1845-ben ezen a napon született Pesten kiváló építőművészünk, Lechner Ödön. Építészeti tanulmányait Berlinben kezdte (1866-1868), majd Olaszországban és Franciaországban (1874-1878) folytatta.

Tanulótársával, Pártos Gyulával rövidesen tervezőirodát nyitott. Eleinte eklektikus épületei tették elismertté, az 1890-es évektől kezdve viszont már arra törekedett, hogy elszakadjon tőle, vagyis a történelmi építőstílusok utánzása helyett új építőanyagok, főleg a vas és üveg művészi megmunkálásával eredeti, a magyar népművészet formakincseit is magába olvasztó építőstílust teremtsen. E törekvéseit épületei közül leginkább a fővárosi Iparművészeti Múzeum, a Földtani Intézet, a Postatakarékpénztár és a kecskeméti Városháza viseli magán. 1914. június 10-én hunyt el Budapesten.

Stílusteremtő törekvéseit művészetelméleti tanulmányban (Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz (Művészet, 1906), Önéletrajzi vázlat (A Ház, 1911) is kifejtette. Leginkább szecessziós majolikadíszítéseinek járnak világszerte csodájára mindmáig, nem is szólva építményeinek lenyűgöző térhatásáról, ami tanítványai (Lajta Béla, Maróti Géza, Jakab Dezső, Komor Marcell, Bálint Zoltán, Jámbor Lajos, Sebestyén Artúr, Györgyi Dénes, Jánszky Béla, Zrumetzky Dezső, Medgyaszai István, Árkay Aladár) alkotásain is megfigyelhető.

Mi sem jellemzőbb korunkra, minthogy jó egy évtizede a frankfurti Jüdisches Museum kiállításán zsidóként mutatták be a bizonyíthatóan bajor származású, lélekben-szellemben magyarrá vált építészt. Lopnak mindent, Lechnert is, de lehet, hogy holnap már épületeit is, mint az Iparművészeti Múzeumot, vagy bármit, amihez érnek.

Ifj. Tompó László – HunHír.info