Észrevettem azonban, hogy folyamatban van színtiszta, egyértelmű magyar szavaink, illetőleg egyértelmű magyar szavakból álló fogalmak átértelmezése is. Ki gondolná, hogy azon fogalom alatt, hogy személyi azonosító”, egy számot kell értenünk? Márpedig akár hiszik, akár nem, törvényhozóink értelmezése szerint ez csupán csak egy szám, mellyel minket, állampolgárokat kívánnak megjelölni, miként az állatokat, kiknek bőrébe sütötték a számukat, melyek későbbiekben a nyilvántartásukra vonatkoznak(tak). Ezt teszik most velünk is, egyelőre még nem sütik a bőrünkbe, mondjuk tetovált vonalkód, vagy bőr alá ültetett chip formájában. Ez azonban a sötét jövő, előre vetítve.

Most pedig próbáljuk meg értelmezni a “személyi azonosító” kifejezést, mint fogalmat:

Megpróbáltam az 1975-ben kiadott MAGYAR ÉRTELMEZŐ KÉZISZÓTÁR-ban (Akadémia, Budapest), illetve az 1978-ban kiadott MAGYAR SZINONIMA SZÓTÁR-ban (Akadémia, Budapest) utánakeresni, azonban a kiadások megelőzték az átértelmezés idejét, így egybefüggő fogalomként nem szerepel. Szerepel azonban részeiben:

MAGYAR ÉRTELMEZŐ KÉZISZÓTÁR

személyi – vonatkoztatás  személlyel, személyekkel kapcsolatos / személyhez tartozó, őt illető, neki nyújtott / személyek közötti
azonos(sító)  vonatkoztatás – valamivel teljesen megegyező / azonos valakivel, valamivel / változatlan, állandó / egyezőnek tekint valakivel, valamivel

MAGYAR SZINONIMA SZÓTÁR

személy(es)i  vonatkoztatás  ember / emberrel kapcsolatos, egyéniség
azonos(ító) – (meg)egyező / egybehangzó / ugyanaz

Mint láthatjuk, be kell, hogy érjük a “személyi azonosítót”, mint fogalmat, bontásban (szavakra bontásban) kielemezni, majd összevonni, vagyis a személy nem más, mint az ember, mint a társadalom egyik alanya, ki alanyi jogokkal bír. (Kiegészítés tőlem.) Úgy is megfogalmazhatnám, hogy az állampolgár, aki egyben egy önálló egyed, vagyis egyén, egyéniség.

az azonos(ság), vagy azonosítás (ító) nem más, mint egyezőnek lenni valakivel, vagy valamivel, megegyező, ugyanaz.

A kettőt egybevonva, összefüggésükben nézve, mint fogalom, nem egyéb, mint a személyre (mint a társadalom alanya) vonatkozó beazonosító adatok halmaza, azaz összessége. Például a neve. Ez azonban sokszor nem elég, hiszen több egyén neve is megegyezhet. (A telefonkönyvben hány Kovács Józsefet”, vagy Schmidt Györgyöt” találunk.) Ezért további, azonosító adatra (elemre) van szükség, például: anyja neve, leánykori neve, neme (férfi vagy nő, bár ez az egyén utónevéből adódik), névváltoztatásnál előző neve, születési helye, ideje, lakcíme. Ennyi azonban már nemcsak, hogy elég, de még sok is.

A témával kapcsolatos kitérő

Tudna-e valaki akárcsak két olyan személyt (nemhogy többet is) megnevezni, kinek családi- és utóneve, anyja neve, születési helye és éve, lakcíme megegyezne? Erősen kétlem! Sőt ez egyszerűen kizárt, lehetetlen.

Tulajdonképp a személyi azonosítónak nevezett szám sem tartalmaz más adatot (adatokat) számokba (számalakba) foglalva, mint amit korábban felsoroltam, sőt ettől kevesebbet.

“Személyi azonosító” kielemzése

Egy képzelt “személyi azonosító” számsor, mely tizenegy számjegyből áll;

1 450422 2346

Az első szám az alany nemét jelenti, jelen esetben férfi, (ha az 1-es tőszám helyett 2-es állna, az nőt jelentene). A következő hat számjegy kettes bontásban értelmezhető (balról jobbra), az első kettő a születési évet jelenti, a második kettő a hónapot, és a harmadik kettő pedig a napot, vagyis a jelölt alany 1945. április 22.-én született, férfi.

