Gyermekkoromban minden híddal kapcsolatos irodalmi élményt az edelényi kastélysziget felé vezető korhadt gerendás Bódva hídon képzeltem el. Itt játszódott le az én képzeletemben Arany János hídavatása, s ha arra jártam, láttam a víz felett lebegő lelkeket. Itt károgott Vörös Rébék varjú képében olyan élethűen, hogy mindig hőstettnek tűnt, ha lábujjhegyen átmerészkedtem a szálkás faóriásokon. Itt ropták az avignoni táncot, s ha a hidas játékokat árokparton énekeltük is, én a lábam alatt a kastélyosi hidat éreztem, amint él és velünk együtt játszik. Gyárfás Ágnes bölcseletkutató tanulmánya.

A Bódva kerek szigetén lombos ártéri erdővel körbevett kastély jelképezte a Boldogság szigetét, ahová a mesehősök eljutottak és amelyről Magyar Adorján sokat írt. A kastély gyönyörű kovácsoltvas kapuja reggelente hangtalanul kinyílt, s mikor a két kapuszárny kettévált, pajtásaimmal együtt énekeltük, hogy nyitva látjuk Mennyország kapuját. A Boldogság szigete és a Mennyek Birodalma eggyé fonódott lelkünkben és az égi világ testet öltött itt e földön. Ehhez a csodához a hídon át jutottunk, a híd tette lehetővé a boldogság honának, a kastélynak megpillantását.

Magyarország minden kis településén megvalósították őseink a Mennyország földi képét. Templom, néha a temető, néha egy-egy kápolna vagy erdei tisztás egy régi, istennőnek állított oltártöredékkel. Ezeket erdős rét, és mindig víz veszi körül. A víz, a patak, a folyó mindig az égi és földi Óceán emlékét hordotta, ahogy a régi mezopotámiaiak mondták, ez az ENZU, az őstenger, a Világtenger. Archaikus imádságainkban ebből a Világtengerből nő ki az aranyasztal, rajta az aranyoltár, ezen az ÁNAFA. Az Ánafa szülte Szent Annát, ez szülte Máriát, Ő pedig kisfiát, a világ Megváltóját. Születés és szülés a befejezése annak a folyamatnak, amely a hidas játékokkal kezdődik.

Népmesénkben és a népi játékokban egyaránt nagy szerepe van a hídnak. A mesékben összeköti a régit az újjal, s mintegy egységbe foglalja a generációk sorsát, a szerelmesek oldaláról nézve pedig a híd fejezi ki a közeledést, a híd a szerelem színtere.

A mesék hídja aranyból van és varázsszóra vagy varázssíp megfújása révén, valósul meg a mesehősök számára. Mindig van egy régi palota, amivel szemben, a hegyen ott terem az új. A kettő között tó van és a tóban aranyhalak úszkálnak. A régi palotát és az újat aranyhíd köti össze: a régi és az új együttélésének szakrális megidézése e kép, ahol a hídnak kiemelt szerepe van. A hídon közelíti meg egymást a szerelmes-pár, a híd a szerelmesek, a szerelem útja.

A népmese epikus voltával a történetre fektet hangsúlyt, s a meseillusztrátorok általában a híd látványát emelik ki, ahogy a csillogó tó fölött, a két kacsalábon forgó kastély között királylány, és kiskirály repes egymás karjába.

A híd másik szerepkörével a szerelem kezdetének és folyamatának misztikus-költői szimbolikájával a mondóka, a gyermekjáték foglalkozik. Régi, hajdan összefüggő képek sorából álló, szent szövegek töredékei e játékok, amelynek ma is élő sorai, metaforái a legősibb, legkimunkáltabb mozaikokat mutatják fel. Ilyen elem a híd két végén álló ragyogó építmény, az állandóan aranyat járó Boldogasszony kis malma és a vele szemben emelkedő új vár, a fényes vár. A Boldogasszony a kibocsátó, a hidas mester a befogadó. Ők az Örömanya és a Násznagy. Az esemény, ami körül a játék zajlik, maga a híd megrongálódása. Ez a fontos mozzanat a szerelem beteljesedésének képe, megismerkedéstől a gyermek megszületéséig. A szülés közben történt kisebb traumát a nép ma is hídtörésnek, az orvosok gátszakadásnak hívják.

