Százharminc éve, 1881. április 18-án született Rozsnyón (és 1923. november 15-én hunyt el Budapesten) Papp-Váry Elemér honvédezredes felesége, Sziklay Szeréna, évtizedeken át tiltott nemzeti „Hitvallás”-unk költőnője.

Ha van, akire igaz, hogy nem az a fontos, miként élt, hanem hogy mit adott nemzetének, ő közéjük tartozik. Kerülte a rivaldafényt, olyannyira, hogy az 1921-ben Szabados Béla zeneszerző megzenésítette „Hitvallás” költőnője – aki, amint Pintér Jenő találóan megjegyezte, „egyversű költő”, hiszen „diadalmas nemzeti Hitvallása mellett minden más költeménye háttérbe szorult” – tudomásunk szerint csak a Magyar Országos Véderő Egyesület napilapjának (MOVE) nyilatkozott: 1920. október 10-i száma egyik – „Pogány” álnevű – tudósítójának „a nemzeti ima szerzőjénél” tett látogatásáról szóló beszámolójában olvassuk:

»Életének eddigi folyásáról megtudtam, hogy abaúji nemes családból származik és édesatyja gömöri főispán volt. Két gyönyörű leányka teszi harmonikussá életét. Szereti az emberi lét, a honnan és hová kérdéseit, a nagy miért-et feszegető tanulmányokat. Ha csüggedés vesz erőt lelkén, akkor a magyar nemzet történelmét lapozza át. „Én nem tehetek róla” – mondta –, „de mióta ez a borzalmas országcsonkítás megtörtént, én nem tudok megnyugodni, nem tudok beletörődni, nem tudom elviselni azt a gondolatot, hogy Magyarországot feldarabolták.”«

Nem véletlen, hogy a „Hitvallás” első versszaka elimádkozásával kezdődtek a két világháború közötti tanórák és került a tankönyvekbe mottóként, hiszen hajszálpontosan kifejezte mindazt, amit minden magyar gondolt 1920. június 4-éről:

Hitvallás

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.

Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.

Szeretném harsogni kétkedők fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:

Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.

E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.

Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.

Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar – e szent hittel mindent visszanyertél.

Mert a hit az Erő! Mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.

Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!

Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.

Napsugártól fényes lesz a háza tája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.

Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar, legyen hited s tied a jövendő.

Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.

Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!

Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna sírja a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben

Ifj. Tompó László – Hunhír.info