Egyre több tanárt és szülőt kerget a szó szoros értelmében az idegösszeomlás szélére az Amerikából elindult, Németországban elterjedt és már nálunk sem teljesen ismeretlen gendermozgalom, amelynek igazi arcáról Katharina Becker és Gabriele Kuby összefoglalása rántja le a leplet.
„Az emberkebel / Korlátot kíván, fél a végtelentől, / Belterjében veszt, hogyha szétterül” – fogalmaz Madách a Tragédiában, felismerve, hogy végső soron az emberi nem kihalásához vezet az isteni teremtettségből eredő rend liberálisok általi felborítása az etnikai-biológiai tulajdonságok feladásával vagy keverésével, a „másság” erőszakolásával. Nemcsak a hazaszeretet fogalma, a szakrális és nemzeti szimbólumok szálkák szemükben, hanem hovatovább az is, ha a fiú fiú, a leány leány, a férfi férfi, a nő nő akar maradni. A gendermozgalom (gender maistreaming) ugyanis a „szabad nem-választást” hirdeti, már az óvodákban is, mondván, nem kell gyermekkorban kiemelten kezelni a fiú és a leány szexuális és szellemi sajátosságait, mert ezzel csak megzavarnánk szegényt: majd ha felnő, elválik, mi lesz belőle!
Ám senki ne gondolja, hogy a másság-pártiak beérik a csak a saját berkeikben való porhintéssel, nem: kötelezik a nevelőket és a tanárokat a gender elfogadására, és ha ellenszegülnek, megbüntetik őket, diszkriminációnak minősítve magatartásukat, amiért a gyermek „személyiségi jogait megsértik”! Legalábbis Németországban, ahol a közélet képviselői nyugodtan hirdethetik, hogy természetesnek tartják, ha egy férfi vagy nő a saját neme iránt érez vonzalmat, így – amint Gabriele Kuby könyvéből (A nemek forradalma.(A gender forradalma. A nevelés államosítása.) Bp. 2008. Kairosz Kiadó, 110-111. old.) kiderül – Berlin főpolgármestere ennélfogva büszkén hirdeti másságát: „Csak rajta, kergessétek csak bele az ifjúságot gyermekkortól kezdve a szexuális élvezetkielégítésbe, hogy olyanok legyenek, mint mi, és a jövőben ne kelljen magunkat többé különcnek érezni, hogy meg ne szólaljon a lelkiismeretünk hangja, főleg pedig el ne kezdjen furdalni minket.” Nem is halasztja el ezért, hogy a „homoszexuális szadomazochisták utcai ünnepségét személyesen üdvözölje”.
A „szexuális demokráciá”-t követelő németországi bevándorlók felvonulásai egész városokra kiterjednek: büntetlenül leszólíthatják a leányokat, hatásukra óvodákban, iskolákban minisztériumi utasításra népszerűsíttethetik a perverz praktikákat, a szexuális promiszkuitást és a serdülők közötti szexualitást minden akadály nélkül, hiszen, amint Kuby írja, a gender „a német politika irányelvévé és mindent átfogó feladatává vált. Ez a fogalom feltételezi, hogy minden szexuális irányultság egyenértékű, és hogy ezeket a társadalomnak el kell fogadnia. A gender ideológiája lopva beszüremkedett az Európai Unió szervezeteibe és számos országban az állami intézményekbe, az egyetemekre és egyéb képzési központokba, sőt még az iskolákba és az óvodákba is. De mire is nevel az állam? Az új gender-embert kell megalkotni, aki saját maga dönti el, hogy férfi vagy nő akar-e lenni, hogy heteroszexuális, leszbikus, meleg, bi- vagy transzszexuális.”
A „gender” elfogadásából következik a házasság szükségtelenségének, az abortusz pártolásával a család lerombolásának igenlése, olyannyira, hogy 2008. április 16-án az Európa Parlament gyűlésén eldöntötték a 47 tagállam abortuszhoz való jogának biztosítását. Nálunk pedig a Gyurcsány-Bajnai kettős alatt a Család és Szociális Minisztérium ingyenes szóróanyagokat terjesztett a gyermekek és serdülők rendszeres szexuális élethez szoktatásáról, tanácsokat adva bennük a szülőknek gyermekük egy és három éves kora közötti „szexuális neveléséhez”, kimerítő részletességgel ismertetve a „stimuláció”-kat, miként ingereljék a szülők (beleértve a nagyszülőket is!) szexuálisan gyermeküket fürdéskor, tisztába tevéskor, és hogyan „tökéletesítsék” a módszereket, ha már négy évesek lesznek.
A mai Németországban, amint Katharina Becker világhálón keringő összefoglalásából is kiderül, tanóra-sorozatokat tartanak állami utasításra a „védekezés”-ről már az óvodában, és ha otthon nem nézhetnek pornográf filmeket, megkapják az iskolában kilenc éves kortól a kondommal együtt. Van aztán „homoszexualizálás-tanóra” is tíz éves kortól (leginkább Berlinben, Hamburgban és Münchenben), ahol reklámfilmeket láthatnak a leszbikus és homoszexuális életmódról, megteremtve a lehetőséget számukra, hogy kapcsolatba lépjenek homokos és leszbikus klubokkal.
A cél a család megszüntetésével a nemzetek, az árja emberiség elpusztítása, hirdetve, hogy a világnak kevesebb emberre van szüksége, ám annál több szexuális szórakozásra, amelyhez a férfiak és nők közötti különbségeket és az anyaságot meg kell szüntetni: mivel azonban a több szexuális szórakozás több gyermeket eredményez, szabad utat kell biztosítani a védekezéshez és abortuszhoz, támogatni a homoszexuális irányzatokat, mert ezáltal nem következik be fogamzás.
Kuby – aki társadalomkutató, író, három gyermek édesanyja, és az ezotéria, a pszichológia területén való húszéves tapasztalataival háta mögött 1997-ben katolikussá lett – végkövetkeztetése vigasztalhat csak: „Ha egy kultúra megállapodik abban, hogy nem lehetséges a jót és igazat megismerni, és az emberek cselekvését ahhoz szabni, akkor bukása elkerülhetetlen.”
Ifj. Tompó László – HunHír.info
