Az 1919 133 napjáról szóló tudósításokból sajnálatosan kiderülő igazság, hogy vezető protestáns lelkészeink közül számosan már akkor is lojálisak voltak népnyúzóinkkal, és lelki utódaik azok ma is.

A szociáldemokraták lapja, a „Népszava” 1919. május 29-i száma vezércikként közölte a Debreceni Református Hittudományi Kar Dr. Lencz Géza dékán aláírásával megjelent üdvözletét a „Tanácsköztársaság”-hoz:

»A kar március 26-án tartott hatodik rendes ülése jegyzőkönyvéből dr. Ferenczy Gyula indítványozza, hogy a Debreceni Tudományegyetem Hittanszéki Kara a Magyar Tanácsköztársaság elnökét, Garbai Sándort, úgyszintén a közoktatásügyi népbiztosát, dr. Kunfit, az első ülés alkalmából hódolattal köszöntse, a dolgok új rendjét, mint a názáreti által hirdetett, az emberiség által várt Isten-országot üdvözölje és annak megvalósítására, megszilárdítására a maga készségét is felajánlja és nyilvánítsa, és a Tanácsköztársaság vezető férfiait mindenben támogatja.«

Indítványával nem volt egyedül: az akkori tiszántúli református főpásztor, Balthazár Dezső 1913-ban Adler Illés főrabbit, 1918-ban IV. Károlyt, 1919-ben Ferdinánd oláh királyt, 1920-ban pedig Horthy kormányzót üdvözölte. Mikor kit.

És ma? Bölcsei Gusztávot és Bogárdi Szabó Istvánt, holocausthitükről közismert utódait aligha kell bemutatnunk, akárcsak lutheránus kortársukat, az Imre Kertészt és Péter Esterházyt saját vallomásai szerint szívébe záró, a Magyar Gárdát elítélő, az Árpád-sávos zászlóval általuk való felvonulást ízléstelennek és kártékonynak minősítő Fabiny Tamást.

Most már csak az a kérdés, miként viszonyulnak hozzájuk híveik?

Ifj. Tompó László – Hunhír.info