Kevésbé ismert, hogy klasszikus írónk nemcsak sorsregényében, „Az elsodort falu”-ban tárta fel Farkas Miklós személyében már székesfehérvári középiskolai tanárként is vallott nézeteit országunk megrontóival szemben, hanem a „Virradat” című lapban 1920. december 25-e és 1921. április 10-e között megjelent vezércikkeiben is.

Ötvennégy írása jelent meg benne, melyek egybegyűjtve a Szabó Dezső Emléktársaság gondozásában jelentek meg 1999-ben. Mindegyikük ijesztően időszerű, de leginkább a Budapest visszafoglalása című (1921), amelyben leszögezi:

„E roppant város minden házának minden téglája, minden utcájának minden köve kiontott magyar vért, magyar szenvedést és magyar munkát jelent. A századok e nagy véráldozatában, a nehéz szenvedésekben, a hősies makacs munkában testvéri részt vettek Pest-Buda német és rác lakosai, kiknek hamarabb lett magyar a szívük, mint a nyelvük, s örömük volt a magyar öröme, és hulló könnyük a magyar bánata. A történelem e tragikus, nehéz építésében csak egy faj nem vett részt: a zsidó.”

A megoldást Budapest visszafoglalásában látta „azok számára, akik a századok nehéz munkájával vásárolták meg, akik a vér és szenvedés súlyos árát fizették érte,”, különben „ötven év múlva csak cseléd és rabszolga lesz magyar Magyarországon”. Ezt elkerülendő, „az 1910 óta Budapesten letelepült zsidók, bármily vallásúak, visszatoloncolandók illetékességi helyükre. A rendelet kilencvenkilenc percentjében árdrágítókat, lánckereskedőket, zugügyvédeket, az emberiség morális söpredékét fogja érni, tehát tisztítás lesz az európai kultúr-emberiség érdekében. De nem svindli, tessék-lássék eltoloncolásokat kérünk. A legkiválóbb morális testületek ellenőrizzék, hogy az európai kultúra, az általános emberi morál e szégyenfoltjai tényleg eltávolíttatnak a magyarság fővárosából. Az így üresen maradt lakásokat, állásokat, üzleteket etc. Egy e célra alkotott bizottság ossza el a középosztály, munkásság és menekültek legérdemesebb s arra leginkább rászoruló tagjai közt.”

Szózata politikusainknál süket fülekre talált és talál, természetesen.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info