Egy magyar országgyűlési képviselő, gróf Zeleński Róbert 1930-ban megjelent, 1945-ben indexre tett emlékiratából kitűnik, hogy az orgazdasággal és uzsorával foglalkozó zsidók kocsmatartása mennyire a nép elszegényedéséhez vezetett már a kiegyezés utáni évtizedekben is.

»Szükséges lenne vidéken a korcsmák számát apasztani és szigorúan ellenőrizni, hogy hamisított, mérgezett italokat ne mérjenek a kocsmárosok, ugyanis főképp északi és északkeleti megyéinkben a kocsmárosok majdnem kizárólag zsidók, kik rendes üzletük mellett még orgazdasággal, leginkább pedig uzsorával foglalkoznak. A nemesi osztályból származott birtokos már elpusztulván, vagy annyira elszegényedvén, hogy élni alig képes, e zsidó uzsorás kocsmáros a nép jelenlegi vezetője. Alig van, ki neki ne tartozzék, de kint levő tőkéjét ritkán hajtja be, csak annak busás kamatját, és miután fő érdeke magától elhárítani rabszolgáinak haragját, ezt a legközelebbi nagyobb birtokosra irányítja. Így lesz minden zsidó kocsmárosból egy földfölosztást prédikáló, a még itt-ott található jobb módú keresztény birtokos ellen ágáló agrárszocialista izgató. Ezekkel szemben iparkodni kellene korcsmai licenciát [használati jogengedélyt – Ifj. T. L.] csakis olyanoknak adni, kik sem pénz-, sem terményuzsorával nem foglalkoznak.«

Javaslata írott malaszt maradt, mivel a „szeszgyártási törvényeket egy pár zsidó nagy szeszgyáros készítette, és amit ők végeztek a maguk érdekében, azon semmiképp változtatni nem lehetett”.

Akárcsak ma.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info