A nukleáris medicina, a sugárbiológia és az űrbiológia úttörője, orvos-fizikus, aki a nehézion-terápia első ötletadója.

California, Lawrence Berkley Laboratórium. A napfényes California hallatán rögtön olyan ismert városok ugranak be, mint Los Angeles, vagy San Francisco, sőt Hollywood és a Golden Gate híd, a pálmák meg a mammutfenyők, hogy a soft krimik világáról, a „San Francisco utcáin” címűről ne is beszéljek. Igenis gúvadó szemmel néztem itthon, amikor csak tudtam! No persze nem nagyon dicsekedtem soha, hogy imádom a krimiket, akár könyvben, akár filmen, mert mi lesz, ha majd megszólnak eme alantas vonzódásért, engem, egy magát komolynak gondoló kutatót? És hát a főszereplő, Michael Douglas a krimisorozatban ifjan meg nagyon szívdöglesztő pasi volt…

Egy augusztus végi napon repültem az Államok legnyugatibb csücskébe, hogy a keleti, atlanti partról a Csendes-óceáni nyugati partra érkezve mindenféle tudományt gyűjtsek magamba a sugárzás káros és jótékony hatásáról egyaránt. Első állomáshelyem Davis, majd San Francisco és a tudomány Akropolisza, Berkeley mint a Kaliforniai Egyetem különböző egységei. (Látogatásom a külföldről finanszírozott ösztöndíjam része volt, amit szintén a bécsi székhelyű IAEA sponzorált).

Davisbe New Yorkból a legegyszerűbb útvonal Sacramentón keresztül visz. Sacramento Kalifornia fővárosa. Igazság szerint a fővárost csak fentről láttam és lenn a földön csak a repülőtéri várót, amiről csak egy zongora emlékképe maradt meg bennem. Miért éppen zongora? Mondhatnám A ZONGORA, ami mögött senki nem ült, senki ujja nem futkározott a billentyűkön, de azok mégis a megfelelő oktávokon a megfelelő akkordok lejátszására voltak programozva és a billentyűket szellemujjak varázsolták édes legatókba vagy staccatókba.

Amikor kézhez vettem a kofferomat, éppen a Zsivágó doktorból Lara éneke szólt a láthatatlan művész láthatatlan keze alól. A zene tökéletes volt. Hallgattam volna még egy darabig a téli orosz sztyeppét idéző zenét a kaliforniai nyárban, de kinn már vártak rám egy öles papírra filctollal felírt nevemmel és másfél óra autóút után már a davisi motelban találtam magam.

Rögtön másnap a hivatalos utam egy kísérleti kutyafarmra vezetett, ami azért említésre méltó, mert életemben ennyi kutyát egyszerre nem láttam egy helyen. (Legfeljebb a 101 kiskutyát Szörnyella de Frász mellett, de azt is moziban). Számtalan kennelben több ezer kutyán vizsgálták a nagyon alacsony dózisú sugárzások különféle hatásait, egy teljes beagle dog (vadászkutyafajta) egész életén át (ez a fajta ott 16-18 évig él). Ez a kísérleti telep 30 éven át működött (mint M. Shifrintől megtudtam, de már 1993-tól nem) és az egészséges kutyák mellett, leukémiás és egyéb hematológiai betegségben és rákbetegségekben szenvedő kutyák diagnózisát, kezelését, betegségük műtéti megoldásait kutatták.

San Franciscóról máshol már írtam, de Berkeleyvel külön fejezetet kell nyitnom. A Berkeley egyetem a Harvard és Cambridge után a harmadik leghíresebb egyetem a világon, összesen 110 Nobel-díjast adott az emberiségnek. Csak fizikából 34 díjazott volt, akik közül Ernest Lawrence volt talán a legismertebb. Ottlétem alatt éppen hét Nobel-díjas működött Berkeleyben. Lawrence zseniálisan tehetséges munkatársa és munkacsoportjának oszlopos tagja, nagy ötletzsákja – ahogy munkatársai mondták, egy kész intézet, aki 10 perc alatt 11 ötlettel jött elő és azt mind meg is valósították – volt Cornelius Tobias.

Toby, azaz Cornelius Tobias, született Tóbiás Kornél 1939-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen és 1942-ben már Ernest Lawrence munkatársaként Berkeleyben védte meg doktori disszertációját. Ernest Lawrence testvére, John Lawrence teremtette meg a világ első ciklotronját, ami mindössze egy maroknyi kis gépezetként produkált izotópokat. Toby és ők alapították meg a Donner laboratóriumot, ahol az izotópokat felhasználó nukleáris medicina, a nukleáris fizika alkalmazása az orvostudományban megalapozta a proton- és nehézion-terápiát a daganatterápiában. Ez azért volt lényeges, mert a nem operálható daganatok bombázása (agy, szem) egy vékony csúcsban összegyűjtött energiamennyiségben lehetővé tette, hogy a nemes és egészséges részek ne pusztuljanak el a sugárhatástól, de a daganat megsemmisüljön. A belépő és kilépő sugárdózis gyakorlatilag nulla, csak a daganatra koncentráltan pusztít.

E zseniális felfedezés mellett a kozmikus biológiában Tobias modellezte elsőként a kozmikus sugarakat is. Nos, ezt a találkozást szervezte meg nekem John Ainsworth (béke poraira!). Tobyval az agydaganatok nehézion-terápiájáról beszélgettünk. A ciklotronhoz (a sugárnyalábhoz) nagyon közel épült a betegeket ellátó besugárzó szoba, amelyet de Castro doktor vezetett. Minthogy ez időben ez a terápia abszolút újdonságnak számított, önként jelentkezőket biztosítás nélkül gyógyítottak vele, hiszen egy nem ismert eljárást még nem támogatott akkor semmilyen biztosító társaság. (Azóta Japánban és Európában is végeznek ilyen kezeléseket a szinte inoperábilis betegeken, de mert iszonyúan drága az eljárás, leginkább Japán dicsekedhet a legnagyobb gyógyított és gyógyult beteganyaggal. Az USA most kezd újra ocsúdni, hogy mégis csak be kellene fektetni nagyobb tőkét ebbe a gyógyítási eljárásba).

Tóbiás Kornél a zsenialitásán kívül fantasztikus humánumról is tanúságot tett, testvérével, Charles Tobiassal együtt. Tóbiás Károly Berkeley-ben az elektrokémiai oktatás, -kutatás megalapítója, tanszékvezető, dékán és szintén számos díj kitüntetettje volt. Mindketten a tehetséges magyarok segítői, mentorai voltak, különösen az 1956-osok gyámolítói.

Kornélnak egyetlen levelembe került, hogy egy kollégám agyi aneurizma besugárzásán segítsen. (Ekkor már az agyalapi mirigy és a szem melanomabesugárzására számos pozitív esetről számoltak be). Hála, hogy egy ember életének Vele és Rajta keresztül lehettem segítőtársra, hiszen a kolléga hála Istennek közel 40 éve túlélő. A hivatalos angol nyelvű levél mellett kitűnő magyarsággal írt nekem válaszlevelet, hogy a beteg besugárzására térítés nélkül kerülhet sor.

Tóbiás Kornél 2000-ben, 81 évesen hagyta el a földi világot. Ezt a történetet azért kellett megosztanom, mert valami oknál fogva sokkal kevesebb figyelmet kapott itthon, mint megérdemelte volna. Amerikai kollégái tisztelete és szeretete mind a mai napig őrzik emlékét. Ahogy az én hálám és örömöm, hogy megismerkedhettem Vele.

Gundy Sarolta – Hunhír.info