1868. március 22-én született hazai szabadkőműveseink példaképe, Vázsonyi (Weiszfeld) Vilmos (1868-1926), a (harmadik) Wekerle Sándor vezérelte kormány igazságügyi minisztere, aki már a huszadik század elején hirdette mindazt, amit médiamoguljaink manapság: el kell feledni a hősi magyar múltat.
1903-ban a debreceni Kereskedelmi Csarnokban a párbajkérdésről tartott előadásában a magyar történelemoktatást kárhoztatta, amiért a serdülő ifjú „nem hall nagy szellemekről, tudósokról, hanem a hős Kinizsiről, aki fél kezével emelgette a malomkövet, húsz törökkel vívott egyszerre s egy-egy megölt törököt fogott a kezébe, egyet a fogai közé és úgy táncolt. Mikor az ifjúság folyton a vérontás glorifikációját [dicsőítését – Ifj. T. L.] hallja és olvassa, természetes, hogy benne föléled a vérszomj s a szelídített kultúrbestia ver gyökeret.”
A fővárosi magyar ifjúság tüntetéssorozattal követelte Vázsonyi képviselőházból való azonnali távozását – mindhiába. Tisza István miniszterelnök megvédte, hogy aztán Vázsonyi hívei 1918. október 31-én meggyilkolják.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info