A játék azonban nem a szülésről, hanem a beteljesült, boldog szerelemről szól, ami ugyancsak kisebb sérüléssel járt: a híd lába megsérült! Mennyei ácsok, vagyis, a kedves, gyengéd szó, a tapintatos szeretet. A figyelmesség segít helyremunkálni a sérülést és boldoggá tenni a sérültet.

A franciák az avignoni hídon ropták nemzeti táncukat, ahol fiatalok, öregek mutogatják, hogy így járják, úgy járják, hogy a maguk módjára hogy csinálják.

Arany János utolérhetetlen intimitással írt a szerelemtipró Vörös Rébékről, a fiatal lányok megrontójáról, aki, ha átmegy a hídon, a keskeny pallón, nyomában erkölcsi romlás, bánat, halál fakad. A felelősség azoké, akik így csinálták, úgy csinálták, mert Vörös Rébék elrepült, sőt, nevet és formát is változtatott, s Tollászkodni, már mint varjú, a jegenyefára ült. Rossz, gonosz, ártó szelleme a szakrális cselekedetek legszentebbjét, az aranyba foglalt híd tisztaságát a szerelem szentségét szennyezte be.

Hidas játék a szerelem eszköztára. Réges-régi hősének elemeit használja fel a játék fordulataihoz. Csapatok jönnek, mennek, rongálják a hidat. A hidas mester ugyan őrködik, de sem megállítani nem tudja őket, sem a megrongált hidat sem képes megjavítani. A gyógyításhoz mennyei erő kell és Boldogasszony mennyei kis malmának naparanya. A szerelem csak mennyei segítségével kap lángra, mert tüze az ég ajándéka.
Nézzük át a játék menetét.

Történet a hídon

Szereplők:

Hidas mester
Nádor ispán népei
Lengyel László népei
Ácsmesterek
Mácsai kislány
Mácsai legény (rá csak utalás történik)
Bátor jó vitéz
Ludacskák Salátáné
Farkas Bodzáné
Lúdanyó Csutoráné

A hidas mester hídja megrozzant. Járókelők érkeznek, akik szeretnének által menni

– Itthon vagy-e hidas mester?
– Itthon vagyok, most jöttem meg!
– Eressz által a hidadon!
– Nem eresztelek, mert leszakad!
– Ha leszakad, majd fölragad!
– Mivel tudnád fölragadni?
– Győri gyönggyel, kősziklával!

Ezt meg is tették. Átmentek a hídon, le is szakadt, s mikor a következő csapat érkezik,
már eltört a híd lába. Az első hídjárók valószínűleg Nádor ispán népei voltak, s másodjára is
az ő kísérete érkezik.

– Ki népei vagytok?
– Nádor ispáné.
– Nádor ispán nekünk igen nagy ellenségünk.
Tegnap délben kitörte a hidunk lábát.
Még most sem csináltatta meg!
– Majd megcsináltatja.

Ígéretük jóhiszemű, béketeremtő célzatú. De újabb csapat érkezik.

– Ki népei vagytok?
– Lengyel László királyé.
– Az is nekünk ellenségünk.
A mi napon erre jártok
Hidunk lábát lerúgtátok,
Fel se csináltátok.
– Ácsok vagyunk, ácsmesterek,
Fenyőfából fát faragunk,
Ingyen aranyozzuk.
– Honnét kapjátok azt a sok ingyen aranyat?
– Fel-fel mentünk Boldogasszony kis malmára,
Kérve-kértünk, adva-adták,
Kis tekenővel mérték.

Ugyanaz a társaság jön vissza, de már nem az ispán, hanem a király nevében.
Ácsolás a szándékuk, a híd megjavítása, amelyhez ingyen aranyat is hoznak a Boldog-asszony malmáról, ahol kis tekenővel  domború, has alakú kis mércével mérték.
Valóban ácsmesterek vagy a szerelem követei a Boldogasszony malmától?
A híd túlnani végén őröl a Boldogasszony malma. Innenső felén áll a hidas mester és új, fényes vár áll mögötte.

Régi malom és Új fényes vár

A régi működött, aranyat őrölt és ingyen adta annak, aki kérte.

