Sorra történnek a magyarellenes atrocitások a Délvidéken, fenyegetőzések, sírgyalázások, verések, amelyek mind a sürgős beavatkozás szükségességét támasztják alá. Több tucat ilyen esetre derült fény az utóbbi egy évben, ezeket próbáltuk összegyűjteni. Ám a legtöbbször a molesztálások, bántalmazások nem derülnek ki, az áldozatok félnek a következményektől. Az egyes esetekről részletes dokumentáció tanúskodik, amelyek többségét a Vajdasági Magyar Demokrata Párt őrzi. Temerinben április végén jelent meg “nemzeti türelmetlenségre uszító” graffiti. Nagypéntekre virradóra Bácsföldváron SMRT MAĐARIMA – halál a magyarokra – latin betűs felirat keltett felháborodást.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt alelnöke és a temerini körzeti szervezet elnöke április 9-én, Nagypénteken reggel háza kapuja alatt becsúsztatva egy több mint harminc centis konyhakéssel átszúrva egy üzenetet talált. A papírlapon latin betűkkel ez állt: “ZAKLAĆEMO VAS” (Legyilkolunk benneteket). Szabadkán és Zentán is feltűntek a nacionalista, fenyegető falfirkák, legtöbbször a magyar intézmények falain. A Magyar Szó székházának a falán nem egyszer kellett átmázolni a magyarokat becsmérlő graffitiket. Ez volt a helyzet az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület telepi székházával is.

Temerinben tavaly június 7-én kora hajnalban tömegverekedés alakult ki, mintegy negyven szerb fiatal létszámbeli fölényük teljes tudatában kötekedni kezdett egy testvérpárral, Bartók Ervinnel és Bartók Lóránttal, majd miután nem reagáltak, össze-vissza verték és rugdosták a magyar ifjakat. Az egyik szerb fiú elkezdte Bartók Lóránt fülét csavargatni, mire ő visszaütött. A többiek rögvest nekiestek Lórántnak, majd a segítségére siető Ervinnek is. A rendőrség csupán néhányat állított el a támadók közül, s nem feledkeztek meg az áldozatok behívásáról sem, merthogy védekezés közben visszaütöttek.

Ugyanebben az esztendőben augusztus 30-án a temerini főutcán SMRT MAĐARIMA  SRPSKI ČETNICI!, vagyis: Halál a magyarokra  Szerb Csetnikek feliratot vésték ismeretlenek a járdába. Az elkövetők nem kerültek elő.

Szeptember 21-én egy hozzávetőleg tízfős szerb fiatal csoport Temerin központjában kiprovokált, majd üldözőbe vett két magyar fiatalembert, akik a támadók elől egy sörözőbe menekültek. A kiérkező rendőrök senkit sem vettek őrizetbe, a megtámadottakat nem részesítették védelemben. Miután a rend őrei távoztak, a támadók berontottak a szórakozóhelyre, és brutálisan megverték, összerugdalták és megtaposták Szlimák Árpádot, akit eszméletlenül szállítottak az újvidéki kórházba. Társa, Sarnyai Tibor megúszta kisebb veréssel. Az elkövetők közül mindössze három ellen indult eljárás, ugyanakkor szabálysértési bíró elé idézték Sarnyait is: egyet ő is odacsapott a provokálóknak.

Még az ősszel egy rongálást és egy magyarellenes feliratot is elkönyvelhettek Temerinben. Október 4-én a Jugoszláv Néphadsereg u. 126-os számú ház előtt a Naszvagyi-féle keresztet rongálták meg, nem először. A tetteseknek nyoma veszett. Egy városi autóbuszjáraton október 31-én jókora betűkkel a következőt pingálták: SRBIJA SRBIMA NAPOLJE MAĐARIMA, azaz Szerbiát a szerbeknek, kifelé a magyarokkal!
Ugyancsak ismeretlenek december 6-ára virradóra festékszóróval bemocskolták Kováts Antal helyi születésű magyar költő mellszobrát. A portások érdekes módon semmit sem tapasztaltak az eseményből, jóllehet az alkotás közvetlenül a városháza bejáratánál áll. Ezzel egy időben hasonló módszerrel összefirkálták a Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület ablakait és bejáratát, a helytörténeti múzeum bejáratát a Szerb Radikális Párt kezdőbetűivel illették.

Idén január 5-ére virradóra három, magyarok tulajdonában levő ház ablakát robbantották be az üvegre erősített petárdákkal ismeretlen tettesek a temerini Népfront utcában, valamint a Pap Pál utcában.
Ugyanebben a hónapban 18-ára virradóra a Népfront utca és a J. J. Zmaj utca sarkán álló, a katolikus hívek által még 1893-ban állított Kovács-féle keresztet gyalázták meg: leszaggatták és összetaposták a koszorúkat és a virágokat. E kegyhelyet is érte már korábban támadás, amikor az első magyar politikai érdekvédelmi szervezet, a VMDK tizennégy évvel ezelőtt megalakult. Vajdaság-szerte akkoriban is több magyarellenes provokációt lehetett tapasztalni. A keresztet egyébként állítólag véletlenül ledöntötték egy telefonpóznával, s az esetet munkahelyi balesetnek nyilvánították.