A következő számcsoport egy négyjegyű szám, jelenthet bármit. (!) Vajon mit is jelenthet? Igen! Jól gondolják! Itt a lényeg! Ez az, ami bennünket a megbélyegzett állatok közé sorol. (!) Ez nem más, mint egy gépen lévő “serial number”(sorszám). Tehát mi a törvényhozók szemében csak sor- és sorozatszámok vagyunk, egy adott sorozatgyártás termékei, az előző számok felfoghatóak a széria megjelölésére. Mintha csak azt mondanám: az első szám a típus (férfi vagy nő), a következő számcsoport pedig a gyártás idejét jelöli, majd ezen belül, hányadikok vagyunk.

A “személyi azonosító” rövid története

Az 1980-as években (még az úgynevezett puha kommunista időben) eszébe jutott az “elvtársaknak”, hogy a már amúgy is “rabként” kezelt állampolgári alanyt számokkal lássák el. Megalkották és bevezették, és akkor úgy nevezték, hogy “személyi szám”. Amivel akkor a fásult állampolgár nem tudott mit kezdeni. Egyszerűen tudomásul vette, hogy megbélyegezték, mint a rabokat, hiszen azokat is büntetésük letöltéséig, sőt a bűnügyi nyilvántartásban továbbra is csak puszta számként kezelték. Az állatok viszont ezt életfogytiglan kényszerültek viselni. Ezt akkor összevonták, kiterjesztették az állítólagos szabad polgárokra is, és ellátták őket életfogytiglan (sírig tartó) azonosító számokkal. De mivel puha kommunizmus” volt, hát meg is indokolták. Áttérés a gépi adatfeldolgozásra, csupán csak statisztikai szempontból szükséges. Ezt követően még a sarki fűszeres” is kérte, sőt kötelezővé tette ennek megadását.

A rendszerváltás után az emberek eszmélni kezdtek. Néhányukban megfogalmazódott az a “bűnös gondolat”; NEM VAGYUNK MI ÁLLATOK!! Az Alkotmánybírósághoz fordultak.

Ennek következtében az Alkotmánybíróság megsemmisítette, és kihirdette a személyi szám alkotmányellenességét. Indoklásában a következő mondat is szerepel (15/1991. (IV. AB határozat):

“Megalázó az olyan helyzet, és lehetetlenné teszi a szabad döntést, melyben az egyik fél nem tudhatja, hogy a partnere milyen információkkal rendelkezik róla.”

Vagy:

“A személyi szám tehát természeténél fogva különös veszélyt jelent a személyiségi jogokra.”

És még hosszan sorolhatnám…….

Mindenképp érdemes azonban kiemelt figyelemmel kísérni a következő idézetet:
“…..az Alkotmánybíróság azonnali hatállyal megsemmisítette azt a rendelkezést, amely kötelezővé tette a személyi szám használatát a hivatalos iratban ….. E határozat közzétételétől kezdve tehát senkinek nincs joga a személyi szám megadását követelni, attól bármilyen jog gyakorlását vagy szolgáltatást függővé tenni.”

Nézzük mi is történt ezek után. Idézet az. 1997. évi CXLI. törvényből: (Ingatlan nyilvántartás)

Az okiratok kellékei

32. § (1) …..tartalmaznia kell:

a)az érdekelt magánszemély családi és utónevét, leánykori családi és utónevét, születési évét, anyja nevét, lakcímét, továbbá személyi azonosítóját, …”

Igen, jól tetszenek olvasni, az Alkotmánybíróság határozata 1991-ben kelt, az említett törvény pedig 1997-ben, csakhogy most már nem az Alkotmánybíróság által eltörölt “személyi szám” megadásának kötelezettsége van a törvénybe foglalva, hanem ehelyett a “személyi azonosító” kifejezés áll.

És mit gondolnak, mit értenek törvényhozóink a “személyi azonosító” alatt, nem fogják elhinni, nem mást, mint a korábbi “személyi számot”.

