Mondják, hogy legszebb verseinkkel külhonban az a legnagyobb baj, hogy nem lehet őket lefordítani. Az egyik elrettentő sor – írja dolgozatában egy sokszorosan próbált francia költő –, az az “Ég a napmelegtől a kopár szik sarja” fordulat, pedig itt a tikkadtan legelésző szöcskenyájról még szó se esik… De Arany Toldija, mondják, mégis több nyelvre le van fordítva, hisz a történet (a sztori…) akár prózában is megállja a helyét.
A franciás műveltségű Ady azonban a magyar észjárásával megoldhatatlanul több bajt okozott az idegenajkú műfordítók körében. A Hunn, új legenda ezen versszaka hűségesen semmilyen nyelven nem adható vissza:
“Vagyok egy ágban szabadulás, béklyó, Protestáló hit s küldetéses vétó: Eb ura fakó, Ugocsa non coronat.”
Lássuk be, az utolsó sor konkrét értelmezése a háttér ismerete nélkül még itthon is sokaknak gondot okoz – az ifjúság körében meg pláne! Pedig ez a sor ugyancsak vadul betyáros: benne van a magyar gőg, a makacsság-konokság – ó, és még mi minden!
Az “Ugocsa non coronat” “Ugocsa nem koronáz!” lényege, hogy a Nagy-Magyarország legparányibb vármegyéjének egy követe, valami szavazás alkalmából “nem”-et kiáltott egy szavazásra, amire mindenki más “igen”-nel voksolt. Hogy a kázus igaz-e vagy sem, azt nem tudjuk, de két legenda is forgalomban van. Az egyik szerint Ugocsa vármegye felelt ekképp az 1505. évi rákosi gyűlés határozatára, amikor I. Ferdinánd a rendeket koronázásra 1527-ben meghívta. A másik változat: az 1722. évi országgyűlésen hangzott el először, mikor a pragmatica sanctio-t tárgyalták. A leányörökös megkoronázásáról a szavazás coronat vagy non coronat kifejezésekkel történt – s állítólag az ugocsai követ erre „non coronat”-tal szavazott.
Az “Eb ura fakó”-nak a maga idejében durva, káromkodásszerűen haragos felkiáltással 1707. június 13-án jelentette be gróf Bercsényi Miklós főgenerális, a nagyságos Rákóczi fejedelem helyettese az ónódi országgyűlésben a Habsburg trónfosztást: – Eb ura fakó! József császár nem királyunk! – így kiáltott. A “fakó” szó akkori jelentése “kutya” volt, egyes feltevések szerint leginkább a komondorra vonatkozott, de bizonyosan kutyakemény ebre kell gondolnunk a “fa” alapszóból eredeztetve. Vagyis Bercsényi azt mondta: egy kutya csak a kutyák (ebek) közt legyen király – nekünk, magyaroknak nehogy már egy Habsburg parancsoljon. Ez ám a derék, ez ám a magyar virtus!
A Habsburgok trónfosztása a történelem során négyszer mondatott ki
1620: 1619 őszén Bethlen Gábor (1613-1629) erdélyi fejedelem csapatai már Bécset fenyegették – majd 1620. augusztus 25-én aztán kimondták a Habsburg-ház trónfosztását, és a királyi koronát (sajnos csak elméletileg) Bethlen kapta meg. A török Porta azonban – a főúri rendek nyomására – sok területen próbálta megkötni az uralkodó kezét, és ahogyan a besztercebányai gyűlésen, Bethlen ezúttal sem fogadta el a koronát.
1707: Ez a fent említett eset a Rákóczi-szabadságharc idején, mikor is a talpasok 1707-1708 fordulóján elértek törekvéseik csúcsára. Ekkor tartották a híres ónódi országgyűlést.
1849: A tavaszi hadjárat sorozatos győzelmekei hatására a Debrecenben ülésező magyar Országos Honvédelmi Bizottmány Kossuth Lajos vezetésével kiadta a Függetlenségi Nyilatkozatot, majd április 14-én kimondták a Habsburg-ház trónfosztását.
1921: IV. Károly az I. világháború elvesztésével önként mondott le a magyar trónról, de pár év után meggondolta magát, s vissza akart jönni. Előbb 1921 tavaszán jött Szombathelyre, de nemzetközi nyomásra visszafordult – ám ősszel királypárti csapataival már ütközetbe is bonyolódott, ám a budaörsi csatában IV. Károly vereséget szenvedett. Pár nappal később IV. Károlyt (a XLVII. törvénycikk értelmében) megfosztották trónjától és Madeira szigetére száműzték.
Ízlelgessük csak ügyesen e rebellitásunkat jelképező kifejezést:– Eb ura fakó! Mintha ma megint hallanók valami hasonfélét…
MS – Hunhír.info
