Báthory Zsigmond (1573-1613) 1595-ben házasságot kötött Habsburg Mária Krisztierna osztrák főhercegnővel (1574–1621). Igenám, de ők a házasságukat sohasem hálták el, így a frigyet VIII. Kelemen pápa 1599-ben felbontotta. “El nem hált házasság” – ezen fogalom mostanság már nem igazán ismeretes. Főleg nem valós válóok. Azaz: a fene se tudja.
Arról van szó, hogy a katolikus egyházjog szerint a házasság olyan életközösség, amely az egész életre szól – és persze a család javára van: tudniillik a gyermeknemzésre illetve a nevelésre. Ennek a szentségnek a különlegessége, hogy azt sem az egyik, sem a másik fél döntésével, sőt mindkettőjük közös megegyezésével sem lehet felbontani. Azonban kivételes esetekben mégis van lehetőség az Isten előtti házasság felbontására.
Ennek egyik módja az el nem hált szentségi házasság.
Idézem a Katolikus Lexikont:
“Az el nem hált házasság (latinul: non consummatum) érvényesen megkötött, de nemi aktussal be nem teljesített házasság.”
Őszintén szólva ritkaság, hogy a katolikus egyház ennyire konkrétan a nemiségre koncentrálna, éppen ezért érdemes tovább böngészni a már említett lexikon cikkét.
Íme:
“A hatályos Codex az elhálás megvalósulásához megkívánja, hogy a házastársi cselekedet emberi módon menjen végbe.
Nincs tehát elhálva az a házasság, amelyben ez például csak erőszakkal, részegen vagy kábítószer hatása alatt történt meg.”
Az elhálás megtörténtének biológiai feltételei – írja a továbbiakban a Katolikus Lexikon – az egyházi joggyakorlat szerint a merevedés (erectio), a legalább részleges behatolás (penetratio) és a magömlés a hüvelyben (eiaculatio in vagina). Nem szükséges viszont hozzá az, hogy a férfinak megtermékenyítésre alkalmas magva legyen. Ez utóbbi alapelvet a Hittani Kongregáció 1977-es határozata általános érvénnyel le is szögezte.
Természetesen a házastársi aktusnak a felek között az érvényes házasságkötés UTÁN kell végbemennie. Nincs tehát elhálva azok házassága, akik egymással csak a házasságkötés ELŐTT, úgymond “vadon” éltek szexuális életet. Ha a házasságkötés után a felek együtt laktak, az elhálást vélelmezzük mindaddig, amíg ennek ellenkezője be nem bizonyosodik. Ez ellen a jogvélelem ellen az el nem hált házasság alóli pápai felmentésért folyó eljárás során bizonyításnak van helye.
Hogy valami (jelesül a konkrét nemi aktus) meg nem történtét miképpen kell vagy lehet bizonyítani, arra vonatkozóan nem találtam magyarázatot.
Leszögezhetjük tehát, hogy a nászéjszaka hivatalosan is elengedhetetlen része a házasságnak. Pedig eddig már-már azt hihettük, hogy a nászéjszaka önmagában nem kötelező, hanem csakis a mi örömünket szolgálja. Hát nem. Az égiek is örömüket lelik benne.
A kolozsvári országgyűléssel erdélyi vajdává választatták a kilencéves Zsigmondot, s ezt Báthory István is jóváhagyta. Huszonkét évesen, 1594 végén Bocskai Prágába utazott, s ott Rudolf császárral törökellenes szövetséget kötött. A szerződés értelmében a császár elismerte a Zsigmond és utódai birtokolta Erdély függetlenségét, az erdélyiek által elfoglalt terület Erdély részévé válását. Pecsételésként Zsigmond birodalmi hercegi címet kapott, és a szerződés végső jóváhagyásaként feleségül vette Habsburg Károly főherceg leányát, Mária Krisztierna főhercegnőt.
Csakhogy – itt van a lényeg – a házasságot sohasem hálták el, ezért VIII. Kelemen pápa 1599-ben felbontotta. Több feljegyzés szerint az el nem hálásnak Báthory Zsigmond homoszexualitása volt az oka – de nagyobb kihatása van annak, hogy a dinasztikus házasság végül is zátonyra futott, és botrányosra sikeredett. Ráadásul Mária Krisztierna nem volt hajlandó új házasságot kötni, hanem 1607-ben kolostorba vonult.
Más vélekedés szerint azonban Báthory nem volt homoszexuális, hanem ifjúkorában elkapott egy nemibetegséget egy prostituálttól, akivel unokatestvére, Báthory Boldizsár révén ismerkedett meg. A betegség miatt impotens lett.
Zsigmond egyébként az eseményekért Boldizsárt okolta, akinek sohasem bocsátott meg.
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info