Holtában is rettegnek Wass Alberttől a gyűlöletbohócok, mint az LMP-s Gerstmár Ferenc, aki 2011. január 27-én arra kérte veszprémi képviselőtársait, hogy ne állítsanak Wass Albertnek szobrot, viszont néma felállással emlékezzenek a holocaustra. A polgármester ellenben úgy döntött, hogy a holocausthódolat elmarad, a szobrot pedig február 17-én felállították a veszprémi Városháza aulájában, hirdetve a gyűlöletbohócoknak, hogy bizony „elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad!”
»Wass Albert. Elég kiejteni a nevét, a kiejtésmódja alapján azonnal besorolhatóvá válunk valamelyik politikai szekértáborba. Aki nem tanúsít megfelelő tiszteletet, könnyen támadások kereszttüzébe kerülhet. Ezt a kockázatot vállalva kérem most tisztelt képviselőtársaimat, gondolják meg, szüksége van-e Veszprémnek egy Wass Albert-szoborra? Wass Albert a legszolidabb megfogalmazás szerint is megosztó személyiség, remélhetőleg akik most szavaznak, ismerik az életútját.
Ma, január 27-én a holocaust nemzetközi emléknapja van. Az eredeti tervem az volt, hogy most a felszólalásommal egy időben képviselőtársaimnak elküldök egy 1993-as cikket Wass Alberttől, de mivel látom, hogy képviselőtársaim előtt nincs laptop, így nem olvashatnák el ezt a szöveget, pedig érdemes arra, hogy elgondolkodjunk rajta. Ebben a szövegben Wass Albert a német haláltáborokat például idézőjelbe teszi, azaz megkérdőjelezi ezeknek a létezését. Aztán azt írja: „Amidőn a szovjet megszálló csapatok kitakarodtak az országból, a zsidóknak nem lett többé alkalmuk a kommunizmus fenntartására. Mérhetetlen összegű nyugdíjat szavaztak meg maguknak, nyugalomba vonultak, és az ország közgazdaságának vezetését vették át a sajtóval, a televízióval és a bankhálózattal együtt. Demokratikusnak kijelentve magukat, demokratikus pártokat alapítottak és választásokat tartottak. Magyarország ismét szabad lett, de pénzügyileg és gazdaságilag a zsidók kezében, beleértve a sajtót és a hírszolgálat valamennyi ágát.”
Mi, mint a magyar demokráciának a képviselői, azt hiszem, nem érthetünk egyet ezekkel a sorokkal. És ezek az idézetek még a viszonylag finomabbak közül valók Wass Albert más írásaihoz képest. Ezek után azt kérem, hogy döntsenek róla, Wass Albert szobra felállítható-e a helyi demokrácia legfontosabb helyszínén, a városházán, vagy bármely más közterületen Veszprémben. Én bízom értékítéletükben, és ha a polgármester úr egyetért vele, arra kérem képviselőtársaimat, hogy a holocaust nemzetközi emléknapján egy perces néma felállással emlékezzünk az áldozatokról.«
Veszprém polgármestere, Porga Gyula válaszában kijelentette:
»Nem volt szokás a városi közgyűlésben különböző emléknapokhoz kötődően néma felállással főt hajtani, és nem is kívánok ebből egyébként rendszert csinálni. Azt gondolom, hogy mindenki el tudja dönteni, hogyan emlékezik meg bizonyos diktatúrák áldozatairól, nem gondolom, hogy a városi közgyűlés ennek a tere.«
A néma felállás így elmaradt, Raffai Béla szobrászművész Wass Albert mellszobrát pedig február 17-én felállították a veszprémi Városháza aulájában, megszégyenítve az LMP-s gyűlöletbohócot, hirdetve, hogy bizony „elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad!”
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
