• Hírek
  • Képtár
  • Magazin
  • Receptek
  • Légy a Tudósítónk

    • Hírek
    • Képtár
    • Magazin
    • Receptek
    • Légy a Tudósítónk
      • Hírek
      • Képtár
      • Magazin
      • Receptek
      • Légy a Tudósítónk

        • Hírek
        • Képtár
        • Magazin
        • Receptek
        • Légy a Tudósítónk

        Büszkén áll a magyar Turulmadár

        2005.02.03.

        Az árokásók eltehetik szerszámaikat, mert ami sikerült pár hónapon keresztül, az lassan-lassan alábbhagy. A népszavazás okozta sokk múlandóban, mert egyformán megérti székely, s magyar, hogy mutogatással, köpködéssel, ellentétek szításával csak az árokmélyítők céljait szolgálják, és a kommunikációs mézesmadzagnak köszönhetően ütnek éket a magyar és a magyar közé. Székelyföld éled vörösrózsika álmából, mert a mindenhonnan rázúduló propagandahomályon átsüt a megbékélés és az egymásra találás. Még kevesebben vannak ugyan, mint mondjuk tavaly ilyenkor, de az igenre szavazók megindulnak a hegyek és a havasok irányába. Újból hangos lesz a jelszó is: összetartozunk.

        Jó pár évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjek, mi az a szellemi, érzelmi és lelki plusz, ami az utóbbi időben arra kényszerít, hogy szabadidőmet Székelyföldön töltsem el. A hatvanas évek Magyarországában a falun még érződött az orosz megszállás előtti magyar múlt hangulata. Az élő hagyományok, a sáros utak, és akkor még homlokzatuktól el nem választott porták idézték azt a mesevilágot, amelyről a nagypapa elbeszéléseiből hallottam.

        Ott, a nyugati határszélen, ahová hosszú tortúra után eljuthattunk, állt a csaknem ezeréves titokzatos templom – igaz romhalmazzá alacsonyítva -, beszéltek a mohos fejfák, és a szocialista gépcsodával, a traktorral kidöntött sírkövek. Este a tehéncsorda kolompos ballagása kápráztatta el városi lelkemet. Aztán futottak az évek, jött a kommunizmussal szembeni ellentétből fakadó nyugatimádat, majd a remény éve, s a rádöbbenés korszaka. Erdélyben, a Székelyföldön még most is visszatér a gyermekkor, megelevenednek a regék, a mondák és a történetek, s látni lehet a nagypapát, vagy legalábbis odaképzelni a fenyőfához, ahogy puskával kezében védi a magyar hazát.

        A pár dicsőséges és szép magyar év után ismét a rút színű zászlót tűzték ki 850 kilométerre is a középületekre és a hivatalokra, a szép tiszta magyar beszédet felváltotta a román hablaty, és azóta is rabigában sínylődik egy nép, amely ezer év óta röghöz kötött, és több ezer éve hozzánk tartozik. Székelyföld elhanyagolt infrastruktúráját mindenki bánja, a keréktörő utak, a leromlott magyar építészeti emlékek mérföldkövei az idegen pusztításnak, mégis ebben az állapotában is tükrözik a reményt. Az alapvetően emberi tulajdonságot, hogy láthatóak a gyökerek, fellelhetőek az elmúlt évtizedek történéseinek tárgyi emlékei, és hál Istennek sokhelyütt találunk olyanokat, amelyek arra a szép és igazságos időszakra emlékeztetnek, amikor a bércekre visszatérhetett a Turulmadár.

        Az idegen hódítók rombolták a falut, próbálták felgyújtani a templomot, és szétszakítani a közösségeket. Panelszörnyeteget építettek a takaros porták helyére, de az eszelős oláh további pusztítását megakadályozta az idők szava függvényében bekövetkezett változás. Mégis, ha más formájában is, de most folytatódik a porlasztó, olvasztó és elűző kísérlet, legalább az épületek, az emlékművek, illetve azok torzói megmaradhatnak.

