Kedves Testvérek, Magyarok!

A Magyarok Országos Gyűlésén egy magyar alapítású történelmi rend kerül bemutatásra: a világi lovagrend, a Szent György lovagok.

Egy lovagrend a 21. században anakronizmusnak hat. Főleg azokban az országokban, melyeknek államformája nem monarchia és a nemesség az idők folyamán száműzötté vált. Vannak persze olyan lovagrendi tevékenységek, melyeket nem kérdőjelezünk meg, mint például a máltaiak karitatív, hospitáló szolgálatait, de ettől még idejétmúltnak tűnik, mert ugyan mi lehet egy lovagrend küldetése a 21. században? Az egykori célmeghatározás, a hit és az erkölcs védelme avíttnak tűnik, hiszen nem fenyegeti már a muszlim a jeruzsálemi templomot és Szulimán hajóhadától sem kell már védeni a Földközi tengert. Ennek az előadásnak az a címe, hogy Kereszténység és nemzettudat. Nem véletlen: a következő néhány percben be szeretném bizonyítani, hogy a keresztény hit védelmére ma nagyobb szükség van, mint valaha. Itt Magyarországon nem másért, mint a Kárpát-medencében élő magyarság nemzettudatának megőrzéséért. S mivel magyarokról beszélünk, hát előre szólok, hogy veletek fogok példálózni; azokkal a dolgokkal, melyeket itt pusztaegyetemi előadásokként hallunk most már évek óta. Konkrétan a legújabb kori magyarságkutatások eredményeiről.

Ki a magyar és mi a nemzet? Vulgárisnak tűnik a kérdés, de mégsem az. Ki a magyar? Angolszász területen tartja magát egy meghatározás, hogy aki a Brit Koronát fogadja el főhatalomként, az angol. Ez a fajta meghatározás nálunk is honos, pontosan az ország szavunk mutatja, mely az úrság kifejezésből ered, s ami azt jelenti, hogy az úrság az a területileg körülhatárolható egység, ahol a helyben élők egy közös személyt fogadnak el uruknak. Ezen logika alapján az a magyar, aki a Szent Koronát fogadja el felsőbb hatalomként?

Szerintem igen, bár ha ez így van, akkor eléggé érdekes például a mi országunk parlamentje, mert ott a képviselőknek csak igen kevés százaléka tett esküt a Szent Koronára – ha ők, a kevesek a magyarok, akkor a többiek kifélék?

Magyarország mindig is a hadak útja volt, tanyát vert itt a tatár, a török, a német, az orosz, és amíg ezek itt tanyáztak, vagyis amíg saját nemzeti függetlenségünkért és a keresztény Európáért küzdöttünk, addig mi hol önszántunkból, hol erőszak áldozataként, de keveredtünk velük. Keveredtünk azokkal is, akikkel közösen éltünk. Svábbal, tóttal, szerbbel, románnal& Csak azért mondom, mert felmerül a kérdés, hogy létezik-e olyan közületek, vagy bárhol a világban, aki vissza tudja származtatni a családját keveredések nélkül – nem tovább – mondjuk Árpád nemzetségéig?! Mellesleg jegyzem meg a mindenki által ismert tényt, hogy az Árpád-ház kihalt. Nem elköltözött, hanem kihalt. Ki a magyar? – ennél a kérdésnél tartunk.

