Gyakran tapasztalhatjuk, hogy a kommunizmust kárhoztatók elismerően szólnak a szociáldemokráciáról, elfeledve ideológiai azonosságukat, ezért a tisztánlátás érdekében a szociáldemokrácia alaptételeit ismertetjük az 1945. március 27-én Szegeden elhunyt (1874. július 22-én Dunaföldváron született) kitűnő magyar jezsuita teológus, Müller Lajos 1946-ban indexre tett írásával.

Lehet-e keresztény hívő szociáldemokrata? című, 1921-ben a budapesti Mária Kongregáció kiadásában megjelent karcsú kötete hajszálpontos iránytű, amely kizárólag saját forrásaikból igazolja, hogy a szociáldemokrácia és a kommunizmus alapvető tanításai teljesen azonosak, legfeljebb csak módszereik különbözők.

Istentagadás, egyházgyűlölet

»A szociáldemokrácia istentagadó. Egyik alapítójuk, Engels azt mondja: „Istennel végeztünk!”, Bebel pedig: „A mennyországot átengedjük az angyaloknak meg a verebeknek.” A német Országházban 1881-ben hivatalosan bejelenti, hogy a szociáldemokrácia lényegében istentagadó. A szociáldemokratának tehát nincs Istene, de nem is lehet, ha elveihez ragaszkodni akar: az a három zsidó ugyanis, aki a szociáldemokráciát kigondolta, olyan alapra fektette, amelyen nincs helye az Istennek Történelmi tény, hogy alapvetői zsidók voltak, vezérei többnyire ma is azok. A zsidók gyűlölete feszítette meg Krisztust, nem csoda, ha a zsidók által vezetett szociáldemokrácia egyik fő jellemvonása a Krisztus-gyűlölet és az egyházüldözés: „Mi tagadunk és támadunk minden hitcikkelyt” – hangzik egyik vezéremberük, Pernerstorfer ajkáról a linzi pártgyűlésen. Egy nemzetközi szociáldemokrata gyűlésen Genfben 1877-ben nagy tetszés kíséretében ez hangzott el: „Nagy élvezettel fogjuk szemlélni a papok haláltusáját, az utcák árkaiba dobjuk őket, ott fognak éhen pusztulni lassan és rettentően! Ez legyen a mi bosszúnk, ezért az élvezetes látványért egy ital bor mellett szívesen mondunk le mennyei jussunkról. Mit is beszélek mennyországról? Az nekünk nem kell! Amit mi követelünk, az a pokol mindazon élvezetekkel, amelyek azt megelőzik!”«

Egyház és állam szétválasztása

Amíg a szociáldemokrácia szerint a vallás magánügy, az általa elképzelt társadalomban az egyház és az állam szétválasztása után mégis célja, hogy »1. el kell venni az egyház összes javait, jövedelmeit, ez mind köztulajdon lesz, egyúttal 2. minden iskola állami lesz, melyben tilos a vallásoktatás, 3. tilos az egyházi élet minden külső megnyilatkozása (például a körmenet), 4. az egyház belső élete csak állami ellenőrzés mellett engedtetik meg, 5. a templomot az állam bizonyos díjért bizonyos időre istentisztelet céljaira át is engedheti, de más órákban profán célra (hangverseny, mozi) is bérbe adhatja, 6. világi pap semmi iskolában sem taníthat, a szerzetesrendek pedig eltöröltetnek«.

Az ember is csak ösztönlény

»A szociáldemokrácia szétrombolja a családi tűzhelyet, elrabolja a szülőtől gyermekét. Az emberben csak fejlettebb állatot lát, éppen azért önmagához teljesen következetesen nem ismer szabad akaratot, sem lelkiismeretet, sem erkölcsi törvényt. Az embernek, akárcsak az állatnak, minden szabad, amire csak az ösztöne viszi. Bebel szerint „az erkölcs nem más, mint szokás”: ahol tehát szokásba jön az embergyilkosság, házasságtörés, ott ez mind erkölcsös dolog. Ugyanő mondja, hogy „az ember állati szükségletei ugyanazon színvonalon állnak, mint a szellemi, lelki szükségletei, s ha azokat ki nem elégíti, a legkártékonyabb lesz az ember lelkére, testére”, továbbá, hogy „a házasság magánegyezmény, amelyet minden hivatalos személy (pap vagy anyakönyvvezető) beleavatkozása nélkül kell megkötni: az ember nemi dolgai éppúgy teljesen magánügyek, mint többi ösztönének kielégítése, azért is ebbe senkinek beleszólása nincs! Ha tehát két egyén, kik egymással szövetkeztek, már tovább nem akarnak együtt élni – csalódtak egymásban vagy nem vonzódnak többé egymáshoz –, akkor maga az erkölcs tiltja ezen természetellenes, éppen ezért erkölcstelen együttélést.«

Müller atya összefoglalásához csak annyit tehetünk hozzá, hogy a szociáldemokrácia nálunk nemcsak az 1870-es évektől való sajtóérvényesülésével, majd 1918-19-es politikai szereplésével mutatta ki foga fehérét, hanem 1945 és 1948 között is, amikor prófétanőjük, Kéthly Anna Mindszenty likvidálásának sürgetésével a vallás gyors elhalására számított.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info