Dsida és a Cimbora
Ma van Dsida Jenő (1907-1938) költő születésnapja. Ha valaki úgy érzi, hogy számára a Dsida Jenő név nem igazán ismerős, azon nem lehet csodálkozni: sokan és sokat tettek azért, hogy ezt a végtelenül tehetséges embert kiradírozzák az irodalomból.
Dsida Jenő már ifjú korától költőnek készült, és szerencséjére Benedek Elek nemcsak fölfedezte, hanem el is indította a pályán: tizenhat éves korától húszéves koráig Elek apó unokának kijáró szeretettel fogadta Cimbora című folyóiratába a költő verseit, műfordításait.
Dsida Jenő szülei akaratának megfelelően beiratkozott ugyan a kolozsvári egyetem jogi karára, de tanulmányait nem fejezte be.
A 29. számtól megszűnéséig (1929. július 14.) főszerkesztője Benedek Elek volt.
Egy ideig hetente, majd havonta háromszor jelent meg, előbb “jó gyermekek képes hetilapja”, majd “Románia és az utódállamok egyetlen magyar nyelvű képes gyermeklapja” alcímmel.
Kiadóhivatala Szatmáron, nyomdája előbb Nagybányán, majd szintén Szatmáron volt.
A Kisbaconban élő szerkesztő rendkívül nehéz feltételek mellett nemcsak erkölcsnevelő célzatú szórakoztató irodalommal, történelmi és természettudományos ismeretterjesztő olvasmánnyal látta el előfizetőinek táborát, hanem az Elek apó üzeni rovat útján nagyszámú gyermeklevelezőjének helyesírását, fogalmazáskészségét is következetesen csiszolta, fejlesztette.
A rövid idő alatt népszerűvé vált lapban a magyar, román és egyetemes gyermekirodalom klasszikusai is helyet kaptak, de a szerkesztő nagy súlyt helyezett arra, hogy bevonja munkatársai sorába a legjobb hazai írókat. Írásaival szerepelt a lapban Áprily Lajos, Berde Mária, Dsida Jenő, Kacsó Sándor, Karácsony Benő, Ligeti Ernő, Reményik Sándor, Sipos Domokos, Tamási Áron, Tompa László
1927-től a Pásztortűz című irodalmi folyóirat szerkesztője lett, 1928 októberétől pedig a következő év nyaráig a báró Huszár családnál vállalt házitanítóskodást Abafáján. Később az Erdélyi Helikon belső munkatársa, az Erdélyi Lapok kolozsvári tudósítója lett. 1930-ban részt vállalt az Erdélyi Fiatalok című folyóirat alapításában, majd 1934-től a Keleti Újságot szerkesztette, ahol Anyanyelvünk címmel állandó rovata volt.
A fiatal költő szerepet vállalt a nemzetiségi irodalom mozgalmaiban: tagja volt a helikoni íróközösségnek, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságnak 1929-től, titkára az Erdélyi Katolikus Akadémiának, a PEN Club romániai magyar tagozatának tagja, az Erdélyi Szépmíves Céh lektora.
A híres marosvécsi összejövetelek Kemény János báró kastélyában 1926-tól szerveződtek, melyhez Dsida Jenő is csatlakozott. A társaság tagjai voltak többek között: Áprily Lajos, Reményik Sándor, Tompa László, Bartalis János, Kós Károly, Bánffy Miklós, Kuncz Aladár, Makkai Sándor, Molter Károly, Karácsony Benő, Tabéry Géza, Szentimrei Jenő, Tamási Áron, Kacsó Sándor, Wass Albert.
Dsida Jenő 1929-től kezdve vett részt rendszeresen a Helikon munkájában – ő, Szemlér Ferenc, Kiss Jenő, Asztalos István és Balázs Ferenc tartoztak a fiatalabb nemzedékbe.
Dsida Jenő szívbetegségben szenvedett: 1938-ban (ekkor még csak 31 éves volt) meghűlt, hónapokig feküdt a kolozsvári kórházban, de nem sikerült megmenteni, június 7-én csendben meghalt.
A Házsongárdi temetőben temették el, a szertartást Márton Áron kanonok-plébános végezte. Sajnálatos, hogy irodalomtanításunkból – Dsida Jenővel együtt – a fentebb említett géniuszok közül sokan kimaradtak, rengeteg pótólnivalónk van e tárgykörben, sőt általában is Erdélyt illetően…
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info
Ismerkedőknekszeretettel ajánljuk a Hunhír.info versválogatásában Dsida Jenő néhány versét.