A magyar egyébként roppant befogadó nép. Itt mindig is viszonylag jól megfért mindenki. Nemzeti identitása, hagyományai, kultúrája, vallása feladásának kényszere nélkül lehetett magyarrá az imént említett sváb, tót, szerb, román stb. Itt virágozhatott minden virág. Itt még a zsidó ember is magyarrá lehetett, ha éppen magyar akart lenni. És akart…

Ki a magyar? – még mindig ez a kérdés. Mert aztán van itt olyan nép is, akiknek említésével már Zsigmond király levelezésében találkozunk, tehát nem éppen mai jövevények, mégsem tudnak velünk együtt élni. Terrorizálni a gyerekeinket, sőt a tanárainkat az iskolában, azt tudják. Esztelen szaporodásba fogni, azt is tudnak. Magyarnak lenni nem. De elmenni sem akarnak, sőt& Néha ugyan egy-egy csoport nekiindul szerencsét próbálni a nagyvilágba, de azokat hamarosan visszatoloncolják, mert jobbára csak rabolnak. Csakhogy ez a dolog ma a magyarságot fenyegető veszélyek egyik legnagyobbika! Ugyanis ne feledjétek, hogy a Kárpát-medence végül azé lesz, aki teleszüli! Büntetőpolitikánk, kultúrpolitikánk és szociálpolitikánk nemhogy gátolja, hanem erősíti a ránk nehezedő nyomást. Azt a bélyeget sütik ránk, miszerint rasszista megfontolásból gyártunk magunknak ellenségképet és összeesküvés elméleteket. Csoda?! Koszovóban ( bocsánat, magyartalan a helymeghatározásom: Rigómezőn ) az albánok túlnépesedték a szerbeket és kikiáltották a saját köztársaságukat. Nem tudom találkozott-e valaki tanulmányai során a rigómezei csata leírásában albánokkal, mert én nem. Talán korlátozott a témában a történelmi ismeretem, de nem. Persze a magyar kormány elsők közt ismerte el az új államot. Ki a magyar? – még mindig itt tartunk.

A magyart ma három csapás fenyegeti:

1./a cigány, aki meglopja és túlnépesedi,
2./a cionista, aki a tömegtájékoztatáson keresztül átmossa az agyát és felvásárolja,
3./a magyar maga, aki eldobja a vallását és ezzel együtt megtagadja saját nemzeti identitását.

És ez utóbbi a legszörnyűbb! Amit mi magyarok teszünk saját magunkkal. Ahogy szokták mondani: önként és dalolva…

Miről is beszélek:
Nem házigazda vagyok itt, hanem vendégelőadó, hát nézegetem a neten a beharangozó írásokat, hogy lássam mi minden lesz ma itt. Olvasom, hogy Pusztaegyetem lesz 9 előadósátorral, száznál is több előadóval és hozzá a kedvcsinálót: Egy olyan hely lesz pár napra Magyarországon a bösztörpusztai Pusztaegyetem, ahol mindenki megtalálhatja a saját lelkével leginkább egybecsengő tanítást, hiszen a tudás egy, a magyarázata lehet többféle. A közös mindben a teremtés. Gyönyörű gondolatok, logikus gondolatok, de sajnos úgy hamisak, ahogy vannak! Mi több pusztító gondolatok ezek, mert  mindjárt meglátjátok – ez a hivatkozás visz el végül a magyar tragédiához. A legutolsó népszámláláskor a magyar lakosság 52%-a katolikusnak, további 25%-a protestánsnak vallotta magát. 200 év felvilágosodás és 50 év aktív politikai üldözés után is a magyarokból nem lehetett kiirtani a kereszténységhez való kötődés tudatát. Azt a vallást, mely törzsekből és nemzetségekből nemzetté emelte.

