Károlyi Sándor 12 ezer kuruca a nagymaj­tényi síkon 1711. április 30-án tette le a fegyvert – miközben még a Nagyságos Fejedelem éppen azon ügyködött, hogy tán orosz vagy francia segítséggel még megmenthető a felkelés ügye. (Csak az érdekesség kedvéért: Rákóczi nem használta a “kuruc” szót, ő inkább a felkelők illetve elégedetlenek kifejezésekkel élt.) A fent említett keserű véget, Esze Tamás, a kuruc sereg legendás brigadérosa már nem érhette meg, ő ugyanis három évvel korábban, 1708. május 27-én egy belviszály áldozatává vált. Halála évfordulóján rá, a Rákóczi-szabadságharcot előkészítő tiszaháti felkelés vezéralakjára, Esze Tamásra emlékezünk.

Esze Tamás a ma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tarpán született úgy 1666 körül, tehát nemhogy a napot és hónapot, de még az évet sem ismerjük, hisz hol volt még akkoriban szabályos anyakönyvezés. Annyit azonban tudunk a családról, hogy a kis Tamás gyerek szülei Esze Tamás és Márton Anna tarpai jobbágyok voltak, majdan a felesége Bíró Anna lett. Esze Tamás mindig is nyughatatlan természetű volt: amikor a császári ezredek megszállása nyomán az egész Hegyalján növekvő elégedetlenség uralkodott el, ő haladéktalanul bekapcsolódott a titkos szervezkedésekbe. Egyes feljegyzések szerint nyughatatlansága mellett nagyerejű és kegyetlen is volt.

A szervezkedés tervei kitudódtak, s így az 1697-ben megindult hegyaljai felkelésben maga Esze már nem vehetett részt, mert Károlyi Sándor szatmári főispán elfogatta és tömlöcbe záratta Kis Alberttel, Thököly Imre egykori hadnagyával együtt. Esze kiszabadulva sókereskedőnek állt: Tiszaújlak és a debreceni kereskedőtársaság között ingázott, de – ma már, ki tudja milyen okból – elkobozták a szekereit, így ismét bujdosnia kellett.

Széles politikai látóköre, buzgalma, és persze kiterjedt kapcsolatai révén, 1702-ben őt választották meg az országos jelentőségűvé vált tiszaháti kuruc mozgalom vezetőjének, s noha emberei még bíztak Thökölyben, ő már tudta, hogy más, befolyásosabb vezért kell keresni. Ezek után meggyőzte a tiszaháti bujdosókat, hogy hajdani rabtársával, Kis Alberttel küldjék őket követségbe a Lengyelországba menekült II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós felkeresésére.

Ilyenformán mondhatjuk, hogy Esze Tamás a szabadságharc legközvetlenebb kirobbantói közé tartozott. Rákóczi, ha nem is az első szóra, de nem túl hosszú kérlelés után vállalta, hogy a felkelés élére állt. Esze Tamást kapitánnyá nevezte ki, ő pedig 1703 májusában sereggyűjtő felhatalmazással, tiszti kinevezésekkel, a bereznai kiáltvány több példányával útra kelt, s egyben megindította a tiszaháti felkelést – immár Rákóczi zászlaja alatt.

A szabadságharchoz elsőként a tarpaiak csatlakoztak: Esze Tamás hajdúezredével 1704-ig a Tiszántúlon és a Duna-Tisza közén, majd a Felvidéken és Erdélyben, végül 1707 és 1708-ban ismét a Felvidéken harcolt.

Annyi bizonyos, hogy Esze Tamás kiváló hadszervező volt, így érthető, hogy a paraszt hadnagyok és kapitányok közül ő vitte a legtöbbre: 1707-ben Rákóczi brigadérossá (ma nagyjából úgy mondanánk, hogy dandárparancsnokká) és három gyalogezred parancsnokává nevezte ki. Rákóczi végig nagy becsben tartotta a kezdetektől hűségesen szolgáló Esze Tamást: még 1703 novemberében felszabadította őt a jobbágysorból, 1707-ben brigadérosi (ma nagyjából úgy mondanánk, hogy dandárparancsnoki), 1708 márciusában pedig nemesi címet adományozott számára.

A talpasok élén Esze is csatlakozott Rákóczi 1708-ra tervezett sziléziai hadjáratához, az indulást azonban már nem érte meg.

A ma mintegy kétezer lakosú, Isten háta mögötti településnek számító Tarpa nagyközségről néhány szó: a híres kurucközpont a Beregi-síkságon található, a Tisza ölelésében, a Kárpátok lábai és az Alföld találkozásánál. Annak idején tehát nagyobb szerepet kapott a környék, leginkább azért, mert jó kereskedelmi útvonal mentén feküdt, s csak Trianon után szorult a perifériára.

Történt pedig, hogy a nyitrai táborban 1708. május 27-én Esze Tamás és Czelder Orbán csapatai között a pünkösdi istentisztelet után verekedés tört ki. Esze hiába próbálta lecsillapítani a tömeget, a csetepaté annyira elmérgesedett, hogy végül kartácstűzzel kellett szétkergetni a dulakodókat. A tömegverekedés után Esze Tamás holtan maradt a csata színhelyén, ezzel a kuruc hadsereg elveszítette egyik leghasznosabb tisztjét.

Később a történetírók számos teóriával álltak még elő, például azt is mondták, hogy az ágyútűz egy előre kitervelt gyilkosság része volt, és a brigadérost voltaképpen nemesi származású ellenlábasai gyilkolták meg, de ez nem bizonyosodott be. Szinte bizonyos, hogy Esze Tamás életét a tusakodó katonák oltották ki, jóllehet azt nem sikerült egyértelműen tisztázni, hogy a nyitrai táborban milyen ellentétek robbantották ki a tragédiával végződő tömegverekedést.

Hű katonájának halála megrázta Rákóczit, a talpasokat ezután saját válogatott ezredeiben helyezte el. Esze Tamás szülővárosa hajdúvárosi kiváltságot, a brigadéros öccse, János pedig később kapitányi tisztséget kapott a fejedelemtől.

Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info