E néven vonult be nemzeti történelmi tudatunkba 1849. október 6. A megelőző másfél év hősköltemény volt, a „népek tavasza” európai forradalmainak talán a legnagyobb arányú és leghősiesebb küzdelme a katonai erők arányát, harcait tekintve. E másfél év hősöket teremtett, nem véletlenül nevezte Victor Hugo, a romantika nagy francia írója 1848-49 kapcsán a magyarokat a hősök nemzetének.

Nyilvánvaló, hogy a háború, a harcok folyamán is alkalmazták a szembenálló felek a megtorlást, a legsúlyosabb büntetést is a katonai vagy politikai ellenfél, ellenség ellen.A magyar hatóságok is hoztak súlyos ítéleteket, melyeket a tömeggyilkosságokat elkövető nemzetiségi vezérek esetében nem tekinthetünk kegyetlen, vagy a korabeli európai joggal szemben kirívó szenteciának. Talán egy tragikus kivételt említhetünk, a magyar katonai bíróság 1849 májusában Kolozsváron halálra ítélte Stefan Ludwig Roth (1796-1849) nagyszebeni evangélikus lelkészt, a szász autonomista mozgalom vezetőjét. Az ő nevéhez nem fűződtek magyarellenes terrorakciók.

Az augusztus 13-ai világosi fegyverletételt még követte néhány vár (Munkács, Pétervárad) kapitulációja, majd október 2-án a Klapka György tábornok által irányított mintegy 30 ezer fős komáromi várőrség is megadta magát, a császári erők megszállhatták a Duna Gibraltárját.

A Magyarország ellen júniusban támadást indító osztrák főparancsnok, Julius Jakob von Haynau (1786-1853) osztrák táborszernagyként 1849-re jutott el katonai pályafutása csúcsára. 1786-ban született I. Vilmos hesseni választófejedelem és Rebeca (Rosalia) Ritter zsidó származású patikuslány számos házasságon kívüli gyermekének egyikeként. Kitűnő, bátor katona volt, elsőként a Habsburg-monarchia Francia Császárság elleni háborúiban, majd 1814-15-ben Itáliában tüntette ki.

Az 1848-as forradalmak időszakában ismét az itáliai hadszíntéren harcolt az Osztrák Császárság érdekei védelmében. Mint a korábbiakban már elemeztük, 1849 márciusában Joseph Radetzky (1766-1858) osztrák tábornok Novara mellett legyőzte a Károly Albert (1798-1849) király és főparancsnoka, Wojciech Chrzanowski (1793-1861) tábornok vezette szárd-piemonti hadsereget. Eközben Haynau csapataival Észak-Itália területeit tartotta megszállva.

Ha a piemonti hadsereg esetleg győz, az esetben az egész Észak-Itália forradalmak révén elűzi az osztrák csapatokat, Piemont és a Velencei Köztársaság erői találkozhatnak. E cél támogatására robbantak ki felkelések Lombardiában. Brescia városában ugyan március 23.-április 1. között átvették a hatalmat a felkelők, azonban Haynau csapatai bekerítették és leverték a felkelést. E felkelést valóban a Risorgimeno dicső és hősi küzdelmei közé sorolhatjuk, a város nem méltatlanul kapta meg a Leonessa d’Italia (Itália női oroszlánja) címet. Azonban tény, hogy a város elfoglalása súlyos áldozatokat követelt, a helyi csőcselék lemészárolta a sebesült osztrák katonákat. Ez váltotta ki Haynau kemény megtorlását, mely tettéért megkapta a „Bresciai hiéna” elnevezést.

1849 tavaszától az osztrák tartalék hadsereg élén Magyarországra irányították, a szabadságharc ellen koncentrált támadás nyugatról induló erőit ő vezette. Ha csak rajta múlik, nem feltétlenül győznek a szövetséges erők, Görgei Artúr magyar főparancsnok július 6-án Komáromnál időlegesen visszavetette.

Már e hadjárat során bizonyította kegyetlenségét, először júniusban Pozsonyban ítélte halálra Rázga Pál (1798-1849) evangélikus lelkészt, akinek még Windischgratz is meg akart kegyelmezni. Csákberényben július 12-én kivégeztette Mansbart Antal (1821-1849) plébánost és Szikszai János (1803-49) református lelkészt, csak mert templomaikban kihirdették a Függetlenségi Nyilatkozatot. A csákberényi vértanúk életéről egy kitűnő film is készült Kegyelem és ítélet címmel.

Miután a megosztott honvédcsapatok ellen augusztus 9-én Temesvárnál döntő győzelmet aratott, az augusztus 13-ai világosi fegyverletétel után Magyarország teljhatalmú katonai parancsnoka lett. E minőségben hadbíróságokat szervezett Pesten, Nagyszebenben és Aradon a forradalom és szabadságharc vezetői elleni megtorlás céljából.

A komáromi erőd megadását követően már minden félelem és gátlás nélkül hozhattak súlyos ítéleteket a császári bíróságok. Nagyobb részük végrehajtását a harmadik bécsi forradalom  kirobbanása, vagyis október 6. első évfordulójára időzítették.

Az aradi hadbíróság élére kinevezett Karl Ernst hadbíró meghozta a Haynau által sugalmazott indokolatlanul súlyos ítéleteket. Kevesen tudják, nem a 13 tábornokkal indult a terrorhullám, az első áldozat augusztus 20-án Temesvárott Hruby Gyula (1826-49) őrnagy, a következő Ormai-Auffenberg Norbert (1813-49) ezredes volt, akit már augusztus 22-én kivégeztek.