Mit ígér az új vár? Új vár, új szerelem. A Boldogasszony a régi híd javításához adja az aranyat, de az új vár is fényes. Biztosan működött ott is a kis tekenő.

Az ácsokat tovább kérdezik:

– Mért küldött az úrasszony,
haja, gyöngye, haja?
– Nektek hidat csinálni,
haja, gyöngye, haja.
– Minek nekünk az a híd
haja, gyöngye, haja?
– Nektek azon átjárni,
haja, gyöngye. haja

A faluban szerelem pendül, de úgy tűnik reménytelen, mert a mácsai kis lány nem nyit ajtót a mácsai legénynek, hanem a hídon járó Borsos kapitány körül jár az esze.

– Nyiss kaput nyiss
– Mácsai kis lányka!
– Nem nyitok, nem
– Mácsai legénynek!

Narrátor:

– Új vár, fényes vár
– Borsos kapitány.
– Leszek bátor, jó vitéz,
– Hídon megyek át.

Borsos kapitány talán odaátról érkezett és még a rozzant hídon is nagy bátorsággal átjön a mácsai kis lányhoz.
Biztosan megérte a kockázatot, mert rejtetten költői szerelmes szavakkal és leplezetlen vággyal fogadják… Jöjj el, által…

– Jöjj el, átul, jöjj el, te szép
arany búza!
– Átul mennék, átul, hogyha
nyitva. volna.
– Nyitva vagyon, nyitva, csak
jöjj átul rajta!

A szerelem megszentülés, magasztos cselekedet, mennybéli élmény.
A világmindenség elfér az emberi szívben. Az új Hold és a fényes Nap a regös énekben az égi-földi állapot kozmogóniai leírása. Itt, az egész égi kép elfér egy szívben rázdán, mert innen nyílik híd a Mennybe, s a bátor, jó vitéz ezen a hídon, a szerelem hídján megy át, de immár nem egyedül, mert a bokrosugrós szoknya itt marad, átulra a test, a lélek, a szerelmes pár
repül.

– Új Hold, fényes Nap
bocsáss kapun átul.
– Vagyok bátor, jó vitéz
megyek hídon átul.
– Bújj szívembe rázdán,
gyorsan menjünk átul.
– Bújj, bújj, bokrostul,
bokrod itt maradjon.

A szerelem erősíti meg a hidat, és adja értelmét a Boldogasszony malma munkájának.

A bokorrá válás metamorfózisa
Mit is jelent ez a szó: megbokrosodik?

Gyermekkorunkban játszottuk, a Salátáné, Bodzáné, vesd ki Csutoráné játékot. Szabad asszociációs játék volt, csak a kezdetét adta meg a különös névsor. Az volt a lényege, hogy átvettük Salátáné, Bodzáné, Csutoráné szerepét és azzá váltunk. Beszélgettünk, öltözködtünk ebbe-abba, piacra mentünk, vásároltunk, s a végén Csutoráné jól megfuttatott, s akit elkapott, megpörgette, s a fűre kivetette. Leguggoltunk és saláta, meg bodza voltunk.

Én mindig Bodzáné voltam, s attól kezdve, ahogy kiejtettem számon a nevemet, Bodzánévá váltam. Éreztem, hogy ujjaimból, nyakamból, fejem búbjáról, füleimből ágak, levelek nőnek ki, éreztem a bodzavirág illatát és homlokomon a hűs, lila fürtöket.

Egyszerre hajtottam ki, virágoztam és hoztam a termést. Fehér és lila voltam. Zöld leveleim betakarták a testem, ha leguggoltam, senki, élő ember nem ismert rám, mert én akkor már megszűntem gyereknek lenni, bodzabokor lettem, s aki arra járt szedhette virágom, majszolhatta termésem.

Egész személyiségemet, minden sejtemet megmozgatta ez a játék. Átlényegített. Átbokrosított.
Soha nem mertem mondani, hogy játszunk Salátáné, Bodzánét, de alig vártam a felszólítást.
A másik lányka, aki Salátané volt, ugyanúgy guggolt a végén, mint a Bodzáné, de róla szépen, gyengéden a leveleit hajtogatták le, míg középen a saláta szívét, a bögyét a gyereket megtalálták.

