Tegnap délután, fél négy után néhány perccel a Képíró-per volt a téma a Klubrádióban, melynek főszerkesztője – Vicsek Ferenc – dr. Zétényi Zsolt ügyvédet faggatta. Arra kérem az olvasókat, hallgassák meg a mellékelt hanganyagot. Tanulságos beszélgetésnek lehetnek tanúi. Hallani fogják, milyen is az, amikor a tájékozatlanságát pökhendiséggel fűszerező riporter éppen „dolgozik”, s vesztére egy okos, tájékozott ügyvéd ül vele szemben.

Nem szándékozom alaposan ismertetni a beszélgetést, csupán néhány fontos mozzanatra szeretném felhívni az olvasók figyelmét. Az interjú készítője, Vicsek Ferenc közismert, életkorát tekintve tapasztalt újságíró. Több évtizedes pályafutása alatt megtanulhatta volna, hogy egy interjúra illik alaposan felkészülni. A mellékelt hangfelvétel azt bizonyítja, hogy jelen esetben ez nem sikerült. Vicsek Ferenc vélhetően a Képíró-per egyetlen tárgyalási napján sem tette tiszteletét a Fő utcai épületben, ezért például azt sem tudja-tudhatja, hogy a perben egyetlen tanúként meghallgatott személy mit mondott el a bíróságon tett vallomásában.

Vicsek Ferenc szerint ugyanis „sokan úgy értékelik, hogy a héten fordulatot hozott dr. Képíró Sándor perében annak a tanúnak a vallomása, aki tíz éves volt annak idején 1942 januárjában, és ott élt, ahol az újvidéki mészárlásként nyilvántartott események zajlottak, és amelynek kapcsán folyik a per Képíró Sándor ellen most éppen Budapesten” (pazar magyarságú mondat, éppen pazar mivolta miatt idéztem). A Vicsek által említett tanúvallomás nem ezen, hanem az előző héten hangzott el, egészen pontosan június 16-án (erről egyébként a HunHír is részletesen beszámolt). Aki ezen a napon jelen volt a tárgyalóteremben, tudja, a tanú egyetlen szóval sem állította, hogy Képíró Sándor emberei ölték meg a nagymamáját. A tanú éppen arról beszélt, hogy a gyilkosság idején nem tartózkodott a lakásban, sőt még nagymamája holttestét sem látta. Ráadásul soha nem hallotta Képíró nevét, soha nem látta őt. Az amúgy is elég zavaros, homályos tanúvallomásról Efraim Zuroffék honlapján (www.operationlastchance.org) olvasható egy rövid beszámoló, s ebben tényleg az a hazugság szerepel, hogy a tanú szerint a dr. Képíró Sándor parancsoksága alá tartozó csoportok gyilkolták meg a nagymamát. Ez az állítás azonban az újságíró élénk fantáziájának a terméke, hiszen ilyesmi a tárgyalóteremben nem hangzott el. Ezek után nem tudom elképzelni, milyen perbeli „fordulatra” gondolt a sokat megélt, tapasztalatokban bizonyára bővelkedő Vicsek Ferenc.

A Klubrádió főszerkesztője következetesen újvidéki vérengzésről beszélt, dr. Zétényi Zsolt ezért már a beszélgetés elején felvilágosította Vicsek urat, hogy 1942 januárjában razzia zajlott Újvidéken, melynek során kétségtelenül „nagyon súlyos bűncselekmények történtek”. Ez a cizellált megfogalmazás azért fontos, mert – folytatta az ügyvéd úr – „nem egy bűnszervezet állt össze azért, hogy Újvidéken majd tömegmészárlást hajtson végre, hanem egy szabályszerűen elrendelt razzia során valóban nehezen megindokolható módon súlyos bűncselekmények, gyilkosságok, rablások történtek”.

A számtannal is hadilábon álló Vicsek Ferenc több mint háromezer kivégzett személyről tett említést, ezért dr. Zétényi Zsolt ismét korrigálni volt kénytelen a tájékozatlan, amúgy tapasztalt főszerkesztőt. Az ügyvéd úr nemcsak számszaki, hanem földrajzi ismeretekkel is igyekezett felvértezni Vicsek urat, amikor például arra hívta fel a hallgatók figyelmet, hogy Újvidék nem egy bizonyos „vidék” ott lenn délen, hanem egy város. Az interjúnak ebből a részéből világosan kiderül, hogy Vicsek főszerkesztőnek halvány fogalma sincs az 1942-es délvidéki razzia helyszíneiről, történéseiről.

Vicsek Ferenc tudáshiánya mérhetetlen, hiszen nemsokára az is kiderült, hogy az újvidéki razzia során kiadott parancsok tartalmával sincs tisztában. Dr. Zétényi Zsolt a főszerkesztő ismerethiányát ismét készségesen pótolta.