Miről is beszélek:
Az alapértékek örökök. Az alapértékekhez való viszonyunk ugyan lehet más és más a különböző történelmi korokban, ez igaz. De a magyarázat nem lehet többféle. A tudás egy, mint ahogy az igazság is. És a magyarázat is egy! Az igazságnak egy magyarázata van, mert az az igazság, amelynek több magyarázata is van, az nem igazság! Ahol mindenki megtalálhatja a saját lelkével leginkább egybecsengő tanítást, ott nincs tanítás, ott liberalizmus van, ott szellemi piac van, szellemi portéka, amiből szabadon választunk. A tanítás egy: a magyarságot, mióta csak nemzetté lett, sőt talán még azelőttről, az a hit élteti, hogy Isten Fia egy lett közülünk. Ez a tanítás. Ha az igazság egy, akkor a tudás is egy, akkor a tanítás is egy. Az igazság az nem politika, mert a politikában az eszmerendszer többnyire csak eszköz egy bizonyos csoportérdeknek az elérésére, annak a csoportnak az érdekeiről beszélünk, amelyik magát az eszmerendszert hirdeti. Az igazság nem választás kérdése, nem egy ködös elmélethalmaz, melybe mindenki belelátja, amit belelátni akar. A közös mindben a teremtés – mondja a Pusztaegyetem beharangozója, de melyik teremtésre gondol? Ugyanis kis t-vel írja a teremtést. Ha kis betűvel írjuk, akkor jobban illeszkedik az eszmerendszer-kínálat pusztaegyetemi meghatározásához, mert mindenki választhat magának tetsző tanítást és teremtést. Teremtés egy feszület, egy kereszt ácsolása, hiszen teremtő munkáról beszélünk, és teremtés egy bitófa ácsolása is. Na, ezek közt valóban lehet választani. De ha a teremtést nagybetűvel írjuk, akkor ott nincs választási lehetőség! Ott nincs mindenkinek szíve szerint választott tudás, ott a Teremtés van. Az egy igazság és egy tudás.

Napi példát mondok: ezen a helyen itt az elmúlt években prófétai magasságokból szólókat hallottam. Hallottam, hogy a magyarság kazak földről való. Azt is, hogy Mezopotámiából. Azt is, hogy a magyar az ős európai nép, s azt is, hogy Jézus nem zsidó, hanem pártus, végeredményében magyar. Van lehetőségünk távcsövet gyártani, mellyel messze vissza tudunk nézni a múltba: vannak fosszilis maradványok, melyeket elemezhetünk, meghatározhatunk leleteket radiokarbon vizsgálattal. Összehasonlító elemzést tehetünk a nyelvi sajátosságokból, végezhetünk genetikai vizsgálatokat.

Tanulmányozhatunk írásos emlékeket és persze feltételezéseket vonhatunk le mindabból, amit találtunk és mindabból, amit találni szeretnénk. Kereshetjük az eredetet 1000, 2000, 5000 és 35000 évvel visszamenőleg, ki-ki fantáziája és bátorsága szerint. Mert nekünk az általunk tudott igazság nem elegendő, s ezzel talán még nem is lenne baj, hiszen hajt a megismerés vágya. A baj, hogy a nemzetségekből nemzetté alakító, majd nemzetünket összetartó ezer éves hitünk sem elegendő. A mindenki megtalálhatja a maga igazságát- elvén alapuló, egyébként egymással ellentétes és egymást kizáró eredményt hozó tanítások első nagy következménye, hogy akik tavaly ugyan itt még azt bizonyították, hogy a magyar az kazak, azok most nem állnak veletek szóba, az itteni tanításokat (hozzáteszem joggal) hiteltelennek minősítik és a könyveiteket nem engedik be a saját rendezvényükre.

És ugyanez viszont, és szintén joggal! A Kurultáj és a Magyarok Országos Gyűlése közötti hirtelen jött ellentétről és ellenségeskedésről beszélek. Tavaly itt még együtt voltak a magyarok, ma már kettéváltak. Jövőre azok mennek külön táborba, akik Jézus magyarságát bizonygatják, vagy azok, akik a magyarban az európai ősnépet látják? Akik 2000 évre tudnak visszanézni, vagy akik 5-re? Mi más ez a folyamat, mint a magyarság összetartozásának önként vállalt feladása?! Önként és dalolva…

