summa summarum… állapítom meg aztat… házassági kötetési kritériumok végének lettek vitetve, mineknek után én mint… municipi… umi mesterpolgár közleményezem veleteknek, miket mondja, Familiáris Kód és Kodex… Állam véddelmezi házasságot, familiát. Támogatja multilateral ekonomikusan szociálisan sokoldalúan konszolidálásban… specialista gondot manifesztál fiatal generáció produkálásban, virágoztatásban. Familia-bázist hívják liberál-konszenzusnek …nak… házi társak a relációkban minden… mint férfi, maszkulin, mint asszony feminin egyformát élveznek garanciális egálban. Családi jogok fundamentuma baráti vonzolódás reciprocitására lettek bazírozva. Házastárnak… párnak összes tagjai in genere közös akkomodációban planifikálnak minden közössülést… érteni szexuális relációkat… Gátá. Finitá! Szabadon exprimált együttérzésben kinyalvánítalak tikteket társasház… házastársaknak! Írod alá!
(Bendegúz és Amarilla ír, közben zene szól.)
Még válámi! Élvtársak és nők! Nem megyek el magamat perszonál kívánságnak néküle: fámíliáris nexusban szeretve csókolni, csókolva szeretni, így jön ki belőle hazának sok kicsi kátona, így lenni hős anya, Mámmá eroiná! Vivat Lájos, vivat Ámárillá, örömápá, örömányá, örömlányoknak!
(Taps)
Vivát Lájos, Ámárillá! Vivát Lájos, Ámárillá!
(Éljenzés, taps, zene. Polgármester kezében az államelnöki képpel távozik.)
A dráma következő jelenetében aztán Schuller Mózes arra inti a násznépet, hogy az esküvői díszlakomán „ne énekeljen senki tiltott nótákat”, ugyanis annak számít „minden, amit nem szabad énekelni, és hogy mit nem lett volna szabad énekelni, az mindig pofozás után derül ki – a rendőrségen.”
Aligha lehetne pontosabban jellemezni a Sütő-drámarészletnél a rézművesek és falazójuk, Pintér belügyér magatartása előidézte helyzetet: kiegészíteni legfeljebb csak azzal lehet, hogy a megszólalni alig tudó dákószékely polgármester ostobaságánál csak az övé nagyobb, ezt bizonyítandó, meghirdetve, hogy kizárólag az állam hivatott a rendteremtésre, elfeledve, amit mellesleg minden jogásznak – Montesquieu műve (A törvények szelleme) óta – tudnia kell, miszerint ennek hiányában egy államnak minden polgára jogosult az önvédelemre!
Lehet, hogy miként az egykor Erdélyben „tiltott nótákat” éneklőkre Ceausescu római ivadékainak verőlegényei, most azokra, akik ezután a rézművesekkel kapcsolatban Montesquieu-re hivatkoznak, Pintér őket szolgáló és védő fogdmegjeinek pofozása vár?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
