• Hírek
  • Képtár
  • Magazin
  • Receptek
  • Légy a Tudósítónk

    • Hírek
    • Képtár
    • Magazin
    • Receptek
    • Légy a Tudósítónk
      • Anyaország
      • Publicisztika
      • Kárpátalja
      • Őseink Nyomában
      • Köz-Élet
      • Erdély
      • Nagyvilág
      • Tompó testvér
      • Miniriporter
      • Nemzeti bulvár
      • Pellengér
      • Képíró-dosszié
      • Vesszen Trianon
      • Nemzeti Rock
      • Felvidék
      • Szabadnak születtem
      • Wiesel-dosszié
      • Homlokon csókolt a halál
      • HunHír-Tudósító
      • Adventi ellenzéki tüntetések
      • Képtár
      • Versek
      • Eleink hagyománya

        • Anyaország
        • Publicisztika
        • Kárpátalja
        • Őseink Nyomában
        • Köz-Élet
        • Erdély
        • Nagyvilág
        • Tompó testvér
        • Miniriporter
        • Nemzeti bulvár
        • Pellengér
        • Képíró-dosszié
        • Vesszen Trianon
        • Nemzeti Rock
        • Felvidék
        • Szabadnak születtem
        • Wiesel-dosszié
        • Homlokon csókolt a halál
        • HunHír-Tudósító
        • Adventi ellenzéki tüntetések
        • Képtár
        • Versek
        • Eleink hagyománya

        Gyászban és reménységben

        2023.06.04.

        Életem jelentős részét az úgynevezett szocializmusban éltem le, s a hivatalos ideológia évtizedeken keresztül azt akarta belém sulykolni, hogy magyar református keresztyénként én egy bűnös közösség tagja vagyok. Kétszeresen bűnös. Mondhatnám, a zsarolás a közösségi múltammal kijelölte a helyemet a világban. Megpróbált bennem felépíteni egy identitást, amelynek a belső tartalma egyfajta önleértékelő mentalitás, s amelynek a legnagyobb bölcsessége abból állt, nyugodj bele abba, hogy te a történelem vesztese lettél.

        Persze, volt egy nyíltan kimondatlan érzület bennünk, hogy ez mekkora hazugság, ám mégis sokan azt gondoltuk, én is, hogy nekünk ez a sors jutott. Ez a megnyomorított öntudat, a belső és néma gyász, miközben az élet persze külsőleg ment tovább. Kettős tudat a „legvidámabb barakkban”.

        Mert nem elég, hogy keresztyénként és magyarként a történelem szégyenpadjára ültettek bennünket, még ahhoz sem volt jogunk, hogy kimondjuk veszteségeinket. Hogy gyászoljunk.

        Így érkeztünk el a rendszerváltásnak nevezett fordulathoz abban a reményben, hogy végre kikerülhetünk a kommunista kulturális gyarmatosítás fojtogató öleléséből, s végre újra azok lehetünk, akik mindig is voltunk: a keresztyén európai nemzetek nagy családjának a tagjai. Magyarként. Váradalmainkban keserűen csalódni kellett. Kiderült, hogy a régi kommunista mantra a bűnös keresztyén nemzetről más formában ugyan, de tovább él, s jobb, ha a demokráciában is megtanuljuk, hogy ne nagyon beszéljünk mi keresztyén múltról és megnyomorított nemzetről. Nincs itt mit visszasírni.

        Mi több, ha igazán „progresszív” akarsz lenni, akkor jobb, ha megérted, hogy mindent, ami a múltban a nemzeteddel és a keresztyénségeddel történt, magadnak köszönheted. A te bűnös keresztyénséged az oka a történeti keresztyénség szétesésének, s a te bűnös magyarságod az oka a régi Magyarország összeomlásának. Mert erkölcsileg elégtelennek bizonyultál. Ezért hát ne emlegesd a múltat, ne gyászolj, mert az csak a te önző, köldöknéző önsajnálatod jele. Meg különben is, sehova sem vezet. Jobb, ha szépen beilleszkedsz az úgynevezett modernitás világképébe, amelyben a múlt régi és máig feszítő gondjai úgy oldódnak meg, hogy az közösségi identitás hagyományos alappillérei, a nemzet és a keresztyénség az értelmüket vesztik. Ez a magyarkodás és keresztyénkedés kiáltóan szembemegy a jövővel.

