• Hírek
  • Képtár
  • Magazin
  • Receptek
  • Légy a Tudósítónk

    • Hírek
    • Képtár
    • Magazin
    • Receptek
    • Légy a Tudósítónk
      • Hírek
      • Képtár
      • Magazin
      • Receptek
      • Légy a Tudósítónk

        • Hírek
        • Képtár
        • Magazin
        • Receptek
        • Légy a Tudósítónk

        Macedón gesztenye és magyarságtudat

        2005.01.07.

        A megfélemlített délvidéki magyarok a körülményekhez képest megpróbálnak megmaradni szülőföldjükön. A jobbára magyarlakta településeken ez könnyebben megy, mint másutt, s nem véletlen, hogy ezek a falvak egy-egy kicsi szigetet képeznek a szláv rengetegben. Igaz, a rendőr is legfeljebb csak beszél magyarul, a boltost, a kocsmárost leginkább a haszon érdekli, de az olyan központi fórumokon, mint például a cukrászda, vagy az italbolt, mindig előjönnek a nemzetiségi kérdések. Ha aztán véletlenül előkerül egy hegedűs, bőgős, vagy cimbalmos, s emelkedik a hangulat, akkor bizony előfordul, hogy a tompa fényű lámpákkal megvilágított helyiségből kiszűrődik az utcára a Kossuth-nóta.

        A valaha jobb napokat megélt kishegyesi ABC előtt gesztenyeárus kínálja portékáját. A felszerelése hasonló, mint amilyennel harminc-negyven évvel ezelőtt az idősebbek Budapesten találkozhattak, a hordó alakú tűzhely megmaradt, csupán faszén helyett gázpalack pörzsöli a nyers őszi finomságot. Kétszáz dinárért körülbelül hatszáz forintért adnak fél litert, s ráadásul tisztítva rakják a láng fölé, így még a pucolással sem kell bíbelődni.

        A magyarul beszélő árus elmondja, hogy mily furcsa egy budapestinek, Macedóniából származik a gesztenye, és bizony a szállítás miatt is kénytelen az ottani viszonyok szerint nagyon húzós áron adni a sült csemegét. Az árus nem panaszkodik, sőt, mondhatni inkább bizalmatlan, a megélhetést, a lehetőségeket firtató kérdezővel szemben, leginkább csak azt dünnyögi: hát, megvagyunk. Az ABC egyik fele üres, pár rossz kartondoboz minden ékessége, míg a másikon, ha szegényes választékban is, de azért szinte mindent lehet kapni. Alapvető élelmiszereket, italokat, tisztítószereket, édességet.

        A fizetések még hozzánk képest is alacsonyak, a nyomát sem látni már az egykori jólétnek, amikor a szocialista Magyarországhoz képest kapitalista úti célként funkcionált a régi Jugoszlávia. A pénztáros kisasszony is visszafogott, szemmel láthatóan hozzászokott ahhoz, hogy ki tudja, milyen célból érdeklődnek egyesek, ezért jobb, ha ott van a szájon a lakat.  Élünk, éldegélünk, elvagyunk  mondja csak csendesen. Kérdezem a magyarverésekkel kapcsolatosan, tudakolom, hogy náluk is divat-e a falfirkálás, persze ő csak annyit mond, hogy igen, hallotta, hogy ilyen esetek előfordulnak, és nagyon szomorúnak, fájdalmasnak nevezi azokat.

        A kocsmában már többen vannak, köztük fiatalok, elnyűtt arcú idősek. Az asztalokon sörös és boros pohár, mellette erősebb ital kísérőnek, s néhol a mi ízlésünknek kicsit furcsa zaccos török kávé gőzölög. A kishegyesiek ismerik Lavró Tihamért, azt a szabadkai fiatalembert, aki elsőként tárta nyilvánosság elé, hogy magyarsága miatt verték meg, alázták szerb szomszédjai, és hosszú heteken keresztül elcsúfított arcán viselte a szerbek ütésnyomát. Az egyik törzsvendég mondja, hogy szerencsém van, mert látta Tihamért a faluban, s az is előfordulhat, hogy mielőtt visszamenne Szabadkára, betér ide egy-egy parolára. Tihamér jön is, és most már rutinosan nyilatkozik, s ami a legfontosabb: nincs benne félelem.

        Eleget szenvedett ahhoz, hogy megerősödjön, s most már végigjárja az általa kijelölt utat.  Szidnak persze most is engem, gyalázzák szegény anyámat, s bizony a hatóságok is egyoldalúan bánnak velünk, de úgy érzem, mindezek ellenére itt kell maradni a szülőföldön. Meg kell mutatni a világnak, hogy igen, él és ragaszkodik ősei birtokához a délvidéki magyarság, és soha nem fogja hagyni, hogy elűzzék, eltapossák.
        Mint megtudom, mások is vannak az italboltban, nem csak helybeliek, és természetesen a messzebbről jött ember mindig bátrabb, hiszen ha valami gond van, ő szedi sátorfáját, a helyben lakó pedig ott és egyedül marad. Érdekes, hogy mégis helybeliek, más településről érkezettek, amikor a magyarságról van szó, vérmérsékletük függvényében a ragaszkodást, a csendes ellenállást jelölik meg legfontosabb feladatnak. Ők csak élni akarnak, úgy, ahogyan természetes, ahogy törvényszerű: hogy használhassák a nyelvet, hogy kitűzhessék a zászlót, ami az övék, s hogy azért ne bánthassa őket senki sem, mert magyarok, mert őshonosok, és mert nem más szerb tartományból szalasztottak.