Az már más kérdés, ha az országgyűlés alelnöke hivatalosan ellátogat Bugacra, Bösztörpusztára meg nem. Ez már a megosztó politika bizonyítéka. Annak bizonyítéka, hogy a magyarság egy része, ha körül nézünk, láthatjuk, hogy nem is kis része, vagyis mi itt, megint politikai árvákká váltunk. Hol itt a nemzeti összefogás?! Mert a nemzeti összefogás nem azonos az egy pártra való tömeges voksolással. (De elkanyarodtam, nem politizálni jöttem!) Viszont azt látni kell, hogy ezt nem mások csinálják velünk, hanem mi csináljuk magunkkal. Azt hirdetjük, hogy a magyarázat különböző, mindenki találja meg a magának megfelelőt. Nos, ez az eredmény: az egyik fele Bugacon, a másik fele Bösztörpusztán, s amilyen heterogén tanításokkal találkozni itt, az osztódásnak koránt sincs vége.

Hogyan kanyarodtam ide, hiszen a Szent György lovagok küldetéséről kellene beszélnem… hát arról beszélek: a Kárpát-medencében élő magyarság nemzettudatának, vagyis összetartozásának őrzéséről.
Kamasz koromban kezdték vetíteni Magyarországon a Jövő emlékei című filmet. Döbbenetes alkotás volt, teljesen lenyűgözött, majd Eric von Daniken munkáinak kötetbe foglalt változatait is meg lehetett kapni: kutatásokat piramisokról, őskori feliratokról, barlangrajzokról, természeti csodákról, népvándorlási nyomokról, fel nem dolgozott ásatásokról és leletekről, mindent szigorú logikával vonalba szedve, melynek a végén a felismerés: földönkívüli civilizációk leszármazottai vagyunk! Aztán jöttek ufók és gabonakörök, de rátaláltam erre a fajta irodalomra a könyvtárban is, találtam Gorbovszkijt, Ciolkovszkijt, Egely-t, Nemerét és más szerzőket. Bár lenyűgözően szenzációs felfedezéseket tettek, valami hiányérzetem mindig maradt, s aztán rájöttem: ezeknek az állításoknak nincs cáfolata. Még véleményezése sincs. Miért?! Annyira átütő erejű felfedezéseket rejtenek ezek a könyvek, hogy fenekestől borítják fel a tudományt, vagy miért?! Rájöttem: azért, mert ahhoz, hogy véleményezni tudd ezeket az eszmefuttatásokat, egyszerre kellene lenned történésznek, régésznek, biológusnak, vegyésznek, fizikusnak, nyelvésznek, biblia tudósnak stb. 8-10 tudományterület teljes eszköztárát kellene birtokolnod egy személyben, hogy véleményezni tudj, megerősíteni, vagy megcáfolni. Aztán az is feltűnt, hogy a kiváló logika mégis sántít, mert nem tényekre alapozza a hipotéziseit, hanem feltételezésekre, melyeket aztán tényként kezelve igazságként fogad el és innen már hiába hibátlan a logikai sor, a végkövetkeztetés baromsággá fajul. Igaz, szenzációs baromsággá… Azért citálom ezt ide, mert itt is az efféle szenzációhajhász őstörténeti kutatásokkal találkozom.

