Alig fél évvel a 27. születésnapja után e nyári napon hunyt el Soós Imre (1930-1957) színművész. Érettségi? Ugyan már! Akkoriban egy nyolcgyerekes parasztcsaládban már az is nagy dolog volt, ha valaki néhány osztályt el tudott végezni, hisz dologidőben dolgozni kell. Iskolára késő ősszel és télen jut csak idő.
A legenda szerint a Szabad Népben olvasta, hogy el lehet menni színésznek bár alig hinném, hogy ő maga megrögzött Szabad Nép-olvasó lett volna. Soós Imre a Horváth Árpád népi kollégiumba került – mezítláb persze, mert a csizmáját nem akarta nyáridőben koptatni. Verset, megírt szöveget nem tudott, így hát “csak úgy”, fejből beszélt a felvételin. Tizennyolc évesen. De lehet, hogy volt ott egy kis svindli, mind az életkorát, mind a megszerzett érettségi tekintetében.
Tehetséget láttak benne a felvételiztetők. Akkor még nem tudták, amit ma már minden tehetségkutató versenyen tudnak, noha nem törődnek vele: vannak emberek, akik a sikert nem tudják kezelni, meg kell(ene) tanítani rá őket.
Soós Imrének jöttek a sikerei, ami nem is csoda, hisz a tehetségen túl kiváló mesterei is voltak: tanulmányait Gellért Endre, a nagy pedagógus-rendező és a színészóriás Rátkai Márton irányította, Nádasdy Kálmán és Vámos László, Olty Magda tanáraival egyetemben. Tehetségekben bővelkedő osztály volt az övé: Psota Irén, Váradi Hédi, Horváth Teri, Berek Kati, Szemes Mari, Hacser Józsa, Buss Gyula – és mások.
Eleinte szerény és rendkívül szorgalmas. És iszonyatos teherbírású. Debreceni kollégái mégsem szeretik: érzik rajta a nagy politikai hátszelet, hiszen Soós mégiscsak egy “szegényparaszti sorból kiemelkedő tipikus káderszínész”. Pedig ennek nyoma sincs rajta, de a propaganda… Soós eljut a ma is magas szintű Körhintáig. Nyakán a világhír. De túlreklámozzák, majd sorsára hagyják.
Nem, vagy csak alig tudja feldolgozni mindazt, ami körülötte történik. Pestre kerül, s itt jó barátságot köt Dajka Margittal, és Kiss Manyival, akik anyai szeretettel gondoskodnak róla. Nem tudják kézben tartani: nem először az ivásba menekül. Pszichiátriai kezelésbe kerül. Aztán kórházba is, öngyilkossági kísérlete miatt. Kezelőorvosa dr. Perjési Hedvig orvosnő és közte szenvedélyes szerelem alakul ki.
Az orvosnőt hamarosan feleségül veszi: kapcsolatuk csupa szenvedélyes veszekedés, hisztéria, durvaság. Végül öngyilkos lesz. Vagy elteszik láb alól. A feleségét is. A nyomokat eltüntették, az eset sosem derülhet már ki.
Egy ifjan elhunyt színészzsenire emlékezünk ma. Emlékezzünk rá ehhez méltó nagy szeretettel – de jusson eszünkbe, hogy a sikert sem könnyebb elviselni, mint a kudarcokat.
Mihamarabb nézzük meg újra a Körhintát. Vagy a Lúdas Matyit…
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info