(Ilyen és hasonló ügyekben az Alkotmánybíróság azóta is -amióta a Horn-kabinet bújtatva, más név alatt, a fogalom átértelmezésével visszacsempészte a személyi számot”- folyamatosan úgynevezett “utólagos normakontrollokat” hajt végre egy-egy azóta meghozott törvénnyel kapcsolatban. (Lásd az Alkotmánybíróság Honlapját.)

Feltétlen érdemes még kitérnünk a személyi igazolvány kérdésére, ugyanis az Alkotmánybíróság határozatai értelmében, miután a már személyi azonosítónak” nevezett személyi szám”, nem lehet a széles nyilvánosság tárgya, ennél fogva értelemszerűen nem szerepelhet a személyi igazolványban. Erre is igen figyelemre méltó megoldást választottak törvényhozóink; a személyi igazolvány (kártya), miután nem tartalmazza a lakcímet, így bevezetésre került egy másik úgynevezett “LAKCÍMET IGAZOLÓ HATÓSÁGI IGAZOLVÁNY”, melynek hátoldala; “SZEMÉLYI AZONOSÍTÓT IGAZOLÓ HATÓSÁGI IGAZOLVÁNY”, amin jól olvashatóan áll:

“Személyi azonosító: 2-7705X6-2611”. (Képzelt szám.)

Hát igen, sikerült becsempészni, a széles nyilvánosság elé tárni az úgynevezett “személyi azonító”-t, ugyanis, ha lakcímemet igazolni akarom (akár egy magánszemélynek), az igazolókártya hátlapjáról bárki számára leolvasható.

Az utolsó négy számjegy

Mint láthattuk, az első hét számjegy semmi mást nem tartalmaz, mint ami eddig is szükséges volt egy személy beazonosításához. Tehát felesleges számokba foglalni az amúgy is tudott és megadott számadatokat, mert ezek már a személyi azonosítóba” való foglalás előtt is számok voltak. Ezek az (szám)-adatok eddig sem voltak ismeretlenek egy-egy hivatalos, vagy magánokiratban. Sarkalatos pont azonban az utolsó négy számjegy. Ez vajon mit tartalmaz, vagy mit tartalmazhat a jövőre (el)vonatkoztatva: Fentebb már említettem egy lehetőséget a szériaszámot”, de ezzel még koránt sem merültek ki a további lehetőségek. E négy szám mibenlétét hosszú kutatás során sem sikerült felderítenem, noha manapság az internet világában ennek nem szabadna különösebb gondot okoznia.

Ime egy-két példa:

– krónikus betegségre vonatkozó szám,
– genetikai kód,
– származás,
– politikai beállítottság,
– továbbtanulási lehetőség,
– párválasztás,
– állásbetöltés,
– megítélés, ítélkezés,

és még hosszan sorolhatnám.

Mindenképp érdemes még két idézetet kiragadni az Alkotmánybíróság határozatának indoklásából, mely megerősíti eddigi feltevéseinket: (15/1991. (IV.13.) AB hat.)

Ezek ugyanis nem tartozhatnak az érintett alapvető személyazonosító adatai közé. A személyi számok láncolata pl. a legtávolabbi rokoni kapcsolatok kimutatását is lehetővé teszi.”

Vagy:

“A személyi szám ettől kezdve szimbólumává vált a polgárok totális ellenőrzésének.”

Végül, hogy a törvények szerint nem kötelező annak kiváltása, csupán csak írott malaszt, ugyanis ennek hiányában még egy lakást sem vásárolhat az a személy, ki nem hagyja magát, mint egy marhát, vagy más állatot megbélyegezni.

Érdemes lenne felhívni törvényhozóink figyelmét arra, hogy már elegünk van, nem vagyunk sem állatok, sem biorobotok.

Felhívom minden nemzettársamat arra, hogy kezdeményezzünk népszavazást erre a bújtatott “személyi szám” visszacsempészésére, nyilvánítsuk ki emberi jogainkat, melyekbe nap mint nap súlyosan belegázolnak, kényszerítsük “gazdáinkat” annak belátására, hogy nem vagyunk a tulajdonuk, egyéniségek vagyunk, és nem hagyjuk magunkat megbélyegezni.

Stuttgart, 2008. december 15.

Riester Árpád