A legújabb és az itt, Bösztörpusztán is hirdetett magyarságkutatások között időnként nem találunk mást, mint a történész-szemlélet abszolút hiányát: teljes nyelvi hozzá nem értést, a releváns és irreleváns dolgok megkülönböztetése képességének hiányát, érvek helyett tekintélyek mögé bújást, a források félremagyarázását, mi több, ha a helyzet úgy kívánja koncepciózus meghamisítását. És mint az ufó-elméleteknél, úgy itt is: kinek van kedve több száz oldalas tudománytalan, teológiailag botrányos, horoszkópokkal és okkult szimbólumokkal tömött szövegeket akár csak elolvasni, nemhogy állításról állításra megcáfolni?! Mert ezeket a munkákat állításról állításra kell megcáfolni, hiszen ezek is feltételezéseket alakítanak tényekké, melyekre aztán logikus hipotéziseket építenek. Persze kit érdekelne mindez – hiszen gondold oda és akkorra a magyar eredetet, ahová szeretnéd, senkit sem zavar, ha tévedsz -, csakhogy a dilettáns nyelvészkedéseknek, délibábos őstörténeti kutatásoknak igazi fő célja nem a magyarság eredetének felfedezése, hanem egy olyan, velejéig okkult vallási rendszernek kidolgozása, amely köszönő viszonyban sincs a kereszténységgel, sőt annak éppen leglényegesebb állításait tagadja. Nos, innentől érdekes a dolog: a szabadkőműves Sion társaságok tanait – mert ez az!!! – nekünk szembe kell állítanunk a mi tanításunkkal: a magyarságot, mióta csak nemzetté lett, sőt talán még azelőttről, az a hit élteti, hogy Isten Fia egy lett közülünk! Ez a mi nemzeti identitásunk, ez a mi nemzetünk közös tudata. A Szent György lovagok ezt a hitet védik. Küldetésük a Kárpát-medencében élő magyarság nemzettudatának őrzése.

Tehát miről is beszélek?
Mondok két példát. Azt hallottam itt, hogy Jézus nem zsidónak született, hanem pártus hercegnek, vagyis végeredményében magyarnak. Ez a tézis már megüti a Da Vinci kód szintjét! És szellemi eredményét is. Nem ez az előadás az, ahol ezt a tant tételről tételre meg kell cáfolni, de lesz rá mód, ha valakit érdekel. Ez az előadás csak arra ad lehetőséget, hogy a végeredményt bemutassam, a végeredmény pedig az, hogy eszerint a kereszténység hazugság. Mert ha a Krisztus nem zsidó, akkor az evangéliumok hazudnak. Ha az evangéliumok hazudnak, akkor az Újszövetség nem sugallt, hanem kitalált iromány. Ha az Újszövetség nem sugallt, hanem kitalált iromány, akkor nincs isteni kinyilatkoztatás, mert az ugyebár nem hazudhat. Ha nincs isteni kinyilatkoztatás, akkor isteni törvény sincs. De ha isteni törvény nincs, akkor Szent Korona-tan sincs, ha Szent Korona-tan sincs, akkor a magyar, amelyik valahogy beilleszkedett a nyugati civilizációba, annak se nemzete, se vallása, legfeljebb pogány hitvilága van. (Egyébként már meg is nevezte magát ez a pogány hitvilág, úgy hívják, hogy Magyar Egyház, amit néhány éve Badiny Jós Ferenc alapított&) A keresztény hagyományokat és a különféle ősi pogány elméleteket, a Pilis-tiszteletet és a zavaros eredetmondákat skizoid módon ötvöző vallás. Hogy miért skizoid? A ti meghatározásotokat idézem:  A magyar közjogi, politikai hagyományban a Szent Korona a szuverenitás, a főhatalom hordozójaként, az örök isteni állandóság megtestesítője. Ha a Krisztus magyar, akkor nincs örök isteni állandóság. Ezért skizoid.

Mint ahogy – második példámként – skizoid az ősi pálos rend megalapítása, csak így lazán, a harmadik évezred derekán. Nem a Boldog Özséb alapította pálos rendről beszélek, mert azt nem a harmadik, hanem a második évezred derekán alapították. De ti kiderítettétek nagy lelkesen, hogy a remeték, akiket Özséb a Pilisben összeszedett, nem keresztények voltak, hanem táltosok. A táltos és a remete fogalma már önmagában is összeférhetetlen, de ilyen apróságon ne akadjunk fenn! A lényeg, hogy nemzeti identitásunk egyik oszlopa, nagyjából olyan súlyú oszlopa, mint mondjuk a Szent Korona, az a ti eltántoríthatatlan magyarságotok eredményeként szintén csak hazugság. Nem az én feladatom erről szólni, de nem mehetek el mellette, hogy 8 évszázad színtiszta magyar gyökerű és lelkületű szerzetesi munkássága ma hazugságként értékelendő! A lengyelországi Jasna Górán alapított szerzetesház, melynek oltárára a szentképet Nagy Lajos királyunk adományozta, és a templom, melynek bejáratát az Árpád-házi királyok kőbe vésett emléke őrzi, az hazugság, elhajlás az eredeti pálos lelkiségtől? Azok a szerzetesek, akik ma a magyarországi pálos testvérek közösségét alkotják, akik még az egyházüldözés időszakában szenteltettek pappá, és akiknek titokban kellett a hatóságok előtt kitölteni a novíciusságot, titokban kellett fogadalmukat megtenni és titokban kellett a nemzet feltámadásáért imádkozniuk reggeltől estig, az mind-mind hazugság? Hát eszünknél vagyunk?!