Törökbecsén tavaly december 28-án hajnalban két súlyos atrocitás is érte a magyarokat. Hajnali 3 óra körül mintegy 8 főből álló szerb csoport verte és rugdosta meg minden indok nélkül Csányi Zoltán szegedi egyetemistát, aki a karácsonyra utazott haza szüleihez. Csányi két járőr kíséretében érkezett vissza a helyszínre, ahol a támadók a rendőrök szeme láttára ismét leütötték. Az ítélkezés legalábbis különös volt. A szabálysértési bíró a szankcionálást elintézte azzal, hogy az egyik támadót tíznapi elzárással, egy másikat ezerdináros pénzbírsággal sújtotta. Ugyanekkora bírság járt Csányinak is, mert védekezni merészelt.
A másik incidens, amely úgyszintén ezen a napon hajnali 4 óra körül történt egy másik szerb csoportosuláshoz köthető. Öt ifjonc autóval nyomába eredt a barátnőjével hazafelé tartó Virág Krisztiánnak. A lutheránus templom előtt kipattantak az autóból, körülfogták őket, majd egy Rackov Vladimir nevezetű szerb kétszer megütötte: először a szemét, majd a száját, amelyből mintegy 2 cm-es darab szakadt ki. Közben a támadók valahogy meggyarapodtak, s csupán egy arra járó szerb fiatalember közbelépésének köszönhetően nem járt rosszabbul.

Szabadkán se tétlenkednek a szerbek, akadt ott szintén jócskán a magyarellenes akciókból csak az utóbbi pár hónapot alapul véve is. Idén március 2-án a szabadkai Kizúr István iskola magyar nyolcadikosait az utolsó óra után egy nagyobb – a gyerekek elmondása szerint -, 20-30 fős javarészt idősebbekből álló csoport várta. A magyar osztályban, ahol mindössze 8-10 fiú van, még délután hírét vették, hogy szervezkedés folyik ellenük, s mikor a tanárok is tudomást szereztek róla, kihívták a rendőrséget. A banda tagjai észlelve a rend fenntartó erejének jelenlétét, szétszéledtek, s az eredeti tervtől eltérve, távolabb várták be az általános iskola végzős magyar diákjait. Egy-két iskolást sikerült is megverniük. Az egyik szülő elmondása szerint a magyar gyerekeket a nyolc év alatt, már első osztálytól kezdve bántások, megaláztatások érték a párhuzamos szerb osztályok bizonyos diákjai részéről, akik többször is határozottan a tudtukra adták: azért kapják a pofont, a gúnyolódást, mert magyarok. Az említett szervezkedés, illetve bántalmazás előtt egy hónappal az egyik nyolcadikosnak az orrcsontját törte el az iskola egy volt diákja.

A márciusi eseményekhez tartozik az az előbbieknél valamivel nagyobb nyilvánosságot kapott életveszélyes fenyegetés, amely Kasza Józsefet, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét, illetve Nenad Csanak tartományi parlamenti elnököt érte. A levélben a szerb diaszpóra Rögtönítélő Forradalmi Bírósága nevű, állítólag chicagói székhelyű fantomszervezet arról értesítette Kasza Józsefet és Nenad Csanakot, hogy halálra ítélték őket, mert úgymond, a Vajdaság Szerbiától való elszakadásán munkálkodnak. A fantomszervezet üzenete szerint az ítéletet az idei év során hajtják végre.

Március 19-ére virradó éjszaka több ezer szerb vonult Újvidék utcáira, ahol kövekkel dobálták meg a Színház épületét, a környező házakat. Az újvidéki muszlim imaház is hasonló sorsra jutott. A szélsőséges, vad nacionalisták 17 épület, közöttük jobbára albán cukrászdák és pékségek kirakatait is betörték.

Szabadkán kívül aztán Zentán is feltűntek a nacionalista, fenyegető falfirkák, legtöbbször a magyar intézmények falain. A Magyar Szó című lap székházának falát többször illeték magyarokat becsmérlő graffitikkel. Az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület telepi székházát szintén megtalálták e célból. Zentán április 3-án jelentek meg a “Halál a magyarokra”, “Ez Szerbia” feliratok ismeretlenek keze nyomán a város több pontján is. Temerinben úgyszintén. Ugyanilyen felirattal illettek több településjelző táblát is környéken.