        Történelmi tény, vitathatatlan és letagadhatatlan, hogy Erdély és Székelyföld népe miként ünnepelte a Királyhágón átkelt magyar bakát, s mennyire remélte, hogy Tamási Áron szavaival élve talán a románok is elfogadják, mert hát az igazságot is meg lehet szokni. A viharos évszázadokat megélt templomok, kápolnák, kúriák regélnek Erdély aranykoráról, jóról, rosszról, örömről, bánatról, és megtalálhatjuk azokat az emlékeket, amelyek a Trianon utáni örömöt szimbolizálják. Annak a pár évnek a reményét, boldogságát és büszkeségét. Menjünk el Erdélybe, keressük fel ezeket, mert hiába készül éves gyakorisággal több tucat útikönyv és leírás, az egyszerű vándor is talál fellelhető kincseket.

        Azok a képek, amelyeket az oldalon láthatnak, úgy tudjuk, még nem szerepeltek az útikönyvekben. Tavaly fedeztük fel azokat az emlékeket, amelyek élő bizonyítékai annak, hogy apáink, nagyapáink elindultak vissza, s nem elfoglalni, mert nem nyugodhattak bele abba, hogy más bitorolja azt, ami az övék. Amikor döntöttek rólunk az akkori nagyhatalmak, nem hatolt el a világ szívéig a magyar segélykiáltás, mint ahogyan a mostani nagy úgymond közösségben sem kulcsfontosságú kérdés hogy megmaradhasson és szülőföldjén boldogan, békésen végezhesse alkotómunkáját egy ősi nép fia.

        A nagy hegy túloldalán, a csángók magyar papért imádkoznak, mert hozzánk tartoznak ők is, és azok is, akik a Kárpátok védfalain belül maradtak, megmaradtak. Idén is menni kell tehát, elszántan, dacosan és büszkén, s nem törődve azzal, hogy százból lesz egy, akit kelő mélységben elbutítottak, s ellenséget, idegent lát bennünk, ezért ha teheti, elgáncsolhat.

        Ezt kérik tőlünk ők is, akik átérezték a mesterséges mélységet, a szétválasztó épített csatornát, s most a túlpartról integetnek felénk. Hívogatóan, s szívüket kiengesztelve. A Turulmadár ott, a templom előtt büszkén tekintett a puskájára támaszkodó hadfira, hallotta az indulót, s akkor ott kiterjesztette szárnyait, hogy befogadja az ott lakót és az odaérkezettet. A Turulmadár most is ott van, sőt megszépült, megfiatalodott, mert gondos kezek megtisztították a rárakódott sok szennytől és piszoktól, remélve, hogy egyszer majd szabadon szárnyalhat.

        Ha már kőbe vésték, igaz, erre kevés az esély, de közvetítheti a gondolatot, amely egyformán kedves és meghatározó ottaninak, zarándoknak, hogy meg kell őrizni, meg kell tartani a hegyet, a völgyet, a folyót, s a földet magyarnak.


        Fotók: neva

        Ha megyünk, utazunk, megszállunk és iszunk, eszünk, vásárolunk, segítjük őket, akik ebből élnek, és ezért is nem gondolnak arra, hogy vándorbotot ragadjanak. Felidézhetjük a gyermekkort mi, akik már ettünk jó pár falást a kenyérből, és szembesülhetnek a mára már régmúltnak mondható időszakkal azok, akik nemrégen léptek az élet rögös ösvényére. Át lehet kelni a hágókon, hogy eljussunk egészen a keleti határokig, hogy felfedezzük az utolsó zártabb világot, Háromszéket, hogy fohászkodhassunk Istenünkhöz a gelencei templomban, hogy végigsimítsuk kezünket a régi használati tárgyakon Csernáton, vagy keressük a hunok szellemét a rejtélyes Ika váránál.

        Azok, amikről a képek tanúskodnak, megtalálhatók Székelyföldön. Nem írunk útvonalat, helységnevet, meghagyjuk másoknak is a felfedezés örömét. Megismételjük azt a régi jelszót, amit még az egykori Pannon Rádió Rockszerda című adásnapja hirdetett meg 2001-ben a legalább egyszer szellemében. Mindenki, aki itt él a csonka hazában, és pislákol szívében haza-, nemzet- és testvérszeretet, életében legalább egyszer utazzon el Erdélybe.

