Tisztelt Samodai Géza Úr!
Megtisztelve érzem magam, hogy reagált a válaszomra. Célom pontosan a lényeg kiemelése volt, az Ön által vélelmezett csúsztatások ellenére. Mindjárt az elején engedje meg, hogy jelezzem, nem voltam szervező. A többes szám használata a szervezőkkel és a résztevőkkel való együttérzés, illetve egyetértés miatt történt.
Talán Ön sokkal jobban tudja, hogy túlerő inkább 1956-ban volt igaz, vagy igazabb, mint ma. Engedje meg, hogy emlékeztessem demszky nyilatkozatára, amely arról szól, hogy “pár ezer rendőr tart bennünket”, mármint őket hatalomban. Miközben Önök, egy világbirodalom ellenében mentek harcba.
Ön letargiát vélelmez azok felől, akik velünk vagy céljainkkal együttéreznek. Én, inkább akkor érzek letargiát, amikor milliók nézik végig, hogyan vernek bennünket végig, és miután végignézték, még ránk mutogatnak, sőt okolnak bennünket. Bizonyára olyan letargia érhette honfitársainkat 2006. október 23.-án, ami az Önt és kortársait messze elkerülte 1956-ban.
Ma az otthon szorító honfitársainkkal lehetne megtölteni a Dunát, ami valószínűleg köszönhető annak, hogy az Önök harca alatt nem voltak HDTV adások, ma viszont ugye vannak. Ma olyan kényelemben és technikai ellátottsággal “küzdenek” honfitársaink, otthon, ami Önöknek akkor a sci-fi témakörébe eshetett. Talán ezt nem veszi csúsztatásnak. Szerintem ez tény.
Saját tapasztalataim azt mutatják, hogy teljesen mindegy, adunk e okot, vagy sem, ez a hatalom akkor is ránk támad, ha némasági fogadalmat teszünk. Most sem mi adtunk okot , ezt mondhatom Önnek becsülettel, mert ott voltam. A rendezők határozott kérése ellenére történtek amik történtek.
Engedje meg, hogy Öntől, mint érintettől megkérdezzem, Önök közül ki adott okot a Kossuth téri sortűzre? Miért nem veszem magamnak a bátorságot, hogy Önökre, illetve az Önök tevékenységére hárítsam a felelősséget?
Provokációk voltak és lesznek. Maga a hatalom a provokáció. A tiltakozás nem alapvetően a charta, hanem annak célja ellen történt. Az ellen pedig pontosan azért szükséges felemelni a szavunkat, hogy azok a honfitársaink, akik Ön által vélelmezve, velünk együtt érezve otthon aggódnak, még egy kis ideig tovább aggódhassanak érettünk.
1956.
Érdekes az összehasonlítás az akkori illetve a mai helyzet, lélektana, nemzettudata, együttérzése és történései között. Az Ön iránti tiszteletem miatt nem írok csúsztatásról. Nehéz ma felkészíteni egy BMW-ben feszítő fiatalt, egy gyerekszobában felnőtt embert, egy kádár korszakban először életében lakáshoz jutó családapát, egy Önökkel egyidős mszp szavazó nyugdíjast, azok ellenében, akik sok esetben emelkedő életszínvonalat jelentettek, az általam említetteknek.
Ma az egyetemisták egy része drogfüstbe menekül, utána külföldre. Ez ugye az Önök harcának idején nem volt ilyen egyértelmű és lehetséges opció. Nem szeretnék tiszteletlen lenni, de ha ma mi győztünk volna, évtizedek múltán én is tudnék vezetőket említeni. De nagyapám sem tudta a vezetőket egyértelműen megnevezni 1953-ban például. Ezt ő mondta nekem. Igaz, csak egy egyetemi tanársegéd volt, én meg egy multinál ma, kuli.
Mellékesen hozzáteszem, hogy az értünk otthon, vagy a teli kocsmákban szorítók csöndben hallgatnak arról, ők kit szeretnének vezetőnek, és akit szeretnének, azt valóban követnék e? Kinek hinnének, az ügynököknek, vagy az ügynöközőknek? Lemondanának e a harc idejére a sörről, a hamburgerről, az X-aktákról, meg a hétvégi “csak most, csak önnek” multiglobalizációs ajánlatok mesésen csábító ragacsairól?
Mert ez itt a probléma, Tisztelt Samodai Úr! Soha nem voltak az információk ilyen könnyen elérhetőek. Soha ennyien nem rendelkeztek informatikai és könyvtári lehetőségekkel. Ma bárki képezheti magát, úgy, amiről szerintem Önök nem is álmodhattak.
Igen, a változtatásokra fel kell készülni. Ehhez viszont az Ön segítségére is szükségünk lenne. Például , hogyan képzeli Ön, a tévéképernyők lovagjainak felvilágosítását úgy, hogy a képernyőkről az ellenségeink szemináriumai láthatóak, plazma, lcd, stb módozatokban, színesben, és hitelből.
Nem lehet a végtelenségig felkészülni, vagy arra hivatkozva húzni az időt. Ha 18 év nem volt elegendő, Petőfi és Kossuth klub hiányában ugyan, de meg kell cselekednünk legalább azt, amit tudunk. Minden tiszteletem az ötvenhatosoké. Csak ma 2008-van, ezért hát nem csak mi, hanem a hatalom is tudja, hogy volt 1956.
(Papp professzor urat, mint orvost tisztelem. Mint volt MSZMP tagot, már nem.) Nem bántottam, a tény viszont tény, Samodai úr. Nagyon sok ember lett kommunista, a háború után, amit Ön szerintem nálam jobban tud, csak nem mindenki várta meg a gengszterváltást, hogy rájöjjön rossz helyen áll, hogy finoman fogalmazzak.
Örülök, hogy immár néven nevezhettem Önt, mert így már mentesíthetem a rám nehezedő nyomást, mely szerint:
“Az arcnélküli ember, sötét lelke mély, mert tőle származik, a névtelen levél”
Őszinte tisztelettel és köszönettel, megértését kérve:
Markó Zoltán
saman
Tisztelt Samodai Géza Úr !
Megtisztelve érzem magam, hogy reagált a válaszomra. Célom pontosan a lényeg kiemelése volt, az Ön által vélelmezett csúsztatások ellenére.
Mindjárt az elején engedje meg, hogy jelezzem, nem voltam szervező. A többes szám használata a szervezőkkel és a résztevőkkel való együttérzés , illetve egyetértés miatt történt.
Talán Ön sokkal jobban tudja, hogy túlerő inkább 1956-ban volt igaz, vagy igazabb, mint ma. Engedje meg, hogy emlékeztessem demszky nyilatkozatára, amely arról szól, hogy \