Egyáltalán hogyan jutottunk ide? Hogyan?! Mert még a történetek kiagyalóit értem, amikor a hírnév megszerzéséért szenzációsnak tűnő állítások terjesztésébe kezdenek. Azt is értem, ha özvegy Takács Béla feliratkozik az interneten a frissen megalapított ősi pálos rendbe remetének, mert az azért már mégis valami. Nem kell öt évig teológiát tanulni, nem kell novíciusságot vállalni, nem kell magáévá tenni a pálos lelkiséget és tudást, hanem csak beiratkozni a neten, aztán slussz. És át lehet kiabálni a telekszomszédnak, hogy figyeljé mán öccsém, ne májerkoggyá, mer én mán ősi pálos lettem! Ezt értem! De minket mi motivál abban, hogy ezeket a skizoid tanításokat elhigyjük?!

A magyart eléggé megviselte a történelem, már a nemzeti himnuszunk is szól róla, pedig akkor még előjele sem volt annak, amit Trianon és a bécsi döntés okozott. Annak a népnyúzó megaláztatásnak, annak a lelket törő kifosztásnak. Talán – az itt közellenségnek számító – Jelenits Istvánnál olvastam, hogy az egész jelenség, ez az újmagyar őstörténeti és vallási túlburjánzás nem más, mint kompenzáció: a huszadik századi történelemtől elszenvedett sérelmeinkre adott önáltató vigasztalás. Igaza lehet! Az indítékot megértve, sőt még el is ismerve, mégis csak fel kellene ismernünk azt, hogy amint szarból nem lehet várat építeni, úgy dacos politikai akaratból sem lehet magyar őstörténetet kovácsolni! Ilyenre pedig már volt példa: emlékeztek a románok őstörténet-gyártására, a dákóromán elméletre gondolok. Már a szocializmusban is kikacagtuk őket miatta. Na, most ők kacaghatnak rajtunk. De ha nem is kacagnának, hanem röhögnének, még akkor is bőven igazuk lenne. Sajnos.

A Szent György lovagok a keresztény hitet védik. Azt a hitet, mely nemzetté tett minket. Nem másért, mint a Kárpát-medencében élő magyarság nemzettudatának megőrzéséért.

Jó lenne, ha a magyar embert a minőség érdekelné: az igazság, a jóság és a szépség. De mint ahogy az előző példákból is láthattuk: lehet szép egy prostituált is, lehet jó az öntörvényűség is& És az Igazság? Nos, igazság csak egy van, innen indultunk: ha azt mondjuk, hogy itt majd mindenki megtalálhatja a lelkének legmegfelelőbb igazságot, azzal becsapjuk, de csúnyán.

Sodoma esete ötlik fel előttem, tudjátok, Ábrahám alkudozik az Úrral, hogy ne pusztítsa el a várost, hátha élnek ott igaz emberek. Az Úr előbb azt mondja, hogy rendben van, ha talál ott 50 igaz embert, akkor nem pusztítja el a várost. De Ábrahám lealkudja az ötvenet negyvenre, majd harmincra, majd húszra, s végül tízre. Megegyeznek az Úrral, ha csak tíz igaz embert talál Sodomában, akkor megmenekülhet az egész város. Mit tippeltek, mi lett a várossal, megmenekült?