        S itt van most ez a 100. évforduló, a trianoni tragédia, s jobb, ha nem gyászolsz, ha nem szólalnak meg a harangok, ha nem hangoztatsz olyan eszméket, hogy mi magyarok, határon innen és túl minden szétszakítottságunk ellenére összetartozunk. S ha még ehhez fölemlegeted keresztyénségedet is, akkor az maga a megtestesült reakció, mert hiszen vár téged egy szép új világ, amelyben a nemzeti tudat már nem része önazonosságodnak, a keresztyénség már nem civilizációd éltető ereje. Lásd be, hogy ezek régi, elavult történeti kategóriák, amelyek csak gúzsba kötöttek téged, előítéleteket ültettek beléd, s nem engedték, hogy szabadon dönts arról, hogy ki is vagy te valójában. Sokadszor, újra és újra, a rendszerváltás után immár Európában déjà vu érzésem van. Mintha ezt már hallottuk volna. Megint baj van azzal, ha te magyar és keresztyén akarsz lenni. Tanuld meg, hogy te bűnös vagy, s ennek két oka van: az, hogy magyar vagy és keresztyén.

        S mindez hangzik valamiféle erkölcsi magaslatról, mintha bizony azok, akik kíméletlenül nekünk esnek, mert nemzetben és keresztyénségben merünk gondolkodni, a tiszta erkölcs szeplőtelen bajnokai lennének. Nem azok. Csak a vak nem látja, hogy az önrendelkezés magasztos eszméjébe csomagolt trianoni békediktátum mögött milyen, nagyon is erkölcstelen érdekek álltak. Csak a vak nem látja, hogy a nemzetek nélküli Európa ideája mögött milyen birodalmi ambíciók húzódnak meg. Csak a vak nem látja, hogy a történeti keresztyénséget folyamatosan megbélyegző, démonizáló nézetek mögött miféle motivációk rejlenek.Nyilván nem vagyunk tökéletesek, mint ahogyan senki sem az. S igen, nekünk is szembe kell néznünk múltunk sötét árnyaival, mint ahogyan másoknak is. De a világnak az az erkölcsi felosztása, amely bennünket folytonosan a bűnösök odalára sorol szemben a „jókkal”, s még azt is be akarja magyarázni nekünk, s hogy múltbéli tragédiáinkat csakis magunknak köszönhetjük, s ezért még fájdalmaink, gyászunk kimondásához sincs jogunk, egész egyszerűen hazugság.

        Persze, nem akarunk mi mindig gyászban élni. De ki kell mondani, hogy túllépjünk rajta. S a túllépés nem a felejtés, magyar és keresztyén közösségi öntudatunk teljes feladása, hanem kristálytiszta geopolitikai realizmussal újra visszatalálás önmagunkhoz és egymáshoz. Lélekben, szellemben, öntudatban. Mert Trianont ma felülírni nem lehet. Megtörtént. De elfelejteni sem lehet. Gyász és fájdalom ez nekünk. Engedtessék már meg nekünk, hogy ezt kimondjuk. S épp e kimondásban enyhül a gyász, erősödik a reménység, újra megtaláljuk egymást, s megtanuljuk újrafogalmazni önmagunkat, túlélni régi-új öntudattal Trianon után is. Keresztyénként és magyarként. Európaiként.

        Ha számot kell adnom személyes történelmem emlékezetes pillanatairól, akkor az egyik minden bizonnyal az, hogy a nyilvánosságban megérhettem a nemzeti összetartozás élményét. Magyar református keresztyénként. Gyászban és reménységben. Be kell látnom, életem kimért idejében ez nem kevés.

