A panaszom a következő volt:
Tárgy : panasz gyermekem ellátásának ügyében

Panaszt teszek annak a személynek a munkájára, aki az orvosi ügyelet megbízásából 2008. január 19-én kiszállt gyermekemhez.

2008. január 19-én (szombaton) gyermekem súlyos fejfájásra hivatkozva és 38, 5 fokos lázzal ébredt fel. Bár nagykorú törvényesen, engedjék meg, hogy anyai érzéseim ettől ne tompuljanak. Mivel a neocitrán nem használt (Csepeli Egészségügyi Szolgálat Felnőtt Orvosi Ügyelettől, Szolg. Cím: 1212 Áruház tér 8.) orvost hívtam. Órák múlva megérkezett Dr. Gönczy Géza a pecsétje alapján. Elmondtam a panaszt, mire megvizsgálta az akkor már járni is alig tudó gyermekemet. A kérdéseimre kivétel nélkül a “nem tudom” szűkszavú választ adta. Nem közölte a diagnózist és a kilátásokról sem tájékoztatott engem még kérdésre sem. Kértem, hogy csillapítsa a gyerek lázát, mert ismerve, hogy az milyen agresszív, tudom, hogy az injekcióból kapott lázcsillapítón kívül semmi nem viszi le. Megtagadta. Terápiaként 2 szem algopyrint írt fel és azt mondta, hogy “biztos, hogy nem fog felmenni a láza”. Ügyeleti díjat fizettetett velem és távozott.

Délutánra a folyamatos borogatás és a 2 szem algopyrin ellenére is 39 fok felé emelkedett a gyerekem láza. Felhívtuk ismét az ügyeletet, mert a gyermek egyre rosszabbul volt. Hiába közöltük a tényeket, Dr. Gönczy Géza a telefon másik végén csak ismételgette a már be nem vált módot.

Másnap 2008. január 20-án reggelre közel járt a gyerekem láza a 40 fokhoz. Ismételten kihívtuk az ügyeletet, mert a fejfájás, láz, lábfájás mellett a gyerek már fel sem tudott kelni úgy szédült és sírt a rosszulléttől. Ahogy én is az elkeseredettségtől.
Egy órán belül kiérkezett az igazi ORVOS. Egy perc vizsgálat után mandulagyulladást diagnosztizált, (amit később háziorvosunk is megerősített), lázat csillapított és terápiát adott, fájdalom, lázcsillapítót rendelt és antibiotikumot, megnyugtatott bennünket, mire lányom pár óra múlva rohamosan jobban lett.

A fentiek alátámasztására szolgálnak a következő dokumentumok:
644081-es számú ambuláns napló,
644093-as számú ambuláns napló és az
A 027895-ös számú ügyeleti díjról szóló “orvosi nyugta”, amit 2007-es dátummal látott el az úr.

Tisztességes, adófizető és társadalombiztosítási járulékot fizető állampolgár vagyok és aggódó anya. Ez felháborító és elfogadhatatlan eljárás. Ha az első napon úgy történik meg a gyermekem ellátása, ahogy egy felesküdött orvoshoz méltó, mint ahogy Dr. Varga Judit tette egy teljes napi kínlódást és félelmet spórolhatott volna meg a fenti úr egy családnak. Tovább sarkallt levelem megírásában az a tény, hogy a média által hallani, nagyok a gondok a betegek ügyeleti ellátása körül.
Én eddig hitetlenül hallgattam azt, hogy vannak lelkiismeretlen orvosok, mert mindig az ellenkezőjét tapasztaltam, bár szerencsére nem sűrűn vagyunk betegek. Dr. Gönczy Géza tett róla, hogy ebben a hitemben meginogjak.

Kérem az ügy kivizsgálását, az eljárás megindítását!
Kérem, hogy a jogtalanul beszedett ügyeleti díjat fizessék vissza! Ezt elvi kérdésnek tekintem annak ellenére, hogy minden forintért keményen megdolgozom és keményen adózóm.
Válaszukat, a vizsgálat eredményét és a tett intézkedést a konkrét panaszommal kapcsolatosan postai úton levélben kérem a fenti címre.