És mondjátok, itt Bösztörpusztán hány igaz ember van? Beszélgetek barátommal, a gyűlés egyik szervezőjével, akinek feltettem ugyanezt a kérdést, s meglepődve, kissé megsértődve válaszolt:
– Én is keresztény vagyok, és hiszek Jézusban – mondja ő.
– Azt én is tudom, hogy Isten áldjon-nal köszönsz, de nem látlak a templomban – mondom én.
– Az lehet – érvel ő -, de attól még vallásos vagyok. A magam módján vallásos.

Ha itt mindenki megtalálhatja a maga lelkületének megfelelő tanítást, akkor valóban, itt mindenki lehet maga módján vallásos is. Ha Isten szabad akaratot biztosított az embernek, akkor annak lehetőségét is adta, hogy a maga módján legyen vallásos. Azért én felhívnám a figyelmedet arra, mégha népszerűtlen is, hogy ne áltasd magad; ha a magad módján vagy vallásos, akkor nem vagy vallásos! Mert a magad módján gyakorlott vallás azt jelenti, hogy a magad szája íze szerint válogatsz össze az isteni törvényekből egy csokrot, ami számodra megfelelően kényelmes és elfogadható. Azt jelenti, hogy te is a megérzéseidre hagyatkozol, és ezeket a megérzéseket fogadod el valóságként. De megérzés alapján nincs biztos megismerés! Azt jelenti, hogy az isteni törvényeket felülírod. Válogatsz belőlük. Kényelmes ugyan, de ez nem vallás, mert ettől a pillanattól ezek emberi törvények lesznek. Azt jelenti, hogy a bűn a továbbiakban nem állandó erkölcsi kategória, hanem jogi kategória, a többség által közmegegyezéssel elfogadott kategória. Időről időre változható tételről beszélünk ekkor. Ettől kezdve a jót nem Isten, hanem a többség határozza meg. Nem az örök isteni állandósághoz ragaszkodsz, mint változhatatlan alapértékhez, hanem önmagadhoz, amit befolyásolsz te magad, a megérzéseid, az éppen eléd pakolt tudásnak nevezett, a feleséged, a szomszéd, a főnököd, az aktuális politikai helyzet, a divat és leginkább a média. Ezzel pontosan tisztában vannak a média tulajdonosai, és te magad is, mert érzed, hogy irányítanak. Nem Isten irányít, mert te a magad módján vagy vallásos, hanem a pillanatnyi helyzet.

Igaz, hogy így csak sodródsz, de jóleső ez a sodrás, még mindig jobb, mint megváltoztathatatlan erkölcsi törvényekkel élni, mert az estenként lemondással járhat – mondod -, akkor meg hol van hát az emberi szabadság?! Ha a jót azonban nem Isten határozza meg, akkor azt valakinek meg kell fogalmazni a többség nevében, aki arra fog hivatkozni, hogy ha valamit sokan csinálunk, akkor az jó. Példának okáért a politikusok szeretik felhasználni ezt a logikát, mert azt mondják, hogy a többségi felhatalmazásuk bizonyítja azt, hogy amit ők csinálnak, az jó. Minél erősebb a többségi felhatalmazás, annál jobb. Erre való hivatkozással pedig megmondják, hogy mit gondoljon a többség, aki felhatalmazta őket. Ezt hívják liberalizmusnak és így születnek a megmondó emberek. De az igazságot – ezt már a Nagy Francia Forradalom is bebizonyította – nem lehet népszavazással eldönteni. És az Istent sem lehet – legalábbis épp ésszel – megmondó emberekre cserélni. Szövetségetek vezetőjétől, Vukics Ferenctől idézek egy mondatot: a jelen “nagy igazságait” hangoztató emberek nyomát néhány nap múlva elmossa az eső…