        G. Kirkovits István

        Bejegyzés nyomtatása Bejegyzés nyomtatása
        • Anyaország
        • Publicisztika
        • Őseink Nyomában
        • Köz-Élet
        • Erdély
        • Nagyvilág
        • Tompó testvér
        • Miniriporter
        • Nemzeti bulvár
        • Pellengér
        • Képíró-dosszié
        • Vesszen Trianon
        • Nemzeti Rock
        • Felvidék
        • Szabadnak születtem
        • Wiesel-dosszié
        • Homlokon csókolt a halál
        • HunHír-Tudósító
        • Adventi ellenzéki tüntetések
        • Képtár
        • Versek
        • Eleink hagyománya

        Legfrissebb hírek

        • Kocsis Máté: az állam nem támogathat bűncselekményeket eltussoló színházakat

        • Régi idők kúsznak a mába

        • Merkel tovább erősíti a kollektív bűntudatot a németekben

        • Idén ne a sógorokhoz menj, Szlovéniában olcsóbb síelni

        • Alcsút – Ágyú a kastély előtt

        • Férfiak közé zárják a transznemű pedofilt. Túléli?

        • Miért is jöhettek vissza a görbe orrúak és púpos hátúak?

        • Többször megszúrta tanárnőjét a diák

        • Újra lehet buzikat nézegetni a Városházán

        • Hagyd, hogy lenyomozzanak az interneten!

        Az elmúlt 24 óra hírei

        Könyvrendelés

        • David Wilcock
          A Forrásmező felfedezése
          Könyv – Bolti ár: 4990.00
          Internetes ár: 4491.00
          10% internetes kedvezménnyel

        • Badiny Jós Ferenc
          A magyarság sorsdöntő államalapításai – 4 kötet egy könyvben!
          Könyv – Bolti ár: 9990.00
          Internetes ár: 7990.00
          20% internetes kedvezménnyel

        • Len Kasten
          Idegen Világrend
          Könyv – Bolti ár: 4990.00
          Internetes ár: 4491.00
          10% internetes kedvezménnyel

        • Cary Ellis DD Theodora Mulder PhD
          Kvantum Életmód – A 21. századi Szuperember
          Könyv – Bolti ár: 7990.00
          Internetes ár: 7191.00
          10% internetes kedvezménnyel

        • W. Bernard Carlson – Princeton University
          Tesla – Az elektromosság korának feltalálója
          Könyv – Bolti ár: 6999.00
          Internetes ár: 5500.00
          21% internetes kedvezménnyel

        Legolvasottabb hírek

        • Wiesenthal: 7 millió ukrán meggyilkolása belefér
        • Miért is jöhettek vissza a görbe orrúak és púpos hátúak?
        • 101 éve bitorolják a magyar földet: A gyulafehérvári gyűlés – 1918. december 1.
        • Férfiak közé zárják a transznemű pedofilt. Túléli?
        • Hagyd, hogy lenyomozzanak az interneten!
        • Annyian vannak a határnál, mint 2015-ben?
        • Szivárványzászlókkal dekorálták körbe a homofób prédikátort
        • Újra lehet buzikat nézegetni a Városházán
        • Meghurcolták és kirúgták azt a pozsonyi muzeológust, aki korábban védelmébe vette a felvidéki magyarságot
        • Mi legyek, ha nagy vagyok? Ezek a felkapott szakmák
        Légy te is Hunhír Tudósító

        A Hunhír barátai

        Képtárak

        • A Légió Hungária megemlékezése képekben

          2019. október 23. - Budapest, Corvin köz

        • Pride, patrióták, pisilő kisfiú – Brüsszel, 2019. 05. 18.

        • Trianon-vonulás (HVIM) – Budapest, 2016. június 4.

        • Újra gyülekeznek a kontinensfoglalók a déli határon – 2016. május 31.

        • Tüntetés a bevándorlás ellen – Drezda, 2016. 01. 25.

        • A Corvin közben emlékezett a Jobbik – 2015. 10. 23.

        • Helyzetjelentés a Keletiből – 2015. 09. 01. – cikk

        Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
        © 2002-2019 Rockszerda - Impresszum