1919. március 30-án és 31-én Budapesten a Himnusz helyett az Internacionálét énekeltették, a vörös hadsereg „világmegváltó hivatásáról” szónokoltak és plakátokon hirdették: „Haza nincs! Éljen a proletár haza! A hadsereg a nacionalista társadalom hatalmi eszköze. Halál a militarizmusra! Éljen a vörös hadsereg!” És mindez mindmáig nem tananyag, noha oktatáspolitikánk állítólag nemzeti!
Minderről Tormay Cécile Bujdosó könyvében így írt:
»Megmérgezettek és gonosztevők munkálkodtak a mi vesztünkön Budapest falai között. És a gonosztevők őszintébbek voltak, mint a többiek.
Vörös katonaest a színházakban! Az újságok elragadtatott hosszú hasábokon közlik a hiteket. „Ünnepi pompában álltak a Múzsák templomai!” Az internacionálé hangjai mellett tódult az ingyen nézőtérre a tömeg. Az Operában Beregi Oszkár szavalt és Weltner Jakab elvtárs szónokolt a vörös hadsereg világmegváltó hivatásáról. A Nemzeti Színházban Pogány Józsefé volt a színpad. A Vígszínházban piros dísszel bevont szónoki emelvényről Kun Béla elvtárs lelkesítette a közönséget. A Nemzeti Színházban Szamuelly Tibor, a Belvárosi Színházban Kunfi Zsigmond, a Városi Színházban Vágó Béla mondott ünnepi beszédet.
A galíciai Nérók színpadra léptek és eljátszották szerepüket.«
Szóval oktatáspolitikánk nemzeti, a kérdés már csak az, hogy melyiké?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
