Az Élet Menete Alapítvány tiltakozik. Mégpedig azért, mert Vona Gábor Jobbik-elnök a párt minapi rendezvényét a magyar élet menetének nevezte. Az Élet Menete Alapítvány szerint a pártelnöki meghatározás a nácizmus áldozatait gúnyolja ki „otromba és politikai célzatossággal”. Hogy miért? Mert a két magyar szó – „élet” és „menet” – a „holocaust”-ipari vállalkozás tulajdona. Legalábbis az alapítvány szerint. Ere a két magyar szóra tehát senki más nem tarthat igényt. Csak az igazolt élet menetések.
Olvassuk el az Élet Menete Alapítvány közleményét (betűhíven közlöm):
„Az Élet Menete Alapítvány tiltakozása!
Vona Gábor a szélsőséges és uszító parlamenti párt elnöke a magyar élet menetének nevezte rendezvényüket.
Az Élet Menete Alapítvány kuratóriuma határozottan tiltakozik!
Vona ’úr’!
Zsidózni sokféleképpen lehet. Magyar élet menetének nevezni egy jobbikos rendezvényt több mint ízléstelen. Ez az összehasonlítás meggyalázza a meggyilkolt zsidó és nem zsidó vallású magyarok emlékét egyaránt. Nekünk 1944. tegnap volt. A honi szélsőjobb, úgy látszik, nem fogy ki az ötletekből. A Tiszaeszlári vérvád után most az élet menetét fordítja visszájára: a nácik és a nyilasok áldozatait gúnyolja ki otromba és politikai célzatossággal.
A megöltek emlékét idézve határozottan tiltakozunk!
A gyilkosok szellemi utódai ne a holtakat gyalázzák. Magukra gondoljanak, s talán az örökkévalóra, ha egyáltalán még bízni akarnak az emberi tisztességben.
A 10 éves magyarországi működésünk során, az Élet Menete Alapítvány elnyerte méltó helyét a náciknál is! Egyszerűen ellopták a nevünket. Mert nekünk nem kell hangoztatni, magyarok vagyunk. Mi élet menetesek itt élünk, elfogadjuk egymást, a másikat! Ez a mindenkori Magyarország nagyságának alapja.
Náciknak nincs helye közöttünk!
Ez az ország közel 1.000.000 II. Világháborús áldozatának halálsikolya!
Mi továbbra is, emelt fejjel fogunk tiltakozni a rasszizmus és antiszemitizmus ellen a jövőben is tisztességes emberek társaságában az Élet Menetén, Budapest utcáin, és az Auschwitz-Birkenau haláltáborok helyszínein egyaránt!”
Elöljáróban hadd tisztázzam: nem vagyok a Jobbik tagja (ahogy egyetlen más pártnak sem voltam soha tagja), tehát nem a radikális párt védelmében szólalok meg. Csak azért írom ezeket a sorokat, mert az élet menetések közleményének olvastán hallani véltem én is a halálsikolyt. A magyar nyelv halálsikolyát.
Nézzük meg a szöveg néhány részletét. Íme az első beszédes példa: Vona „úr”. A keresztnév mellőzése a megszólításban a házmesterek belterjes világának volt a jellemzője, ez él tovább az élet menetések szintén belterjes közegében. Az idézőjeles „úr” pedig a lekezelés, lenézés nyelvi jele.
A „nácizás” imamalomszerű használatát az elmúlt két évtizedben már megszoktuk. Ha nincs érved, „nácizzál”, „fasisztázzál” – ezt művelték az élet menetések szellemi elődei is (tessék csak felütni a Rákosi-korszak húgyszagú nyomtatványait). Nincs új tehát a nap alatt.
Az élet menetés alapítvány kuratóriuma azt állítja: „Nekünk 1944. tegnap volt.” Érdekes. Szerintem tegnap hétfő volt, május tizennegyedike. 1944 nagyon régen volt, nem tegnap és nem tegnap előtt, hanem körülbelül hét évtizede. De nem akarok a kákán is csomót keresni, tehát inkább azt írom: 1944 nem ma van és nem holnap lesz, hanem a múltnak (ha tetszik a tegnapnak) a része. S szerintem ezt így gondolja minden normális ember. Például Vona Gábor is, mert az idő folyásával azért valószínűleg ő is tisztában van (bármennyire is lekezelik Vona „urat” a felsőbbrendű közleményszövegezők).
Az élet menetések nemcsak azt tudják, mi volt tegnap, hanem azt is, hogy mi Magyarország nagyságának az alapja. Hálás köszönet illeti őket az újszerű információért.
A fenti közlemény valójában azért zavar engem, mert – hogy kedvenc, de most mellőzött szavukkal éljek – a „kirekesztés” nem éppen nemes gesztusa süt minden sorából. Az „élet” és a „menet” része a magyar nyelv szótárának. Közkincs tehát, minden magyar ember tulajdona. A nyelvhasználat joga alapvető emberi jog. Az élet menetések pedig ezt a jogot vitatják el – másoktól. Miközben persze azt hangoztatják, hogy ők bizony elfogadják a másikat. Ráadásul azt állítják, hogy ha a két szótári szó elé egy másik jelzőt is teszünk – „magyar” -, akkor már a zsidózás fertelmes bűnébe estünk. Az élet menetések talán nem tudják, mit cselekszenek: erőszakot tesznek a magyar nyelven. Ez is a bűn egyik fajtája. A bűnt pedig – Jézus is ezt vallotta – gyűlölni kell.
Végezetül hadd ejtsek néhány szót arról, ami a fenti közleményben a legbotrányosabb. Ez a szöveg nem magyarul íródott. Nézzünk néhány példát. „Nekünk 1944. tegnap volt.” – az évszám után nem teszünk pontot (tessék megjegyezni kedves élet menetések: a magyar nyelv helyesírási szabályzata szerint nem teszünk pontot az évszám után, ha az évszám a mondat alanya). „A Tiszaeszlári vérvád”-ban a település jelzőként szereplő nevét kis „t”-vel írjuk, ahogy a „Világháborús” áldozatokat sem tiszteli meg magyar ember nagy „V”-vel. A közlemény utolsó mondatában pedig úgy téblábolnak-botladoznak az összecsődített szavak, hogy szinte hallani a csörömpölésüket.
„Ez az ország közel 1.000.000 II. Világháborús áldozatának halálsikolya!” – írják az élet menetés kurátorok. Mit jelent ez a mondat? Az ország maga lenne a „halálsikoly”? Avagy az élet menetések megnyilatkozása közvetítené a világháborús áldozatok halálsikolyát? A kurátorok – mint halálsikoly? Nem tudom. Nem is fogom megtudni. Mert – ismétlem – az élet menetések közleménye nem magyarul íródott.
Közhely ugyan, de ismét leírom: nyelvében él a nemzet. Akár élet menetés, akár nem élet menetés az a nemzet (vagy nemzetrész). Az élet menetés kurátorok meggyalázták a magyar nyelvet. Akinek magyar füle van, hallja szegény anyanyelvünk „halálsikolyát”.
Szalay László – Hunhír.info