Azt hiszem, hogy a növényvilággal történő azonosulás a nővé érés próbája volt. Égő csipkebokor drága tested – mondta József Attila, mert tudta a bibliai kép személyre szóló üzenetét, s a szerelem hevétől égő női test szépségét, megistenülését. A mi szempontunkból nem lényeges kérdés, hogy Mózes miként viszonyult ehhez a jelenséghez. Mi tudjuk, hogy a növénnyé válás az alanyi színt a nő számára, a külsőségek elvetése, a virágokban, fákban, bokrokban élő istennővel való teljes azonosulás.

Azért szent állapot a szerelem, mert szereplői istenné és istennővé válnak, és ezzel együtt eggyé is válnak. Megistenülnek.

Új Hold! Fényes Nap! Bocsáss kapun átul. Először a mennybéli gátat kell áttörni. Egy fohász, mely a Magasságba hat, de az emberi cselekvésre irányul.

Vagyok bátor, jó vitéz, hídon megyek átul. Ő a kiválasztott, ő a bátor, jó vitéz, aki bebocsátást nyert és a hídra léphetett. De már nincs egyedül. A hídon átul egyszerre lépked a szerelmesével.
Bújj szívembe rázdán, gyorsan menjünk átul. Egy test, egy lélek lettek. A rázdán eggyé váltak.
Bújj, bújj, bokrostul, gyere, ahogy vagy, teljes bokormivoltodban, tüskéiddel, hajtásaiddal, élő és száradó leveleiddel bokrod itt maradjon.
Az a bokor, amit nekem adtál, maradjon örökre az enyém.
A bokorrá válás az ősi, elemi szintre jutás, az istennővé válás módja. Ha ezt túlzásba viszik, s nem az átbokrosulásnak egy időre történő átvétele a cél, hanem a bokor állapot szertelen megélése, akkor mondják asszonyra, lóra, hogy megbokrosodott.

A hidas játék nevelési célja a boldogságkeresés

A szerelemre nevelés eszköze. Az átkelés, átjutás, még akkor is, ha rozoga a híd lába a bátor, jó vitéz feladata, s nem a mácsai legényé, aki csak egy a sok között. A bátor, jó vitéz is lehet mácsai, csakhogy a döntést nem a telephely, hanem a minőség határozza meg.

A bátor, jó vitéz már gyermekkorában is kiállta a hét próbát, aki tudja, hogy az arc egy templom, a homlok az oltár, a száj az ige hajléka.

A bátor, jó vitéz az, aki a ludacskák közül is mindig egyet, azt az egyet a jegyest a saját jegyesével eljegyzettet csípi el a hídon.

– Jertek haza ludacskáim!
– Nem megyünk!
– Miért?
– Farkas van a híd alatt!
– Mit csinál?
– Mosdik.
– Mibe törülközik?
– Arany keszkenőbe.
– Hol vette az arany keszkenőt?
– Ég alól, föld alól, csipkebokor alól.
– Hazajösztök ennyiért? (mutatja a kezét)
– Nem!
– Hát ennyiért? (mutatja az egész karját)
– Nem!
– Hát egy nagy tál túrós-galuskáért? (mutatja a széttárt karjait, ölelő mozdulattal)
– Haza, haza, haza!

S repkedve megindulnak a hídon a ludacskák. Át is jutnak, kivéve azt, akit a farkas meg-fogott.
Mindig újabb farkas kerül a híd alá, amíg minden ludacska el nem kel. Milyen farkas az, amelyik arany keszkenőbe törülközik, s azt is csipkebokor alól veszi?

A hídon átkelés és a bokorrá válás egymást követő játékok, együttes játékok. A gyertek haza ludaim után általában énekes játék következett, amelyben hídon járnak vagy bokorrá válnak a gyermekek.
A magyar nép nevelésmódja bölcs volt és a szó nemes értelmében szolgálta a célt, a boldog felnőtté válást. A boldogságkeresés eszköze volt.

***
Irodalom

Magyar népi gyermekjátékok, Szerk.: Keszler Mária. Ének-zene szakköri füz. 2. Tankönyv-kiadó. Bp, 1

***
(A szerző a Miskolci Bölcsész Egyesület elnöke)

(Figyelem! A HunHír.Hu online közéleti napilapon megjelent írások kizárólag a szerző és a forrás megjelölésével használhatók fel újra!)

Gyárfás Ágnes – HunHír.Hu