A gyulai kastélyban az oroszoktól átvett honvédtábornokok Karl Ernst törzshadbíró által elnökölt bíróság előtt már a Schwarzenberg miniszterelnök és Schmerling igazságügy-miniszter által lényegében előzetesen sugalmazott ítéletre számíthattak. Schwarzenberg a következőképp fogalmazott: „A kegyelem jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk. Nem szabad visszariadnunk egy vérfürdőtől.”

Pedig még Paszkievics herceg, orosz főparancsnok is „a kegyelem és feledés szavai” kimondását kérte Ferenc József császártól.

Elsőként Kiss Ernő (1799-1849) és gróf Vécsey Károly (1803-49) esetében szeptember 21-én születtek meg a halálos ítéletek. Ezt követően szeptember 26-án mondták ki a többi tábornok halálos ítéletét. A végrehajtásra október 6-án a hajnali órákban került sor az Aradi várban. Így haltak meg hajnali fél hat után „golyó és por” által Lázár Vilmos (1817-49), Dessewffy Arisztid (1802-49), Kiss Ernő (1799-1849) és Schweidel József (1796-1849).

Reggel hat óra után az aradi síkon felállított akasztófákon végezték ki lovag Poeltenberg Ernőt (1808-49) Török Ignácot (1795-1849) Láhner Györgyöt (1795-1849), Knezic Károlyt (1808-49), Nagysándor Józsefet (1804-49), gróf Leiningen-Westerburg Károlyt (1819-49), Aulich Lajost (1795-1849), Damjanich Jánost (1804-1849) és utoljára gróf Vécsey Károlyt (1803-49).

Rendfokozatukat illetően Kiss Ernő altábornagy, Lázár Vilmos ezredes, a további 11 mártír pedig vezérőrnagy volt. A legkiemelkedőbb katonai sikerek a tavaszi hadjáratot irányító Aulich Lajos, Kiss Ernő, Nagysándor József és Damjanich János, Vécsey Károly nevéhez fűződtek.

Az utókor feljegyezte a mártírok utolsó mondatait. Talán elegendő kettőt idéznünk: Láhner György tábornok: ”Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.”

Dessewffy Arisztid tábornok: „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”

A kecskeméti Gáspár András (1804-84) tábornok 10 év várfogságot kapott. Egyes vélemények szerint mint Ferenc József lovagló-oktatója úszhatta meg viszonylag enyhe ítélettel, más álláspont szerint, mert a Függetlenségi Nyilatkozat után már nem harcolt. A kiegyezés után a bihari választókerület országgyűlési képviselőjévé választották.

Október 25-én a költő fia Kazinczy Lajos (1820-49) ezredes állt kivégzőosztag elé, majd 1850 februárjában Lenkey János (1807-50)  tábornok halt meg az aradi várbörtönben.

A pesti hadbíróság is súlyos ítéleteket hozott. Október 6-án a pesti Újépületben lőtték agyon gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt. Rajta kívül a   következő napokban kivégezték Csányi László (1790-1849) közmunkaügyi miniszter-kormánybiztost, Jeszenák János (1800-1849) főispán-kormánybiztost, Szacsvay Imre (1818-1849) országgyűlési jegyzőt, Perényi Zsigmondot (1783-1849), a Főrendiház elnökét, a Függetlenségi Nyilatkozat megfogalmazóját, valamint Csernus Menyhért (1808-49) pénzügyminisztériumi főtisztviselőt.  Míg Perényi, Jeszenák és Szacsvay neve a Függetlenségi Nyilatkozat kiadásához kapcsolható, Csernust tévedésből végezték ki, mert neve alapján Haynau összekeverte Kossuth titkárával, Csernátony Lajossal. 

Nem szabad megfeledkezni a szabadságharc külföldi vértanú főtisztjeiről. Ők a lengyel Karol Gustaw d’Abancourt (1811-49) százados, Mieczyslaw Woroniecki (1825-49) alezredes és a német Giron Péter (1798-1849) ezredes, a  bécsi Akadémiai Légió egyik parancsnoka voltak. Szintén az Újépületben végezték ki Streith Miklós plébánost (1800-49) a Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetésére hivatkozva és hasonló okok miatt végezték ki Gonzeczky János (1803-49) plébánost.

Összegezve, a császári hatóságok bíróságai mintegy 110 végrehatott halálos ítéletet hoztak.

A magyar vértanúk áldozata, halála örök példa az egymást követő magyar nemzedékek előtt. Fontos kiemelni: e közel 110 név közé nem sorolható az önkényuralom elleni szervezkedésekben résztvevő, további szintén 100 fő közeli mártír.

1949 októbere mártírjainak hősi áldozata és példájuk bebizonyította, az orosz segítséggel elért osztrák győzelem ellenére a magyarság szabadságvágyát lehetetlen volt megtörni.

Bár e megemlékezés nem könyvajánló, vagy -ismertető, azonban nyugodtan ajánlhatjuk a kedves olvasóknak a két kecskeméti szerző: Kozicz János és Sümegi György: Thorma János Aradi vértanúk című kitűnő történelmi és művészettörténeti művét.

Károlyfalvi József – Hunhír.info