Április tizenegyedike, a Költészet Napja, József Attila születésnapja. 1905-ben született klasszikus költőnkre hiába hivatkoztak hatalmi körök évtizedeken át, messze nem volt az internacionalizmus követője, a marxizmus prófétája: mint annyi kortársát, megpróbálták megszédíteni ugyan őt is a nemzetközi népbolondítók, mégis meglelte hazáját és szerelmes szeretettel ragaszkodott Hozzá.
Sorsa huszadik századi irodalmunkból egyenesen Ady Endréét és Sértő Kálmánét idéző: a „céljainkat elcélzó”, „életünket elélő”„seregesen senkik” hiába próbálták őket a magyar úttól eltéríteni: ha vargabetűkön át, mégis meglelték hazájukat, hiszen a magyar – Ady örökszép soraival – „mindig elvágyik s nem menekülhet, / Magyar vágyakkal, melyek elülnek / S fölhorgadnak megint.”
József Attila sem menekülhetett, és hogy mennyire nem, mutatja alábbi, köteteiből tudatosan kiollózott költeménye is 1922-ből, amelyben – közismertebb nagyjaink közül Reményik Sándorhoz, Juhász Gyulához, Kosztolányi Dezsőhöz hasonlóan – rögeinkhez való rendíthetetlen ragaszkodását kiáltotta világgá.
Nem, nem, soha!
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!
Ha eljő az idő – a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő – a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő – erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!
Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! – Az lesz a viadal –
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!
Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.
A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk – hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! Vagy érte meghalunk.
Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