A beszélgetés során az ügyvéd úr elmondta, meglepő módon sokan vitatják „a személyes felelősség elvét”, tehát Képíró Sándort mintegy a kollektív bűnösség elve alapján akarják felelősségre vonni. Dr. Zétényi Zsolt nagyon szépen levezette, hogy a megalapozott vádhoz okozati összefüggésnek kell lennie Képíró Sándor és a beosztottai magatartása között. Ilyesmit azonban az ügyészség vádirata nem tartalmaz, a vádiratban és a nyomozati anyagban egyetlen utalás sem található arra vonatkozóan, hogy Képíró Sándor kivégzésekre parancsot adott volna, vagy ilyen atrocitásokat eltűrt volna. Az ügyészi vádiratból tehát éppen az hiányzik, amitől egy bizonyos kiterjedésű szóhalmaz vádiratnak tekinthető: maga a megalapozott vád.

A beszélgetés legpazarabb részében dr. Zétényi Zsolt elmagyarázta a tájékozatlanságát mázsás súlyú nagyképűséggel ellensúlyozó Vicsek Ferencnek, hogy a csendőrség szolgálati utasítása mit is tartalmazott. Fontos rész ez, hiszen csak a korabeli szolgálati utasítás alapján lehet értékelni dr. Képíró Sándor – és természetesen mások – szerepét, személyes felelősségét. A Képíró-perben (napra pontosan egy hónappal ezelőtt) egyébként remek előadást rögtönzött erről a témáról dr. Szakály Sándor történész szakértő, kár, hogy Vicsek úr nem ugrott be erre a tanórára, mert akkor most nem mondott volna annyi marhaságot.

Dr. Zétényi Zsolt az interjúban azt mondta, hogy „az újvidéki razziának, s ha úgy tetszik, annak részét alkotó vérengzésnek minden gyalázatát most igyekeznek Képíró Sándorra vetíteni, de hát ez nem így van.” Érdekes, hogy közel öt évtizeddel ezelőtt a literatúra világában egyszer ez a „vetítés” már megtörtént.

Cseres Tibor 1964-ben adta közre Hideg napok című kisregényét, amelynek témája az újvidéki razzia, s az annak során elkövetett atrocitások. A regény fikciós műfaj, a Cseres-mű „főszereplői” – Tarpataki, Büky, Pozdor és Szabó – vélhetően kitalált figurák. A négy személy által elbeszélt, mozaikszerűen összeálló történetben azonban fontos szerepet kap egy csendőr főhadnagy, akit „véletlenül” éppen Képiró Sándornak hívnak (a regényben így, rövid „i”-vel szerepel). Ez a Képiró a történet legördögibb figurája: nemcsak újvidéki lakosokat küld a kivégzőhelyekre, hanem egy magyar tiszt feleségét is kivégezteti. Képiró regénybeli szerepének megítéléséhez elegendő csak néhány oldalt felütni (lásd például az 1964-es első kiadásban a következő oldalakat: 94-97., 109., 143-146.). A regénybeli Pozdor elbeszélése szerint a razzia idején Képiró kioktatta őt, hogy „az egész magyar honvédtisztikarnak az a nagy hibája, hogy közönyös a háborús célokkal szemben, és így, ezzel e lélekkel bizony nem lehet győzni, és nekünk is meg kell tenni a magunkét az új Európa kialakításáért”. A regénybeli Képiró ráadásul számító alak is, aki szerint a „a politika: üzlet”, ezért „befektetés nélkül nem számíthatunk osztalékra”. A Hideg napok Képirója tehát tudatosan, megfontoltan, a jövőbeni osztalék jegyében végzi a vérengzés szennyes munkáját.

Kár, hogy a Képíró-per időszakában eleddig senki nem vette a bátorságot ahhoz, hogy a Cseres-kisregényt összevesse a vádirattal, a nyomozati anyagban föllelhető különböző „bizonyítékokkal”. Az történt ugyanis, hogy Cseres Tibor fikciós műve különös átalakuláson ment keresztül. Korábban film, dráma is készült belőle, most pedig vádirat formájában kelt új életre. Így lopakodott be a fikció világa a „valóságba”, ami véleményem szerint páratlan a hazai jogszolgáltatás történetében.

Az alábbi interjú azt bizonyítja, hogy a vádat képviselő ügyészhez hasonlóan Vicsek Ferenchez főszerkesztő is a fikció világában téblábol. Vicsek Ferenc az interjú során félreérthetetlen malíciával megjegyezte, hogy dr. Zétényi Zsolt Képíró Sándor „tárgyilagos védője”. Nem is tudja a főszerkesztő, hogy a szándékolt gúny milyen igazságba torkollott. Dr. Zétényi Zsolt ugyanis – vele és a Vicsekhez hasonlókkal ellentétben – tényleg a valóság talaján áll. A regénybeli Képiró Sándor helyett ugyanis a regénybeli alaktól merőben különböző, valóságos Képíró Sándort állították bíróság elé, s az ügyvéd úr az utóbbi védelmét látja el. Ez az, amit a mélyen tudatlan, nyegle, öntudattúltengésben szenvedő Vicsek Ferenc (és a többi vicsekszerű lény) sajnos nem ért meg.

A Klubrádió felvétele innen tölthető le (5,5 MB).

Sz.L. – Hunhír.info