Az Élet Menete Alapítvány tiltakozik. Mégpedig azért, mert Vona Gábor Jobbik-elnök a párt minapi rendezvényét a magyar élet menetének nevezte. Az Élet Menete Alapítvány szerint a pártelnöki meghatározás a nácizmus áldozatait gúnyolja ki „otromba és politikai célzatossággal”. Hogy miért? Mert a két magyar szó – „élet” és „menet” – a „holocaust”-ipari vállalkozás tulajdona. Legalábbis az alapítvány szerint. Ere a két magyar szóra tehát senki más nem tarthat igényt. Csak az igazolt élet menetések.

Olvassuk el az Élet Menete Alapítvány közleményét (betűhíven közlöm):

„Az Élet Menete Alapítvány tiltakozása!
Vona Gábor a szélsőséges és uszító parlamenti párt elnöke a magyar élet menetének nevezte rendezvényüket.
Az Élet Menete Alapítvány kuratóriuma határozottan tiltakozik!

Zsidózni sokféleképpen lehet. Magyar élet menetének nevezni egy jobbikos rendezvényt több mint ízléstelen. Ez az összehasonlítás meggyalázza a meggyilkolt zsidó és nem zsidó vallású magyarok emlékét egyaránt. Nekünk 1944. tegnap volt. A honi szélsőjobb, úgy látszik, nem fogy ki az ötletekből. A Tiszaeszlári vérvád után most az élet menetét fordítja visszájára: a nácik és a nyilasok áldozatait gúnyolja ki otromba és politikai célzatossággal.
A megöltek emlékét idézve határozottan tiltakozunk!
A gyilkosok szellemi utódai ne a holtakat gyalázzák. Magukra gondoljanak, s talán az örökkévalóra, ha egyáltalán még bízni akarnak az emberi tisztességben.
A 10 éves magyarországi működésünk során, az Élet Menete Alapítvány elnyerte méltó helyét a náciknál is! Egyszerűen ellopták a nevünket. Mert nekünk nem kell hangoztatni, magyarok vagyunk. Mi élet menetesek itt élünk, elfogadjuk egymást, a másikat! Ez a mindenkori Magyarország nagyságának alapja.
Náciknak nincs helye közöttünk!
Ez az ország közel 1.000.000 II. Világháborús áldozatának halálsikolya!
Mi továbbra is, emelt fejjel fogunk tiltakozni a rasszizmus és antiszemitizmus ellen a jövőben is tisztességes emberek társaságában az Élet Menetén, Budapest utcáin, és az Auschwitz-Birkenau haláltáborok helyszínein egyaránt!”

Elöljáróban hadd tisztázzam: nem vagyok a Jobbik tagja (ahogy egyetlen más pártnak sem voltam soha tagja), tehát nem a radikális párt védelmében szólalok meg. Csak azért írom ezeket a sorokat, mert az élet menetések közleményének olvastán hallani véltem én is a halálsikolyt. A magyar nyelv halálsikolyát.

Nézzük meg a szöveg néhány részletét. Íme az első beszédes példa: Vona „úr”. A keresztnév mellőzése a megszólításban a házmesterek belterjes világának volt a jellemzője, ez él tovább az élet menetések szintén belterjes közegében. Az idézőjeles „úr” pedig a lekezelés, lenézés nyelvi jele.

A „nácizás” imamalomszerű használatát az elmúlt két évtizedben már megszoktuk. Ha nincs érved, „nácizzál”, „fasisztázzál” – ezt művelték az élet menetések szellemi elődei is (tessék csak felütni a Rákosi-korszak húgyszagú nyomtatványait). Nincs új tehát a nap alatt.

Az élet menetés alapítvány kuratóriuma azt állítja: „Nekünk 1944. tegnap volt.” Érdekes. Szerintem tegnap hétfő volt, május tizennegyedike. 1944 nagyon régen volt, nem tegnap és nem tegnap előtt, hanem körülbelül hét évtizede. De nem akarok a kákán is csomót keresni, tehát inkább azt írom: 1944 nem ma van és nem holnap lesz, hanem a múltnak (ha tetszik a tegnapnak) a része. S szerintem ezt így gondolja minden normális ember. Például Vona Gábor is, mert az idő folyásával azért valószínűleg ő is tisztában van (bármennyire is lekezelik Vona „urat” a felsőbbrendű közleményszövegezők).

Az élet menetések nemcsak azt tudják, mi volt tegnap, hanem azt is, hogy mi Magyarország nagyságának az alapja. Hálás köszönet illeti őket az újszerű információért.

A fenti közlemény valójában azért zavar engem, mert – hogy kedvenc, de most mellőzött szavukkal éljek – a „kirekesztés” nem éppen nemes gesztusa süt minden sorából. Az „élet” és a „menet” része a magyar nyelv szótárának. Közkincs tehát, minden magyar ember tulajdona. A nyelvhasználat joga alapvető emberi jog. Az élet menetések pedig ezt a jogot vitatják el – másoktól. Miközben persze azt hangoztatják, hogy ők bizony elfogadják a másikat. Ráadásul azt állítják, hogy ha a két szótári szó elé egy másik jelzőt is teszünk – „magyar” -, akkor már a zsidózás fertelmes bűnébe estünk. Az élet menetések talán nem tudják, mit cselekszenek: erőszakot tesznek a magyar nyelven. Ez is a bűn egyik fajtája. A bűnt pedig – Jézus is ezt vallotta – gyűlölni kell.

Végezetül hadd ejtsek néhány szót arról, ami a fenti közleményben a legbotrányosabb. Ez a szöveg nem magyarul íródott. Nézzünk néhány példát. „Nekünk 1944. tegnap volt.” – az évszám után nem teszünk pontot (tessék megjegyezni kedves élet menetések: a magyar nyelv helyesírási szabályzata szerint nem teszünk pontot az évszám után, ha az évszám a mondat alanya). „A Tiszaeszlári vérvád”-ban a település jelzőként szereplő nevét kis „t”-vel írjuk, ahogy a „Világháborús” áldozatokat sem tiszteli meg magyar ember nagy „V”-vel. A közlemény utolsó mondatában pedig úgy téblábolnak-botladoznak az összecsődített szavak, hogy szinte hallani a csörömpölésüket.

„Ez az ország közel 1.000.000 II. Világháborús áldozatának halálsikolya!” – írják az élet menetés kurátorok. Mit jelent ez a mondat? Az ország maga lenne a „halálsikoly”? Avagy az élet menetések megnyilatkozása közvetítené a világháborús áldozatok halálsikolyát? A kurátorok – mint halálsikoly? Nem tudom. Nem is fogom megtudni. Mert – ismétlem – az élet menetések közleménye nem magyarul íródott.

Közhely ugyan, de ismét leírom: nyelvében él a nemzet. Akár élet menetés, akár nem élet menetés az a nemzet (vagy nemzetrész). Az élet menetés kurátorok meggyalázták a magyar nyelvet. Akinek magyar füle van, hallja szegény anyanyelvünk „halálsikolyát”.

Szalay László – Hunhír.info