        Soli Deo Gloria.

        Köntös László, 2020. június 4.

        Hunhír.info

        Bejegyzés nyomtatása Bejegyzés nyomtatása
        • Anyaország
        • Publicisztika
        • Kárpátalja
        • Őseink Nyomában
        • Köz-Élet
        • Erdély
        • Nagyvilág
        • Tompó testvér
        • Miniriporter
        • Nemzeti bulvár
        • Pellengér
        • Képíró-dosszié
        • Vesszen Trianon
        • Nemzeti Rock
        • Felvidék
        • Szabadnak születtem
        • Wiesel-dosszié
        • Homlokon csókolt a halál
        • HunHír-Tudósító
        • Adventi ellenzéki tüntetések
        • Képtár
        • Versek
        • Eleink hagyománya
        • Kárpátaljáért vonulnak elsején

        • Kun Béla titkárnőjét, Ilust, közokirat-hamisítással is vádolják

        • Miért fogy a magyar? Kiutak

        • Bella ciao? Kösz, nem! A partizán terror elszabadulása – Az Olasz Szociális Köztárság vége

        • A lelkét kereső ember

        • Virágvasárnap, nagypéntek, húsvét titka

        • Fagyos tavasz – 1860

        • Bírói ejnye-bejnye vagy csendőrség?

        • “Akkor álltam a válságba, és azóta nem léptem ki belőle”

        • 107 éve ugrott az első magyar

        Nagy port kavart a Hunhír.infón

        • A Fekete Sereg csak Lákátos Pufi legendája?
        • Magyarországi ZSIDÓK LISTÁJA!
        • Kárpátaljáért vonulnak elsején
        • Emlékeznek még a cigány Mukira? A brutális gyilkos szabadul (frissítve)
        • Toroczkai László elvált
        • Édes történet – Bácsfi Diána
        • Nagyító alatt az ősi magyar jelkép
        • AZ ETOSZ, a logosz és a pátosz
        • “Édes Erdély, itt vagyunk!” És akkor Horthy bevonult kincses Kolozsvárra is…
        • Bella ciao? Kösz, nem! A partizán terror elszabadulása – Az Olasz Szociális Köztárság vége
        Légy te is Hunhír Tudósító

        A Hunhír barátai

        Képtárak

        • Oroszbarát tüntetés Budapesten – 2022. 04. 30.

          Oroszország mellett tüntettek ma Budapesten, a Szabadság téren. A megjelentek alacsony számához hozzájárult, hogy a tüntetés eseményét a Facebook többszöri alkalommal is törölte, illetve a hazai és nemzetközi viszonylatban is jellemzően nem merik kimondani, hogy az oroszok jelen esetben nem egyértelműen a rosszfiúk.

        • Mi Hazánk, 2022. 03. 15.

          Fotó: Varga Moncsi – Hunhír.info Fotó: Varga Moncsi – Hunhír.info Fotó: Varga Moncsi – Hunhír.info Fotó: Varga Moncsi – Hunhír.info…

        • Tüntetés a “Covid-diktatúra” ellen (képtár)

          A Covid-diktatúra ellen tüntetett január 16-án a Mi Hazánk Mozgalom Budapesten.

        • Civilek tüntetése a kötelező Covid-oltás ellen (képtár)

          Civilek tüntettek január 15-én Budapesten a kötelező oltások ellen. Képtár. Varga Moncsi – Hunhír.infoVarga Moncsi – Hunhír.infoVarga Moncsi – Hunhír.infoVarga…

        • Olaszliszka, 2021. október 15.

          Megemékezés Szögi Lajos lincselésének 15. évfordulóján.

        • Oltásellenes tüntetés Budapesten (képtár)

          Oltásellenes tüntetés Budapesten, 2021. augusztus 28.

        • Budapest Pride Felvonulás 2021

          Nézegessen pride-os felvonulókat, ellentüntetőket!

        Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
        © 2002-2024 Hunhír.info - Rockszerda - Impresszum