Csorba Bélát, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt alelnökét április 9-én, nagypéntek reggelén várta a késsel átszúrt üzenet: “ZAKLAĆEMO VAS”, “Legyilkolunk benneteket”. Csorba bűnvádi feljelentést tett, a nyomozás elindult. A politikus az eset kapcsán nehezményezte, hogy a helyszínelés alkalmával nem vettek ujjlenyomatokat sem a késről, sem az azzal átszúrt papírról. Nagypéntekre virradóra Halál a magyarokra felirat bukkant elő Bácsföldváron is egy üzlet falán.

A magyarellenes falfirkákról egy idő után már nem lehetett nem beszélni, s egy belgrádi médium is tudósított róla, amikor azt írja április 20-án, hogy Temerinben egy járdán magyarellenes graffiti olvasható, amely “nemzeti türelmetlenségre uszít”.

Május első vasárnapjára virradóan több magyar síremléket gyaláztak meg Törökbecsén. Úgy tudjuk, a Tisza-parton széttört sírköveket találtak, amelyeket bizonyítékként átadtak a rendőrségnek, hogy kivizsgálhassák az esetet.

Szabadka főterén minden ok nélkül vert meg egy nyolcfős csapat három 18-19 éves magyar fiút május közepén. Mint arról a Magyar Szó beszámolt, hajnali fél kettőkor a három magyar fiú már éppen hazafelé indult. Egy kávézó előtt álltak, és beszélgettek, amikor melléjük szegődtek a szerb fiatalok. A magyar fiúk, hogy elkerüljék az összetűzést, megindultak hazafelé.

 Amikor utolértek bennünket, ütni kezdtek. Nyolcan voltak. Mi szétszaladtunk, és mind a hármunkat verni kezdtek. Egy közülük csak nézte, mi történik, de nem csillapította a verekedőket, nem választott szét bennünket. Nem ütöttem vissza, mert túlerőben voltak, s féltem, hogy még többet kapok. A fejemhez tartottam a karjaimat, és védtem az arcomat. Azt sem tudom, miért kezdtek el verni, meg azt sem, hogy miért hagyták abba. Azt hiszem, hogy részegek voltak, vagy esetleg füvezhettek is, s virtuskodni akartak. Az biztos, hogy azért vertek éppen minket, mert magyarok vagyunk. A kévézó előtt ugyanis hallották, hogyan beszélünk. Nem arról volt szó, hogy útjukba kerültünk, ellenkezőleg, el akartuk őket kerülni és hazafelé indultunk, ők meg utánunk jöttek – mesélte az elsőéves egyetemi hallgató, aki napokig kék monoklival járt.

A lap beszámolt arról, hogy pár nappal előtte világos nappal, a város központjában magyar gyerekek után eredt egy csapat szerb középiskolás fiú. A magyarok közül egy hátrafordult, s ezt rosszul tette. A szerb csapatból valaki megkérdezte: mit nézel? Ebből az egytelen mondatból verekedés lett. A két fiú összeakaszkodott, s a nagyobb csapat szerb gyerek baseballütővel alaposan helybenhagyta a bámészkodni merészelő magyar középiskolást.

Május végén ismét megtámadtak egy magyar középiskolást Szabadkán. L. A. 17 éves fiú hazafelé tartott, amikor szerb kortársai közül 6-7 fős társaság a város központjában minden ok nélkül rugdosni kezdte, édesapja közbelépése vetett véget az akciónak.

Az második júniusi szombaton Óbecsén vertek meg magyar gimnazistát. Éjfél körül egy álldogáló és hangoskodó fiúcsoport mellett haladtak el. Már néhány méterre el is hagyták őket, amikor valaki kivált a csoportból és a két kerékpáros fiú után futva kiabálva szerbül kérdezte, hány óra van. A kérdezősködő fiú, miután beérte a kerékpárosokat már futás közben egyikőjük felé rúgott, mire a magyar Törökbecsére hazaigyekvő felborult, egy téglarakásnak esett, de jött a következő ütés és rúgás. Majd még egy fiú érkezett és az is verni kezdte, ezek után még ketten& Az ütlegelések közben hangosan szidták a magyar anyját, s azt tanácsolták, hogy pucoljon el, a rugdosás folytatódott. A barát kért hangos szóval segítséget, mire az egyik házból egy férfi és egy nő jött ki, akik ráripakodtak támadókra. A két magyar fiúnak sikerült elszaladni.

A támadók, a 19 éves Dragan Radivojević és a 17 éves R. P., valamint a 15 esztendős M. S. ittas állapotban ok nélkül támadták meg a két fiút, több ütést, rúgást mérve fejükre, testükre, majd megszöktek a helyszínről. A rendőrség az elkövetők ellen erőszakosság címén tett bűnvádi feljelentést, nem pedig nemzeti gyűlöletből elkövetett támadás címén.

Legutóbb, a múlt héten a nyugat-bácskai Zomboron gyaláztak meg főként magyar és horvát sírokat ismeretlenek. A zombori katolikus Nagytemetőben tizenhat síremléket romboltak le, kettőt pedig teljesen szétvertek.

2004. július 05.

G. Németh Éva