Intézkedésüket előre is köszönöm.

Budapest, 2008. január 25.

az ezt követő eredmény és a hozzáfűzni valóm:
Gratuláció az “Egészségbiztosítási Felügyelet”-nek, avagy miért hull a magyar?

Panaszomat egy év múltán a fenti intézmény elutasította. A fent nevezett intézménynek sem az egészséghez, sem egy felügyelettől elvárható korrekt eljárást lebonyolító szervnek nincs köze. Tehát már a nevük is hazugság, egy álságos köntösbe bújtatott korrupcióval átitatott levezetőcsatorna. Egy évükbe telt, mire a panaszom alapján az elutasító határozatot sikerült megfogalmazniuk. Gondolom, azért szükséges ennyi idő, mert arra megy a játék, hogy addigra lenyugodnak a kedélyek. Nem vagyok egy gyakorlott feljelentgető, sőt! Ez az első esetem a megderesedett hajam ellenére. Ami 2008 januárjában orvosi ügyeleti ellátás címszó alatt történt az vérlázító. A kiérkező robot, aki orvosnak adta ki magát, ahogy a levélben is olvasható azon kívül, hogy beszedte az ügyeleti díjat, semmi mást nem tett a gyermekem gyógyulása érdekében. Ehelyett kirángatta az ágyából a jártányi erővel alig rendelkező lányomat, az ágyáig sem volt hajlandó elmenni és sem diagnózist, sem terápiát nem közölt velem. Hiába könyörögtem neki, hogy tegyen valamit a láza ellen, csak gépies modorban hajtogatta minden kérésemre és kérdésemre a “nem tudom” válaszait. De amint látom nem volt már ilyen magatehetetlen, amikor utólag összehazudozta a bizonyítványát. Csak gratulálni tudok ahhoz, is, hogy a megemelkedett májfunkcióra hivatkozott, hisz ezt is csak utólag tudhatta meg a háziorvosunk dokumentációiból, hisz velem ilyesmiről nem beszélt, dehogy érdekelte ez az egész! Az egész olyannak hatott, mintha meg lenne sértődve, amiért hétvégén ilyen pitiáner dolgokkal kell foglalkozni, mint egy beteg.

Miből is gondoltam én azt, hogy a pórnépnek, aki mellesleg eltartja ezt a lelketlen, két lábon járó robotot az adójából és a járulékaiból, valamint az őt magához ölelő, magát egészségbiztosítási felügyeletnek elnevező robotgyártó akárcsak egy pontban is helyt ad a panaszom jogosságának. Az sem gondolkodtat el senkit, hogy másnapra sajnos valóban negyven fokos láz és félholt állapot miatt újra ki kellett hívni az ügyeletet. El sem merem gondolni, hogy mi történt volna, ha nem a felesküdött szakmája, hivatástudata és lelkiismerete csúcsán álló Orvos jött volna ki, hanem ugyanaz, aki előző nap volt. Talán hagyja meghalni az ilyen betegeket??? “A határozat jogerős, fellebbezésnek nincs helye”- áll a papíron.

Az esetemből az a tanulság, hogy ez is egy olyan intézmény, ahol kéz kezet mos. Az én olvasatomban ez is csak a korrupció egyik formája. Így a panaszom tárgya nyugodtan folytathatja “bűnös praxisát” és meg sem lepődjünk rajta, ha olyasmit hallunk, hogy az ügyeleti ellátás ellenére a beteg meghalt (ez csak immunrendszer és állóképesség kérdése innen kezdve, véletlenül sem az ilyen lelkiismeretlen személyeken múlik a kimenetele), a történet idején ez gyakorta elhangzott a médiában, ez is inspirált a panasz beadására. Akár jót röhöghet a markában, miért is ne tenné? Mi baja lehet belőle? Hiszen a felügyelet keblére öleli annak ellenére, hogy a történet több ponton sántít a hazugságtól.

Szila