        A mindennapi diszkriminációt megélik, hiszen jelen van a hétköznapi- és a közéletben egyaránt. Az egyik vendég meséli, hogy az idetelepített szerbek a szűkös álláslehetőségek ellenére is munkához jutnak, és természetesen a fizetésük is magasabb, mint az őshonos magyaroké. Ennek ellenére a Délvidék él, és a magyarok nem alkusznak. Reménykedve tekintenek a kettős állampolgárságra, mert úgy érzik, erre mindenképpen szüksége van a szülőföldjén megnyomorított magyarnak.

        2004. november 01.

        G. Kirkovits István

        Bejegyzés nyomtatása Bejegyzés nyomtatása
        • Anyaország
        • Publicisztika
        • Őseink Nyomában
        • Köz-Élet
        • Erdély
        • Nagyvilág
        • Tompó testvér
        • Miniriporter
        • Nemzeti bulvár
        • Pellengér
        • Képíró-dosszié
        • Vesszen Trianon
        • Nemzeti Rock
        • Felvidék
        • Szabadnak születtem
        • Wiesel-dosszié
        • Homlokon csókolt a halál
        • HunHír-Tudósító
        • Adventi ellenzéki tüntetések
        • Képtár
        • Versek
        • Eleink hagyománya

        Legfrissebb hírek

        • Kocsis Máté: az állam nem támogathat bűncselekményeket eltussoló színházakat

        • Régi idők kúsznak a mába

        • Merkel tovább erősíti a kollektív bűntudatot a németekben

        • Idén ne a sógorokhoz menj, Szlovéniában olcsóbb síelni

        • Alcsút – Ágyú a kastély előtt

        • Férfiak közé zárják a transznemű pedofilt. Túléli?

        • Miért is jöhettek vissza a görbe orrúak és púpos hátúak?

        • Többször megszúrta tanárnőjét a diák

        • Újra lehet buzikat nézegetni a Városházán

        • Hagyd, hogy lenyomozzanak az interneten!

        Az elmúlt 24 óra hírei

        Könyvrendelés

        • Ignatius Donnelly
          Atlantisz – Az özönvíz előtti világ
          Könyv – Bolti ár: 4990.00
          Internetes ár: 4491.00
          10% internetes kedvezménnyel

        • Összeesküvés elméletek sorozat
          A hit legnagyobb rejtélyei
          Könyv – Bolti ár: 1399.00
          Internetes ár: 1199.00
          14% internetes kedvezménnyel

        • Körösztös György
          Összeesküvések a magyarság ellen
          Könyv – Bolti ár: 3990.00
          Internetes ár: 3591.00
          10% internetes kedvezménnyel

        • Szendrey Marót Ervin
          A Magyar Nemzeti Zene Emlékkönyve – CD melléklettel
          Könyv – Bolti ár: 4990.00
          Internetes ár: 4242.00
          15% internetes kedvezménnyel

        • Gönczi Tamás
          A Fekete Madonna titka
          Könyv – Bolti ár: 5990.00
          Internetes ár: 4792.00
          20% internetes kedvezménnyel

        Legolvasottabb hírek

        • Wiesenthal: 7 millió ukrán meggyilkolása belefér
        • Miért is jöhettek vissza a görbe orrúak és púpos hátúak?
        • 101 éve bitorolják a magyar földet: A gyulafehérvári gyűlés – 1918. december 1.
        • Férfiak közé zárják a transznemű pedofilt. Túléli?
        • Hagyd, hogy lenyomozzanak az interneten!
        • Annyian vannak a határnál, mint 2015-ben?
        • Szivárványzászlókkal dekorálták körbe a homofób prédikátort
        • Újra lehet buzikat nézegetni a Városházán
        • Meghurcolták és kirúgták azt a pozsonyi muzeológust, aki korábban védelmébe vette a felvidéki magyarságot
        • Mi legyek, ha nagy vagyok? Ezek a felkapott szakmák
        Légy te is Hunhír Tudósító

        A Hunhír barátai

        Képtárak

        • A Légió Hungária megemlékezése képekben

          2019. október 23. - Budapest, Corvin köz

        • Pride, patrióták, pisilő kisfiú – Brüsszel, 2019. 05. 18.

        • Trianon-vonulás (HVIM) – Budapest, 2016. június 4.

        • Újra gyülekeznek a kontinensfoglalók a déli határon – 2016. május 31.

        • Tüntetés a bevándorlás ellen – Drezda, 2016. 01. 25.

        • A Corvin közben emlékezett a Jobbik – 2015. 10. 23.

        • Helyzetjelentés a Keletiből – 2015. 09. 01. – cikk

        Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
        © 2002-2019 Rockszerda - Impresszum