Gyurcsány Ferenc Orbán Viktor miniszterelnöki beszédére való reagálásnak szánt otrombaságait hallgatva csak hálát adhat az ember a Magasságosnak, hogy április 8-án végre oda került, ahová való. (Illetve azért mégsem teljesen, hiszen még mindig helyet foglalhat az Országgyűlésben.) Csak rombolásra alkalmas tevékenységének persze nem nehéz meglelni szabadkőműves gyökereit.
Emlékeztetőül: április 8-a előtt kifejtette, ha hatalomra kerül általa a DK, nem lesz hit- és erkölcstanoktatás Magyarországon. Kijelentése kísértetiesen emlékeztet a tizenkilencedik század második felének olasz- és franciaországi ateista szabadkőműves akcióira.
Maradjunk most csak az utóbbiaknál s lássunk rájuk példákat! Franciaországban 1880-ban feloszlatták a jezsuiták s számos más szerzetesrend házait, két év múlva pedig törvényesítették a házassági elválást. (Tudjuk ugyebár: a pápai proliból lett miniszterelnök szerint az öregedő feleségek fiatal feleségekre cserélendők.) Aztán 1886-ban megszüntették a hitoktatást az állami iskolákban. 1901-ben a szerzetesi intézmények az állam részéről egyesületeknek számítottak, melyek működéséhez állami engedély szükséges – amit az állam saját kénye-kedve szerint megad vagy nem. (Émile Combes kormánya (1902-1905) a még el nem ismert szerzetesrendek iskoláit bezáratta.) Ezek után már nem meglepő, hogy 1914-ben eltávolították a feszületeket a törvényszéki és iskolai termekből. Végre 1905-ben megszavazták az Egyházat és államot szétválasztó, 1906-ban életbe léptetett (úgynevezett szeparációs) törvényt.
„A francia kormány abban az időben annyira a vallástalan szabadkőművesség befolyása alatt állt, hogy egyes intézkedései szinte nevetségesek voltak. Így például az állami iskolák tankönyvei számára megcenzúrázták hatalmas irodalmuk klasszikus költőit és prózaíróit s minden olyan szöveget kiküszöböltek, vagy megmásítottak, amelyben ilyen szavak fordultak elő: Isten, lélek, halhatatlanság, mennyország, szentségek, szentek, Egyház, stb. A katonatisztekről és állami tisztviselőkről titkos jegyzékeket vezettek: aki misére járt, vagy gyermekeit katolikus iskolában neveltette, az állami szolgálatból, vagy legalábbis mellőzték, amennyire lehetett.”
(Dr. báró Vécsey J. Aurél: A legujabb kor egyháztörténete dióhéjban 1800-1930. Budapest, 1930. „Magyar Kultúra” Kiadóhivatala-Apostol Nyomda Rt. (Katolikus Kultúrkönyvtár II.) 85-86. old.)
Ám lássuk a szeparációs törvény konkrét következményeit!
„Az 1906. január 1-jén életbeléptetett szeparációs törvény elvben nagyon sérelmes volt az Egyházra, de legalább teljes szabadságot is hozott. X. Pius pápa tiltakozott a törvény ellen, a szabadságot azonban tüstént fölhasználta a püspöki székek betöltésére s az új főpapokat pedig maga szentelte föl. A kormány nem elégedett meg a kultusz-költségvetés eltörléséve, amely intézkedés által az Egyházat mintegy ki akarta éheztetni, hanem belső forradalmat is szeretett volna szítani a katolikusok között. Törvényt hozott, amely az egyházi épületeket állami tulajdonnak nyilvánította, egyúttal pedig azt is kimondotta, hogy minden politikai községben a templomokat legalább 7 tagból álló „kultusz-egyesület”-nek (association cultuelle) engedi át, de csak használatra. A kultuszegyesületek tagja lehet bárki, még vallástalan vagy [Egyházból – Ifj. T. L.] kiközösített egyén is. Ezenkívül az Egyház krisztusi alkotmányáról a törvény nem vett tudomást: pápáról, püspökről, hitegységről szó sem volt benne. Világos volt a kormány szándéka: a franciaországi katolikus egyházat kicsiny, helyiérdekű felekezetekre akarta bontani. X. Pius pápa ebbe természetesen nem egyezett bele; kikérte a francia püspöki kar véleményét, amely nagy többségben a terv ellen nyilatkozott. Erre a pápa a kultuszegyesületek alakítását megtiltotta. A kormány úgy számított, hogy a tilalom ellenére sok kultuszegyesület fog keletkezni. Ám nagyon csalódott: az egyházellenes körök nem siettek vallásos jellegű egyesületeket alapítani, a hívő katolikusok pedig szót fogadtak a pápának. Így alig néhány kultuszegyesület létesült. A kormány, látva tévedését, haragjában betetőzte üldöző intézkedéseit: még a misealapítványokat is elkobozta azon a címen, hogy nem létezik olyan jogi személy, amelynek az alapítványok kamatait ki lehetne adni.
A francia egyházra most szomorú esztendők következtek. A papság egy része szinte koldusbotra jutott, kivált a falvakban, ahol a nép a forradalmi agitáció folytán lassankint hitközönyös vagy hitetlen lett. De a papság maga, valamint a buzgó hívek, a kitartás csodálatos jeleit mutatták. A püspökök egyházmegyénkint megszervezték a kultusz-fillér (denier du culte) intézményét; ez abban állt, hogy minden hívő valami kis összeggel járult hozzá a papság eltartásához. Az összegeket beküldték a püspöki irodába, amely aztán szétosztotta: a nagyobb egyházmegyék fölöslegét átutalták a szegényebb megyék püspökeinek kezéhez. Az első években a papnövendékek száma is leapadt, de 1910 után ismét emelkedni kezdett. Viviani miniszter hencegése, hogy tudniillik „el fogják oltani a mennyei gyertyák lángjait”, nem teljesedett.” (U. ott, 86-87. old.)
Mindezen történések mögött ott állt a párizsi Nagy Oriens, amelynek nagymestere, Laflerree az „Action” című szabadkőműves orgánumban 1906-ban kifejtette:
„[…] ismét harcban állunk az egyházzal. Igazában sohasem szűntünk meg az ősi ellenséget támadni. A világot uraló két főhatalomnak okvetlenül összeütközésbe kell jönnie; ez a kettő egyrészről a klerikális dogmatismus, amely változhatatlan társadalmi erkölcsöt hirdet, másrészről a rationalista evolutionismus, amely zsinórmértékül a haladó tudományt és vezéreül az észt fogadja el.”
(Idézi magyarul: Havi Közlöny a lelkipásztorkodás elméleti és gyakorlati kérdései köréből. Szerkesztő-laptulajdonos: Dr. Kováts Sándor. 33. évfolyam, 1910. Temesvár. 856. old.)
Gyurcsány vallásellenes akciójának tehát íme ezek a történelemben való gyökerei. Hozzátartozik ugyanakkor az igazsághoz, hogy ehhez neki nem kell vakolnia semmilyen páholyban sem. Ahogyan az alkoholista ex-pufajkás Horn Gyulának sem kellett. Mert egyet azért nem árt tudni, sőt: a szabadkőművesek lehetnek bármennyire is gonoszak, de azért nem ostobák. Utóbbiakat csak kívülről látják szívesen, még ha azok támogatják is őket.
Hát ennyit Gyurcsányról és a szabadkőművesekről. Sapienti sat.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
