Nem lehet elégszer emlékeztetnünk arra, ami 1919. március 20-a és augusztus 1-e között hazánkban történt, tekintettel tankönyveink történelemhamisításaira, arra, hogy mindmáig tabuként kezelik, milyen lélekrablás folyt alatta: a gyermekek például pénzt kaptak hazánk térképének letépéséért, vallásoktatás helyett pedig kóser orvosnövendékek és doktorkisasszonyok mozgóképes erotikus előadásait hallhatták, miközben szüleik ellen fordították őket.

Esterházy Miklós nem véletlenül jegyezte fel emlékiratában (Emléklapok 1918. november 1-től 1919. augusztus 2-ig terjedő időkből, 1921) mennyire „borzasztó volt látni, mily rövid idő alatt durvultak el a gyermekek”: erről Tormay Cécile „Bujdosó könyvé”-ben (1919. március 13-án és 14-én írt feljegyzésében) így emlékezik meg:

»A múlt napokban egy kis cédulát ragasztottunk ki. Magyarország térképe volt rajta. Fehér mezőben zöld országhatárok és felette piros betűs írás: A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége. Ők szabadon tapaszthatják be öles hirdetéseikkel a falakat. A mienk tenyérnyi kis papír volt, kevés helyen megfért és még sem tűrték. Egy gyereket láttam, ahogy letépte.

– Miért teszed kis fiam, hiszen nem bánt?

– Húsz koronát kapok napjára, ha ilyen nemzeti színűeket tépek. Túl, odakinn köröskörül bántatlanul tépik össze idegen rablók az országunk földjét. És a fővárosunkban megfizetett magyar gyerekek tépik le a képét.

A jövő tépi össze önmagát.

Új tanító jár a gyerekek között. Egy démoni vörös árnyék ült fel a katedrára. Egyre merészebben fenyegeti az erkölcsöt. – „Szabaduljon fel az emberi szellem” – mondotta Kunfi [[Kunstätter] Zsigmond – Ifj. T. L.], és az iskolákban a vallásoktatás helyébe a nemi felvilágosítás tudományát helyezte. Kicsi fiúk és kicsi leányok előtt zsidó orvosnövendékek és doktorkisasszonyok tartanak erotikus előadásokat, és hogy világosabb legyen a magyarázat, mozgóképeken szemléltetik, amit a gyerekek nem értenek.

Két kis leányról hallottam, aki az előadások következtében megőrült. Némelyik gyerek undorodva, sírva megy haza és az anyja ölébe bújik. De olyan is van, aki nevet és valami szörnyűt mond a szüleinek. Nemcsak országrablás, de lélekrablás is folyik itt. És Jézus hiába hívja a kisdedeket, már nem eresztik őket hozzá.

Egy asszony jött be ma a Mária utcai irodába. Ellenem fordult a gyerek – panaszolta és elcsuklott a hangja. – Elvették tőlem az iskolában a szívét. Vigasztalni próbáltam. Az asszony rázta a fejét: amit bepiszkoltak a gyerekem lelkében, azt nem lehet többé tisztára mosni.«

Ifj. Tompó László – Hunhír.info